szerző: AndrásGorgoroth, 1349, Witchcraft 2005. november 15., Kultiplex
Multiszubkulturális szép estére alkonyult november 15-én Budapesten: a Városligetben tinédzserek kisebb serege oú-oúzott a Rasmus pecsás koncertjén, a Kinizsi utcában pedig black metalosok kisebb hadosztálya károgott a Gorgoroth és a 1349 Kultiplex-beli fellépésén. Illetve jó darabig csak szándékozott károgni, mire pedig lehetősége nyílt, már nem nagyon volt ereje, ugyanis a zenekarokat Lentinél szépen visszafordították a fővárosba vezető útról, így aztán jókora kerülővel csak az éjszaka kellős közepére toppantak be a klubba, rövidített programmal, kasztrált show-val, frusztrált hangulatban. Ergo messze nem volt akkora diadal ez a buli, mint a két csapat tavalyi közös fellépése.
Az est egyetlen győztese a hazai Witchcraft volt, amely banda az eredetileg meghirdetett Gholgoth helyett állt színpadra, még emberi időben, de már jókora közönség előtt. Amit a csapat (sziámi) ikrének is nevezhető Ater Tenebrae-ről már leírtam anno, az mind igaz a Witchcraftra is, mindkét együttes egyformán eszméletlen erőszakossággal tálalja a necro black metalt vagyis úgy, ahogy azt kell. Illetve egész pontosan úgy, ahogy azt kéne, mert ilyen magas színvonalon széles e világban is csak kevesek játsszák a műfajt. A koncerten is elhangzott The Darkness is Bursting Out vagy az On the Land of the Shadows messze nem csak előzenekari szerepre predesztinálja ezt a zenekart, de itt egyáltalán nem ez a lényeg: a sokat emlegetett, de annál ritkábban megtapasztalt klasszikus black metal hangulat így is belengte a termet, ráadásul ez volt az egyetlen ilyen alkalom az egész este folyamán.
Röpke kétórányi malmozás a Kultiplex folyosóján sok mindentől elveszi az ember kedvét a black metalra sem könnyű így (újra) ráhangolódni. Ilyenkor már nem hiányzik az embernek, hogy tüzet fújjanak a 1349 tagjai, a legjobb megoldás az, ha csak jönnek és gyalulnak. Ehhez képest a 1349 jött, a tagok tüzet fújtak, aztán megpróbáltak gyalulni egyet, de ez pont annyira nem sikerült nekik, amennyire a múltkor összejött. A hangzás gyatra volt, a bandáról pedig sütött, hogy inkább mennének már ők is: amikor úgy egy percnél belekavarodtak az egyik nótába, korrigálás helyett inkább rögtön elkezdték a következőt, amúgy pedig a tervezett setlistjükből szisztematikusan kihúztak minden második dalt, még csak nem is válogattak, hogy mit szeretnének eljátszani. Ez pedig már bőven elég volt ahhoz, hogy az ember tegyen arra, hogy Frost dobol a színpadon, meg hogy milyen jó nóta (is tud lenni) a Riders of the Apocalypse, a Chasing Dragons, az I Am Abomination vagy a Slaves to the Slaughter. Különösen dühítő ez annak fényében, hogy tavaly az év egyik legjobb koncertjét adta ez a csapat, és ennél fogva idén is valami hasonlót vártam volna.
A Gorgoroth ezzel szemben érezhetően törekedett arra, hogy a siralmas körülmények dacára is hasonlóan teljesítsen, mint tavaly olyannyira, hogy a setlisten se sokat változtattak. Beharangoztak egyébként némi egyáltalán nem hiányzó disznófejes-szögesdrótos show-t is, de ez (megint) elmaradt. Egyszóval megkaptuk megint a háromszorosan sátánozós nyitányt (Procreating Satan, Forces of Satanstorms, Possessed by Satan), aztán a többi kötelező gyakorlat is (Profetenes Apenbaring, Destroyer, Revelation of Doom, stb.), és ha nem hajnali háromkor történik mindez, akkor bizony meginttetszett is volna a dolog, mert itt legalább a hozzállással nem volt gond. A hajnali háromórás időpontra való tekintettel azonban maradt csak a szilaj blastbeatekkel kísért szomorú (de nem a zenének szóló) ásítozás, meg a fulladozás a termet pillanatok alatt ellepő szárazjégtől. Mire a fények felgyulladtak, már a folyosón is vágni lehetett a füstöt, a terem közepén pedig megszólalt egy öblös hang: De aztán olyan helyre menjünk, ahol jó cefrét mérnek, mert éhes a májam. Ezzel aztán végleg Hunter Thompson-i vízióvá vált az este.
A legszomorúbb az egészben az, hogy csak azok itták meg a levét ennek az egész hacacárénak, akik nem tehettek róla: jelesül a zenekarok, a közönség és a szervezők. Épp ezért nincs is nagyon miért duzzogni cest la vie, majd legközelebb.
16:49
