szerző: András és TompiVoivod: DVOD-1 Music Video Distributors
Kicsit meglepő, hogy csak nemrégiben jelentkezett első DVD-jével a Voivod, hiszen tőlük az sem lett volna meglepő, ha már 1988-ban feltalálják ezt az adathordozó formátumot, és gyorsan csinálnak is egyet az addig összegyűlt videóikból. Sőt, amelyik banda már 1987-es klipjében azt üzente, hogy Stop animal slaughter, illetve az AIDS veszélyére hívta fel a figyelmet, attól akár elvárható is volt ez. Na de ne siessünk ennyire a dolgok elébe (hagyjuk ezt meg Voivodéknak, nekik úgyis sokkal jobban megy).
A legtöbb DVD ugyebár úgy működik, hogy egy ilyen-olyan törzsanyagot földob némi soha nem látott érdekes háttér ez-az, de ezúttal nem erről van szó, a DVOD-1-tól ugyanis másfél órás tömény érdekességet kapunk. A meglepő a dologban az, hogy nem másból áll össze ez sem, mint akármelyik mezei DVD, azaz: koncertfelvételekből, klipekből és kulisszák mögötti jelenetekből. Persze csak addig meglepő ez, amíg az ember nem ismeri a Voivodot, mert ugye a banda zenéje is ugyanabból állt össze, mint akármelyik mezei metalzenekaré, azaz gitárból, bőgőből, dobból és énekből. Aztán tessék, mégis mi lett belőle: olyan, amit soha nem tudott, és bátran ki merjük jelenteni, soha nem is tud majd senki. Itt jegyeznénk meg, hogy sokan úgy szokták ezt kommentálni: több ez már, mint metal, ez már nagybetűs Zene, satöbbi, szerintünk viszont nem, nekünk ugyanis ez a metal (meg persze a nagybetűs Zene is, de hát innentől ez már kézenfekvő).
A DVOD-1 a kanadai csapat majd negyedszázados pályafutásának első, 1983-tól 1991-ig tartó korszakát öleli fel. Eme röpke nyolc esztendő alatt jutott el a banda a csépelős-csapkodós, ép ésszel aligha felfogható káosz-thrashmetaltól a progresszív és pszichedelikus muzsikák hatásait igen nyíltan felvállaló, ép ésszel aligha felfogható metalig, miközben úgy mellesleg átfogó útikalauzt adtak az egész galaxisról is, nemcsak stopposoknak. A tanulság adott, a biztonság kedvéért még egyszer ide is írjuk: soha nem tudott, és bátran ki merjük jelenteni, soha nem is tud majd ilyet senki. Az eredmény pedig? Hat darab klasszikus album (mármint 91-ig, a többiről majd később), aztán végeláthatatlanul sok olyan, Voivod-rajongókból álló egyébként zseniális zenekar, amelyek kábé egy Voivod dalból építettek életművet (nem csak metalzenekarok, persze), meg az ő összes fanjuk, akiknek dunsztjuk sincs a Voivodról. És persze egy nem túl nagyszámú, de annál hit(el)esebb rajongótábor, amely most örömtáncot jár a DVD-lejátszója körül.
Teszi ezt négy különböző forrásból érkező, egészen eltérő jellegű koncertfelvételre, melyek szépen végigkövetik a zenekar evolúcióját a gázmaszkos-szegecses-bőrös- spandexgatyás (ámbátor még így sem gázos) kezdetektől az indusztriálba borult Einstürzende Neubauten- és Laibach-pólós techno-thrash érán át a maga idejében kevéssé értékelt, ám annál kiválóbb progresszív korszakig. Naphosszat lehetne magyarázni a gitáros Piggy disszonáns játékáról, a közel sem csak ritmus-rabszolgaként ismert Away dobolásáról, Blacky blower bass-éről és Snake egymással rendre döntetlent játszó hangjáról és mimikájáról, de szeretnénk kerülni a metalzsurnalisztika posványos kliséit, mert nincs is annál szégyellni valóbb dolog, mint a Voivoddal kapcsolatban használni ezeket. Ugyan nem sokkamerás, ilyen-olyan sorroundos anyagokról van szó, de aki egy kicsit is szereti (tehát ismeri) a bandát (hasonlóan azokhoz, akik felvették ezeket a bulikat), az máris készítheti a szalvétát az ujjnyaldosás utánra. Na és az is biztos, hogy már csak ezek láttán-hallatán is bele lehet szeretni az együttesbe, legyen szó akár a korai elvetemült montreali bulikról, vagy a Musique Plus-os, kifejezetten a kamerák számára készült felvételről.
