hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
film [filmszemle]  2005. december 16. péntek   10:54
nincsen hozzászólás

szerző: imeta
King Kong
Hazai bemutató: 2005. december 15.

  A digitális gorillát digitális gépek lövik le a digitálisan felturbózott Empire State Building tetejéről. Kicsit sok lenne a digitális? Nincs ez másként Peter Jackson King Kongjában sem, ahol néha az az érzésünk, egyetlen filmkocka sincs, amin ne javítottak volna utólag varázskezű animátorok.
  
  Jackson kölcsönvette a Helm-szurdoki díszleteket, szerződtetette a Jurassic Park fél szereplőgárdáját (nem a táplálkozási lánc aljáról, természetesen), és néhány orkot is sikerült rávennie, hogy némi átsminkelés után részt vegyenek a forgatáson. A kérdés már csak annyi: rajta kívül lázba hoz-e bárkit is egy újabb remake, ráadásul egy nagy, szőrös majomról? King Kong már 1933-ban dobálózott repülőgépekkel, aztán 1976-ban „feltámadt” Jessica Lange oldalán, aki szőkének szőke volt, csinosnak csinos, csak az alakítása kapott kissé irritálóan belőtt alaphangot, ki tudja, miért?
  
  A szereplőgárda most is csupa fiatal, feltörekvő tehetség. Naomi Watts a Kör után ismét sikoltozó szépséget játszik, partnere a zongorista ujjú Adrien Brody, no és King Kong. (King Kong kétlábú alakítója Andy Serkis, az egyik matróz, aki a film felénél, mint matróz, csúfosan végzi, így a továbbiakban már csak Kong)
  Adva van még egy csapat harcedzett tengerész, és egy mindenre elszánt filmes gárda, aminek az élén Jack Black lubickol a fanatikus rendező, Carl Denham szerepében.
  
  Indulhat a három órás majomvadászat, melyben szereplőink közül kevésnek adatik meg, hogy igazán jelen legyen, és ne egy három dimenziós számítógépes grafika helyettesítse, amint éppen egy indán lógva küzd az életéért.
  Persze mi másról is szólhatna egy kalandfilm, egy felfedezetlen, őskori szigeten, mint a túlélésről?
  Bárki, aki tíz percnél tovább nézi a spektrumot, rájön, hogy egy igazi dzsungelben a földet érésünktől számított egy órán belül nagy valószínűség szerint már nem élnénk. És nem egy leopárd terítene le minket, hanem alattomosan dolgozó kis hangyák. Vagy mérges pókok. Esetleg egy nyálas-indás lény, amiről biológia órán nem is hallottunk. Mindezt a felvetést tökéletesen alátámasztja a film bő kétharmada, annyi különbséggel, hogy a genetikailag felkavart őserdőben nem csak az emberszabásúak nőttek két háztömbnyi magasságba.
  Óriás pókok, gyíkok, férgek, lárvák, rákok, sorolni sem érdemes, hányféle veszély leselkedik főhőseinkre, miközben a főhősnőt keresik. És hányféle veszély leselkedik a főhősnőre, miközben szökni próbál? Minden bizonnyal a film csúcspontja a majom kontra tirannoszaurusz rex küzdelem, mintha tíz percig tartana, és egyetlen pillanatra sem unalmas.
  
  Látványos minden üldözés, futás és sikoltozás, az egyetlen gond vele csupán annyi, hogy pusztán a látványosságon kívül, amit szélesvásznon kínál egy ilyen hang és képorgia, milyen dramaturgiai célt szolgál ez a történet szempontjából?
  Egy gyerek kiválóan elszórakozik rajta, playstation három méteres kiadásban. Miközben nézi az ember, lelki szemei előtt már látja is a jövőbeli extrákat a díszdobozos dvd kiadványon, ahogy szemüveges, flanelinges programozók egy üres kóláspohár előtt magyarázzák, milyen sokáig is tartott, míg az összes őshüllőt sikerült egy kupacba tömöríteni egy szűk kanyonban, úgy, hogy vicces is maradjon, meg hihető is.
  
  Látványos, ahogy Naomi Watts hullámvasutazik egy óriás majom markában, ahogy naplementét néznek, vagy az Empire State Building tetején ücsörögnek, de a három órányi hosszúságot jónéhány „specielefekttel” le lehetne rövidíteni.
  Mert a történet mégis a nőről meg a majomról szólna.
  A film ezen oldalával tulajdonképpen hiba nincs, sőt, az egész filmmel kapcsolatban hiba nincs, inkább az arányokkal. Mese habbal, ahogy csak a tengerentúlon tudják, csupa aranyfény és lakkozott cipők, a filmgyártás aranykorából, amikor úgy tűnt: minden lehetséges.
  Az, amiért érdemes megnézni, és jegyet venni, nem digitális Kong, nem digitális Rex, vagy digitális New York. A hangulat az, ami az első perctől fogva magával ragadó, mintha egy képregényt lapozgatnánk, a beállítások, a megvilágítások, a színek, már már a tökéletesség határát súrolják.
  Bár minden percében kiszámított, megvágott, és művi, mindezek ellenére élvezhető, ha hagyjuk, hogy a mese magával ragadjon minket.
  
  Forgalmazza a UIP Dunafilm



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

King Kong honlapja

 programajánló: 
2018. december 18.
Pretty Maids: december 18-an a Barba Negra klubban
2018. december 19.
José Carreras nagyszabású gálakoncertje a Papp László Arénában (Papp László Budapest Sportaréna)
Budapesten ad koncertet Carreras (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Klimt, Schiele művészete és szecesszió születése a mozivásznon
Az újabb fesztivált nyert Sellők és Rinocéroszok című magyar animációs film januártól a mozikban
Íme az 16. ANILOGUE fesztivál díjai
Lazarescu úr halála - Cristi Puiu filmje - november 27.
Szerdán kezdődik a 16. Anilogue nemzetközi animációs filmfesztivál
Nézz filmet másképp!
A kategóriás fesztiválon lesz az X a rendszerből törölve világpremiere
A HALÁL 50 ÓRÁJA - digitálisan felújított filmklasszikus
Megvan a Szemrevaló teljes programja
 kiemelt 
IAMX 2019-ben a Durer Kertben
  
Több A38-as és Szigetes koncert után jövőre a Dürer Kertben játszik majd az IAMX, azaz Chris Corner szóló zenei projektje

Pretty Maids: december 18-an a Barba Negra klubban
The Iron Maidens: Maiden tribute 2019-ben a Durerben
Original Enigma Voices
Postmodern Jukebox - Welcome to the Twenties 2.0 World Tour
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 arto lindsay    the adjustment bureau    csányi sándor    piramis    rupert grint    black anvil    destinity    hol van ilyenkor a rendőrség?    mátyás attila    never say die    prince of persia    taylor swift    irish    cavalera conspiracy    dream theater    lancer    the last charge    oasis    the world alive    the black dahlia murder    within the ruins    the nick rivers    smash into pieces    szántó faszi    hammer barlang  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!