szerző: E.EJoel Andreas: Háborúfüggők Független Média Kiadó
Ha Michael Moore tudna képregényt rajzolni, kevés embernek jutna eszébe egyáltalán megnézni, hogy ki készítette a Háborúfüggőket. Michael Moore azonban, úgy látszik, nem tud vagy nem akar képregényt rajzolni, inkább marad a kaptafánál, így ezen a fronton Joel Andreas ad új dimenziót az amerikai (aktuál)politika szapulásának. Ő sem tud egyébként feltétlenül olyan fene jól képregényt rajzolni (legalábbis láttunk már ennél jobbat), de mindenképpen van olyan elhivatott, hogy elegendőnek bizonyuljanak a képességei egy ilyen kaliberű mű összehozásához.
A füzet szép sorjában, kíméletlenül végigveszi mindazt a fonákságot, ferdítést és aljasságot, ami 1776 óta történt Amerikában, és mindenütt, ahova Amerika keze elnyúlt. Döbbenetes idézetek és számadatok tárulnak az olvasó elé kockáról kockára mármint az elé az olvasó elé, aki úgy általában egyáltalán nincs tisztában ezekkel a dolgokkal. És ezzel el is érkeztünk a legfontosabb kérdéshez: mit vált ki ez a füzet azokból, akiknek tud újat mondani? Mert a tényekkel való egyoldalú, sőt, bizonyos szempontból ugyancsak szemellenzős szembesítés még nem vezet feltétlenül az összefüggések felismeréséhez és végképp nem a változtatni akaráshoz. Vajon érdemes-e demagógiával válaszolni a demagógiára? Mert hát az nem is kérdéses, hogy valahogyan válaszolni kell mindarra, amit nyakkendős (vagy épp nem nyakkendős) emberek elkövetnek, és még le is tömnek az istenadta nép torkán ebből következően a jó szándékot lehetetlen elvitatni ettől a képregénytől. Az viszont egyáltalán nem egyértelmű, hogy a háborús borzalmat és a mögötte álló gazdasági érdekeket és összefonódásokat olyan szájbarágós, didaktikus, szélsőséges dualitásokra kihegyezett módon kell ábrázolni, ahogy itt történik. A jobbhorogra nem mindig egy balhorog a megfelelő válasz.
Ugyanakkor semmi nem szól amellett, hogy egyáltalán van ennél jobb megoldás a jelenlegi helyzetben: alkalmasabb módszerekkel nem lehet épp Dunát rekeszteni. És végképp nem szól semmi az ellen, hogy bárki is kezébe vegye, továbbadja ezt a képregényes vádiratot, mert csak tanulni lehet belőle, ártani biztos nem fog senkinek. Legfeljebb a háborúfüggőknek, de ezzel már nekik kell számolni.