Nem kell azonban beérni ennyivel, hiszen a Clouds in My House kivételével az összes ez idő tájt készült Voivod-klip is itt sorakozik, és ezek is csak ugyanazt tükrözik, amit már kétszer elmondtunk, de nem lehet elégszer elmondani: soha senki nem tudott, és bátran ki merjük jelenteni, soha nem is tud majd ilyet senki. A jóval fentebb már beharangozott Ravenous Medicine klipjében látható apokaliptikus víziókat mondjuk egyesek talán viccesnek találják, de ők valószínűleg ugyanazok, akik még 2006-ban sem foglalkoznak az állatkínzások értelmetlenségével vagy az AIDS veszélyességével. Itt sem óriási költségvetésű felvételekről beszélünk, ez tény, de akkoriban még azoknak sem jutott eszébe hagyományos és számítógépes grafikákat élőszereplős felvételekkel blue-boxban házasítani, akiknek egyébként meglett volna erre a pénze, úgyhogy nekünk nem szégyen térdelni e néhány videó előtt sem. Amit pedig a Pink Floydtól átdolgozott Astronomy Domine rendes költségvetésből leforgatott klipjében összepszichedelizáltak hőseink, attól rendre hanyatt is borulunk, akárhányadszorra is látjuk.
Mindezeken felül aztán rejt még a korong néhány kiegészítő jelenetet is, amelyeken láthatjuk például a Nothingface-t rögzítő bandát, vagy azt, hogy a Psychic Vacuum klipjében látható hátborzongató folyosós jelenetet tulajdonképpen egy drótkerítésre feszített, összefestékszórozott lepedővel, néhány krepp-papír szalaggal meg egy füstgéppel csinálták ehhez ugye már nem kell negyedszer leírnunk azt, amit eddig háromszor idevéstünk? Zseniálisan feldobja ez a néhány bevágás ezt az amúgy sem épp lapos DVD-t, pláne akkor, amikor a megfelelő menüpontot választva egész estés filmbe rendezve nézzük végig az összes anyagot, merthogy ilyen is van ám, nem csak úgy odahányták nekünk ezt az egészet.
Ráadásul az extrák még itt sem érnek véget: galériát láthatunk archív fotókból, a csapat sci-fi koncepciójának szerves részét képező Away-grafikákból, plusz itt van két demó hanganyaga is (noha az egyik már a War & Pain újrakiadásán is szerepelt).
Örömtáncot azonban valójában mégsem lejtünk, hiszen a DVD óhatatlanul is fájdalmasan nosztalgikus jelleget kap azáltal, hogy az augusztusban elhunyt Piggy-t már csak ezen (és az eljövendő továbbiakon) láthatjuk mosolyogni (itt viszont persze az elsőtől az utolsó percig). A legmegdöbbentőbb az, hogy a történet azonban még így is sokáig folytatódik (magyarul Voivod Lives): rövidesen itt az új Voivod lemez, amelyet még három további követ majd (ennyihez rögzítette az összes végleges gitártémát halála előtt Piggy), és a DVOD is trilógiává bővül. Mit is mondhatnánk azon kívül, hogy köszönjük? Ó, igen, megvan. Ilyet soha nem tudott, és bátran ki merjük jelenteni, soha nem is tud majd ilyet senki.
All hail Korgüll!
Élő felvételek:
Montreal Spectrum (1986) - Blower Montreal Spectrum (1988) - Tribal Convictions, Ravenous Medicine Montreal Musique Plus (1989) - The Unknown Knows, Inner Combustion/Missing Sequences/Nothingface Montreal Backstreet (1991) - Inner Combustion, Freedoom
16:22
