lemezajánló [nagylemez]  2005. november 22. kedd   17:38

nincsen hozzászólás

  2001, 2003, 2005. Ezek a számok nem a még fejlesztés alatt álló tizenkettes lottó nyerőszámai, hanem az Emil.RuleZ! eddigi nagylemezeinek megjelenési dátumait jelölik.
  
  A zenekar, mely bő négy éve kitört a budapesti undergroundból, és melynek énekese gejzírként tűnt fel a tévében és a csokireklámokban, és mára már három aranylemezt is jegyez, bizonyítván: Magyarországon nem csak a lakodalmas rocknak van jövője (pedig de).
  
  Az új album története legalább annyira kacskaringós mint Hegyi Gyuri szövegei, legalábbis a plebs az év elején maxit várt, erre föl az év végén új stúdiólemezt kapott. Ha minden kívánságunk így teljesülne, akkor csupa Bambi-motívum díszítené a szövegkönyvet, de sajnos ez még elmaradt. Kaptunk viszont 11 új számot, nonplusszultraként két remixet (helyesebben a zenekar nyelvezete szerint rearr-t), továbbá egy, Verasztó Gyula év eleji kiválásával hivatalosan duóvá apadt zenekart. Persze a duó a jobbára szövegíró Hegyit, és a jobbára hangszerelgető Hajóst jelenti, akiken kívül jelen van a régi motoros Bruzsa Bab Gábor gitáros, a sztártrombitás Fekete-Kovács Kornél, az énekesnő Gereben Zita, továbbá az újonnan csatlakozott Varnusz Zsuzska zongorista, és Kisvári Ferenc dobos.
  
  A fentiekből kitűnik, hogy történtek változások a zenekar háza táján, akárcsak a zenében. A zanga!zagna a megszokott dzsesszes, bossa novás hangzásvilággal indít a Mélabú című számban, mely zenei világ folytatódik az Aki lefelé száll című opus elején is, hogy utána a 49. másodperctől kezdve feszes gitártempó váljon dominánssá, mely tartja is magát a szám végéig. A 06/90-csodalény címadói és főszereplői meg vessenek magukra, gondolkozzanak el, és ugorjanak kútba, ellentétben a remek, hangzásában görög lagzit idéző Camp-ban feltűnő régi ismerőssel, Emillel. Igen, a Hisztisben sajnálatosan mellőzött Emil&Zazie kettős visszatért, mégha nem is a Zazie az ágyban frivol kalandjait felidézve, hanem a Moszkva téren hányva (Láttam Zazie-t). A Türűrüpp, mely egyben számcím és refrén is, talán egy kicsit gyengébbre sikeredett, már ami a refréntől-refrénig tartó részek zeneiségét illeti. A reppes-szándékoltan gagyi részekkel telített, a lemez címét is adó zanga!zanga hanyag eleganciával váltogatja a hangzást és néhol a hangszerelést is, és tálalja mindezt úgy, hogy elmondhatjuk: ez voltaképpen zseniális. Aki netán megsértődik a dal kapcsán, az vessen magára, éljenek a kockázatok és a mellékhatások.
  
  A sor még korántsem ért véget, van itt kéremszépen némileg visszatekintő szám az Ez a nő nem az a nő képében, és igazi melankólikus, sötétbenhallgatós, zongorás is a Nappali mese prezentálásában.
  
  A megszokott hangzásvilágba rúg egy nagyot a szinte raggás Csúszda, melynek egyik sora (vagy a parlament elé zászlót rázva) máris jófajta kis félreértésre adott okot az egyik honi lap publicistájának - de hát mindenkinek kell egy hobbi, ugye. Picit visszatérés a melankólia világába a Nem megy, de korántsem annyira, hogy szeretett Emilünk ne térjen benne újfent vissza.
  
  A szövegek továbbra is jellegzetesen Hegyisek, és néhol igencsak hegyesek, a zene pedig folyamatos megújulásra képes, ez a másik momentum mely igazán remekké teszi a zanga!zangát, és az Emil.RuleZ!-t: egy albumon belül is képesek a elszakadni a pici-puha dzsesszes hangzásvilágtól, és hevesen kacsingatni egyéb műfajok irányába is.
  
  Egyszóval, a hangzásvilág fejlődik és jó irányban változik, a szöveg változatlanul remek, az ár viszont továbbra is változatlanul alacsony. Ennél több aligha kell. Max. két év múlva egy újabb album.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: