film [filmszemle] 2005. november 20. vasárnap 15:53
nincsen hozzászólás
szerző: troppauerElizabethtown Hazai bemutató: 2005. november 17.
Amennyiben tovább folytatódik a sorozat, és persze miért is ne folytatódna, akkor hamarosan rekeszteni lehet a Dunát ezekkel az összejövős filmekkel. Még ki sem hűltek a moziból az ünneprontók, a 4o éves szűzember, az egy cipőben lányok vagy legutóbb azok az álkutyás kíméletlenek, máris a következő románc alanyainak szurkolhatunk ezúttal Elizabethtown ban. Ahol a leányszívek tiprását a most is közepes Orlando Bloom végzi, a fiúk libijét pedig ezalatt - a szintén erős közép - Kirsten Dunst birizgálja.
Előbbi, bukott cipőfelsőrészkészítőként éppen meg akarja öngyilkolni magát, amikor is telefont kap, hogy az apja megelőzte az örök vadászmezőkre vezető úton. És mivel a húgának közben a fájdalmában hiperaktivizálódott anyukájukat kell kezelnie, rá hárul a feladat, hogy elrendezgesse a temetéssel járó ügyeket ezért aztán az öngyilok egyelőre halasztódik.
Repülőre száll, ugyanis a papa az ország túlfelén szenderült az örök nyugalomra, és akkor a gépen megismerkedik a leendőbelijével, aki pont egy stewardess. Beszélgetnek, a végén meg örökre elbúcsúznak, de bennünket persze nem lehet egy ilyen olcsó trükkel megvezetni, mert, miután a régen látott rokonok kellőképpen kiborítják, természetesen egyből ezt a lányt hívja telefonon. És rögvest beszélgetnek is annyit, amennyiből egy kisebb telefontársaság fél éves működését finanszírozni lehetne. Konkrétan alkonyattól pirkadatig, és a kettejük közötti félútig, mert közben úgy döntenek, hogy reggelire mégiscsak találkozni akarnak egymással.
Ekkor viszont még csupán a film negyedénél járkálunk, úgyhogy egy bonyodalomnak is kell itt lennie, ezért mindketten hazudnak maguknak egy komoly kapcsolatot, de később ez majd elmúlik. Addig azonban még következik néhány, a családdal kapcsolatos konfliktus, nem annyira komolyan, de legalább addig is fogy a celluloid. Ugyanis egyéb magyarázatot nem igazán tudok elképzelni arra, hogy mi szükség van egy filmben századszorra is az unalomig ismert mellékalakok megjelenésére.
Vicces kiskölyök, jópofa uncsitesó, gyanús nagybácsi vagy mókás nagypapa, ezek kicsit már olyan tizenkettő egy tucat szintű megoldások egy romantikus komédiában. Viszont utoljára a Négy Esküvő És Egy Temetésben sikerült az a nem könnyű mutatvány, hogy még a gyászszertartás alatt is vidámak tudtak maradni, és ez most nagyjából összejön itt is - kicsit rezeg csak. Mondjuk például Susan Sarandonnak (aki most a hiper-özvegy szerepében díszeleg) egyedül erre a részre írtak egy értékelhetőbb jelenetet, alaposan ki is használja a lehetőséget, utána azonban Neki is annyi. Mindegy, szépen sikerül a búcsúztatás, eljön részvétet nyilvánítani a légikisasszony is, gondolhatnánk, hogy gyorsan kiderülnek a félreértések, egymás nyakába borulnak és mehetünk haza nade nem.
Hátra van még vagy fél óra a filmből, pedig igazából addigra már erősen fogyatkozik a türelem. A kötelező összeborulásig még részt kell vennünk egy kétnapos országjáráson, megnézünk egy korrekt kis útifilmet ezzel az egyre fárasztóbb Bloommal, aztán a végén hála istennek egyszer csak mégiscsak összeborulnak.
Nem tudom, hogy a rendező miféle szándékkal készítette ezt a legújabb filmjét, de gondolom nem azért, mert olyannyira szűkölködnének a mozik a hasonló jellegű alkotásokban (lásd fentebb). És talán nem is azért, hogy emiatt majd beleírják valamelyik filmes aranykönyvbe, mert nem fogják. Ennél azért kicsivel többet reméltem a neve hallatán, még ha magát a stílust nem is annyira kultiválom, ráadásul amúgy is inkább a romantikus része sikerült valamennyire a dolognak, csak komédiaként nem is igazán működne. A szereplők olyanok, amilyenek, a történet a nagyjából a még elmegy kategória, a rendezésről meg konkrétan nincs mit mondani. Szó se róla, ez is csak egy ugyanolyan szakma, mint például az akármelyik, ez is csak egy ugyanolyan film lett, mint a többi ilyesmi de ehhez miért kellett Cameron Crowe?
Azért a széplelkűek még nyugodtan elvonulhatnak a vetítésére, persze csak ha nem teltek el még totál a hasonszőrű daraboktól, mert egynek pl. jó lesz ez is Nekik.