szerző: BarnabásOpeth, Burst, Moon Of Soul 2005. december 18. Budapest - Petőfi Csarnok
Az Opeth a nyári Szigetes fellépését követően 2005-ben második koncertjét adta Budapesten december végén, a Petőfi Csarnok színpadán. A nem túl jól sikerült Szigetes koncert után most a Petőfi Csarnokban megmutatta a zenekar, hogy mire is képes igazán. Jó volt a helyszínválasztás is, a 2003-as E-klubos koncert heringezése után itt most kényelmesen el lehetett férni. Az Opeth előtt két kiváló zenekar játszott: a magyar Moon Of Soul és a svéd Burst.
Az 1996-ban alakult Moon Of Soul saját meghatározásuk szerint komplex pszichedelikus metalt játszik. Az öttagú zenekar zenéje valóban nagyon komplex, a progressziv death metalos hatások mellett megtalálhatóak az elvont, lebegős, ambient részek, pszichedelikus témák is. A daloknál némi darkos hangulat is felfedezhető. Nekem olyan zenekarok ugrottak be hallgatásuk közben, mint a Death, a Cynic, az Anathema, a Psychotic Waltz. Eddig két lemezük jelent meg: az Égforrás 2001-ben és a Titokszülő 2003-ban. A koncerten ezekről az albumokról, valamint a készülő új műről is hallhattunk számokat. Nagyon igényes és jó muzsikát játszanak, csak ez a fajta, nagy koncentrációt igénylő zene koncerten nem hat igazán. Csernyánszky Gábor gitáros/frontember, és a többi tag visszafogott előadásmódja nem segített a közönséggel való kontaktus megteremtésében. A Moon Of Soul nagyszerű, rétegzett és valóban progresszív zenét játszik, már csak az élő fellépésekhez kéne egy kicsit több önbizalom és bátrabb, felszabadultabb előadásmód.
A svéd Burst nagy lelkesedéssel és vehemenciával kezdett bele programjába. Az 1993-ban alakult, öttagú zenekar eddig három lemezt adott ki. Legutóbbi albumuk, az Origo a koncert előtt pár hónappal jelent meg, így főként erről játszottak a srácok. Zenéjük a metalcore-ban gyökeredzik, de a jelentős noise-ambient hatásnak köszönhetően ezerszer egyénibbek a manapság milliószámra feltűnő, ötlettelen metalcore brigádoknál. Az elszállós részeket tökéletesen kiegészítik a zúzós részek, remekül felépített szerzeményekkel rendelkeznek. A rövid, alig 35 perces koncert kitűnő hangulatban zajlott, Linus Jägerskog frontember egyből megtalálta a közös hangot a jelen lévő metal rajongókkal. A koncert egy tömény energiabomba volt, melyhez remek hangzás is társult!
Végül elérkezett a minden jelen lévő által nagyon várt svéd Opeth koncertje. Az 1990-ben alakult banda egy markáns egyéniséggel bíró, üde színfoltja korunk metal palettájának. Zenéjükben fellelhetőek death, doom, dark hatások, de mindenekelőtt a progresszivitás és a komplex dalszerkezetek a mérvadóak. Náluk egy dalon belül ugyanúgy megtalálhatóak a durva, death metal-os őrlések mélyből felbugyogó hörgéssel kísérve, mint az andalító, melankolikus akusztikus betétek angyali, lágy énekhanggal.
Az általában 10 perc körüli számok minden egyes momentuma változatos, kiismerésük, a részletek kibogozása hosszú ideig tarthat, de ugyanakkor már elsőre hallva is megfogják a hallgatót. Többek között ezért is mesteri az Opeth zenéje, mert komplexitása mellett fogós is egyben. A zenekar a 2005-ben megjelent Ghost Reveries című albumával együtt már nyolc lemezt adott ki, így volt miből válogatniuk a koncertprogram összeállításakor. Az új lemez nyitódalával, a Ghost Of Perdition-nel kezdtek bele a 2 órás koncertbe. Már az elejétől fogva kiváló hangzás biztosította a csodálatos Opeth szerzemények érvényesülését. Nem lehetett panasz a számok összeválogatására, majdnem mindegyik lemezüket megidézték, egyaránt kedvezve a régi és az új rajongóknak. Az új lemezről hallhattuk még a The Grand Conjuration-t és a The Baying Of The Hounds-ot. Az akusztikus Damnation albumot a Closure képviselte, amely egy önfeledt jammelésben teljesedett ki. A Blackwater Park-ról a kitörölhetetlen refrénnel megáldott Bleak hangzott el. A Still Life-ról a White Cluster-t, a My Arms, Your Hearse-ről pedig a When című számokat játszották el. Igazi csemegének bizonyult az első, Orchid című lemezükről az Under The Weeping Moon című szerzemény. A Deliverance albumról pedig az A Fair Judgement-et és a ráadásban előadott címadót játszották el.
A remekül felépített szerzemények megalkotása az Opeth kreatív zenészeinek érdeme. Ebben Mikael Äkerfeldt frontember oroszlánrészt vállal, aki a remek gitározása mellett fantasztikusan énekel is: játszi könnyedséggel vált a brutális hörgésből a lágy, tiszta énekhangra. Természetesen ugyanekkora elismerést érdemel Peter Lindgren gitáros, Martin Mendez basszusgitáros, az immár állandó taggá vált Per Wiberg billentyűs és a mostani turnén is helyettesítő Martin Axenrot dobos. Per Wiberg tökéletesen beilleszkedett a bandába, és a koncerten tapasztaltak szerint nem csak az új, hanem a régi számokba is beleadta a kreativitását, belépése tényleg egy magasabb szintre repítette a zenekart. Martin Axenrot dobos most már egy jó ideje helyettesíti Martin Lopez-t, és ezen a fellépésen is hibátlanul látta el a feladatát. Mikael amellett, hogy kiváló zenész, az utóbbi időben a frontemberi kvalitásai terén is kibontakozott. Nos, ez szubjektív vélemény, de szerintem kicsit túlzásba viszi a számok közötti kommunikációt a közönséggel. A koncerten minden szerzemény előtt vagy 4-5 percet beszélt, ami szerintem túlzás. Emellett elég érdekes a humora is. Például az egyik szám előtt azt mondta, hogy azért olyan boldog ma, mert a zuhanyozás mellett sikerült a nagydolgát is elvégeznie a mellékhelységben. Poénkodott, hogy pop és dance számokat is fognak játszani, és táncverseny is lesz a színpadon. Végül is nagyon jó, családias hangulatot tudott teremteni Mikael, csak úgy éreztem, hogy néha a kevesebb több lett volna. A ráadás előtt egy nagyon kedves gesztussal rukkoltak elő: a közönség által bekiabált Opeth számok kezdetét/jellegzetes részeit próbálta eljátszani Mike. Sok dalnál nem emlékezett pontosan, de itt nem ez volt a fontos. Hanem például az a kellemes, vidám momentum, amikor az egyik Damnation számnál Peter mutatta meg Mikael-nak, hogy hogyan is kell eljátszani a számot. Végül a ráadás előtt egy Led Zeppelin kvízben is részt vehettünk, a közönségnek három kérdésből kettőre sikerült is válaszolnia.
Az Opeth azon kevés zenekarok egyike, amelynek tagjai amellett, hogy nagyon jó számokat tudnak írni, élőben is remekül elő tudják adni azokat. Az utóbbi időben egyre ismertebb lett a zenekar, egyre népszerűbbek lesznek. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben még nagyobb sikereket fognak elérni!
Összességében elmondható, hogy nagyszerűen sikerült az Opeth év végi koncertje a Petőfi Csarnokban. A kétórás program minden egyes pillanata csodálatos volt, magával ragadta a közönséget. A Burst és a Moon Of Soul is jó koncertet adott, így aztán mindenki elégedetten távozhatott aznap este. Remélem, hogy az Opeth a 2005-ös évhez hasonlóan ezután is évente legalább egyszer ellátogat majd Magyarországra!
10:21
