Eddig még nem volt ismert előttem a német Galloglass neve, pedig már kiadtak egy albumot Legends From Now And Nevermore címen, a Heavenseeker ebből következően tehát a második nagylemezük. Ha azt mondom, hogy germán power metal, akkor tuti hogy mindenkinek a Brainstorm, Blind Guardian, és esetleg a Helloween ugrik be. A Galloglass esetében helyénvaló a felmenők ezen emlegetése (de nem az anyázás!), hiszen valóban ezekből a hatásokból táplálkozik a banda zenéje, vagyis annyira tipikus germán power, hogy annál tipikusabb már nem is lehetne. Persze ez még önmagában nem hiba, feltéve ha a zenekar a lehető legigényesebben és legmagasabb színvonalon műveli a stílust. De az album többszöri meghallgatása után, kissé jobban kiismerve a lemezt megnyugodva tudomásul vehetjük, hogy ez valóban teljesül, sőt néhány zenei megoldás kifejezetten figyelemfelkeltőnek minősíthető! Elsőként talán a borítónál időzzünk el. Én személy szerint nagyon röhögtem, amikor a központi alakban felismertem Zúzót a Tini Nindzsa Teknőcökből, csak ezúttal hatalmas angyalszárnyakkal megtámogatva. Az előtérben lévő két kutyaszerű képződmény viszont egész egyszerűen siralmas, szegény párák úgy néznek ki, mintha egy lelkes 15 éves első alkotásai lennének a 3D Studioval. De mindegy, térjünk rá a zenére, mert az már finomabb megoldásokat tartalmaz. Igazából azzal, hogy az elején tipikus germán power metal-ként aposztrofáltam, már majdnem mindent elmondtam a Galloglass zenéjéről. Elsőként szinte csak végigsöpör mellettünk az album, túl sok kapaszkodópontot nem lehet benne találni, maximum annyit hogy tényleg hihetetlenül intenzív, gyors lemez született. Semmi lazulás nincs, az egész korongon megállás nélkül dübörög a kétlábgép, szélvész riffek szántják végig a hallójáratainkat, folyamatos pörgés az egész. Mondjuk az 52 perc megfelelő időtartam arra az esetre, hogy teljesen azért ne szaladjon el mellettünk a zene, tölteléknóta nincs, tehát nem sumákolnak a srácok. Talán jó lett volna még egy lassú szám, ami kiemelkedik ebből a nagy gyorsulásból, emlékezetessé teszi a lemezt. Az utolsó Kings Who Die ilyesmi, csak aztán az is bekeményít. Viszont egy ilyen lassú dalnak igazán fogósnak kell lennie, a Galloglass talán nem akart bevállalni egy gyengébben sikerült nótát töltelékként, így végülis nincs okunk megrovásra, mert tényleg csupa erős szám került a lemezre. A sok egyen-zúzás közül ki lehet emelni a vonós betéteket néhány dalban, de akad még néhány érdekesség, például az After Forever-ben a hörgősebb vokál kissé Mercenary-ssé teszi a nótát, míg a Banished From Eternity-ben pont fordítva, ott lágy női dallamok emelik a hatást. A morcos riffel indító címadó Heavenseeker ultrasúlyos doom-os befejezése viszont valami kegyetlen! Szóval remek dalszerzői vénájuk van a srácoknak, nem lépnek túl a power műfaj korlátain, de azon belül kiváló érzékkel nyúlnak az élvezetesebbnél élvezetesebb témákhoz. Külön meg kell emlékezni a zseniális szólókról, amelyek sokszor a csúcspontjai az amúgyis remek daloknak. Ugyanide tartozik, hogy az Annihilator-os Jeff Waters és Curran Murphy is elkövetett némi kotnyeleskedést a lemezen, de arról sajnos nincs infó hogy pontosan melyeket (Jeff riffelési és szólózási technikáját ismerve talán a Beyond The Mirror a tippem, de tényleg csak tipp!) Nem igazán lehet különbontani a dalokat, ez az album így alkot egységes egészet. Vagy az egész lemez tetszik, vagy az egész nem. Nekem tetszik. Jó lenne látni a Galloglass-t egy közös turnén mondjuk a Brainstorm-mal, mert úgy gondolom, hogy a Heavenseeker lemezzel ők is a stílus elitjébe kerültek.
Felállás: Carsten Frank: ének Kai Mühlenbruch: gitár Norbert Geiseler: gitár Dirk Kühner-Zelmer: basszusgitár Arnd Lorenz: dob
Galloglass: Heavenseeker 1. Burden Of Grief 2. After Forever 3. Perished In Flames 4. Dawn Of A New Age 5. Banished From Eternity 6. At The Shadowcross 7. To Kneel Is To Suffer 8. Heavenseeker 9. Signs 10. Beyond The Mirror 11. Kings Who Die
10:43
