hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
interjú [külföldi hangok]  2005. november 11. péntek   12:24
nincsen hozzászólás

szerző: Barnabás
Interjú Van Willams-szel, a Nevermore dobosával
2005. október 3. Petőfi Csarnok

  Az október 3-ai nagyszabású, Petőfi Csarnokban rendezett buli előtt lehetőségem nyílt egy beszélgetésre a seattle-i Nevermore zenekar dobosával, Van Willams-szel. A fantasztikus hangulatú power/ thrash metal zenét játszó banda dolgai mellett személyesebb kérdésekre is sor került.
  
  Hogy megy eddig az európai turné?
  Nagyon jól megy, most vagyunk a turné felénél. Eddig nagyon jól éreztük magunkat, sok ember jött el a bulikra, a koncertek is jól sültek el.
  
  Hogy jöttök ki a turnépartnereitekkel? Szereted a zenéjüket?
  A Mercenary zenéjét most hallottam először, a Dew-Scentedet már régebb óta ismerem. Kemény, brutális thrash metalt nyomnak. Mindegyik banda kitesz magáért, jól teljesítenek minden este.
  
  Volt időtök egy kis városnézésre Budapesten?
  Most nem. Már többször is voltunk itt korábban, és már volt lehetőségünk megnézni pár dolgot a városban. De ma nem jutott időnk városnézésre. Nagyon szeretem Budapestet, főleg a jó kajákat. Ma este gulyáslevest ettünk, és hihetetlenül jó volt! Vinni akarok magammal a turnébuszra is, hogy később is ehessek majd!
  
  Nemrég részt vettetek a Gigantour elnevezésű nagyszabású amerikai turnén egy csomó másik jó bandával. Hogy sikerült? Jól éreztétek magatokat?
  Nagyon jól éreztük magunkat. 7-8 hétig tartott a turné, 25 és 30 perc közötti műsoridőt kaptunk. Pár kivételtől eltekintve nagyon jól sikerültek a koncertek. Egy nagyobb közönség elé jutottunk, ahol sokkal többen vették a lemezeinket is. Minden alkalommal volt dedikálás, és rengeteg olyan ember jött oda hozzánk, aki eddig még nem hallotta a zenénket, csak meglátta a lemezünket, és megvette. A többi banda is nagyon jó volt, és több különböző stílust is képviseltek. Olyan bandák, mint pl. a Megadeth, Dream Theater, Dillinger Escape Plan, Bobaflex. Szóval nagyon jó volt.
  
  A közönség milyen volt? Nagy az eltérés az európai és az amerikai közönség között?
  Az amerikai közönség teljesen más. Egyből rákattannak az olyan bandákra, amiket szeretnek, a számukra ismeretlen zenekarokra viszont nem egyből kezdenek el tombolni. Rengeteg zenei trend van odaát, ami évről évre változik. Ami idén menő, az jövőre már nem biztos, hogy tetszeni fog ugyanazoknak az embereknek. Az egyik évben simán levágatják a hajukat, és feketére festik a körmüket, a következő évben meg visszanövesztik a hajukat és trapéznadrágot vesznek fel. Szóval az amerikai színtér egy nagyon változékony közeg. De a mi rajongói bázisunk egyre csak növekszik, és a közönségünk láthatóan élvezi a zenénket.
  
  És mi a véleményed erről az Amerikai Heavy Metal Új Hullámának nevezett stílusról?
  Igazából ennek a zenének szerintem a heavy metal-hoz nincsen semmi köze, inkább a metal-hardcore irányzathoz áll közelebb. Még nem hallottam sok ilyen stílusú bandát, nem volt olyan, amit igazán megszerettem volna, és elkezdtem volna hallgatni. Inkább az olyan zenéket szeretem, amiknek van igazi tartalma. Mint például a Fates Warning, Mercyful Fate, Judas Priest. Az olyan zenéket, amelyeknek időtlen, örök értékeik vannak.
  
  Igen. A metalcore zene csak az amerikaiaknak új, Svédországban már kb. 15 éve játsszák ezeket a riffeket.
  Nem hiszem, hogy sokáig fog tartani ez a trend. Nincs rám olyan hatással, mint a többi zene, amiket hallgatok. Nincs olyan ereje. A mi zenénkben több lélek lakozik, mint a legtöbb metalcore bandában, amiket eddig hallottam.
  
  A Gigantour felkérés Dave Mustaine-től a régi Sanctuary-s időknek köszönhetően adódott?
  Úgy gondolom, hogy ez sokban a Nevermore-nak is köszönhető. Nagyon jól kijövünk a Megadeth összes tagjával. A Drover testvérekkel és James MacDonough-val is. Nagyon jó barátaink, és nagy Nevermore rajongók is egyben. Sokat segítettek, hogy bekerüljünk a Gigantour fellépői közé. Nagyon jól sült el az egész, remek volt együtt lógni Dave-el, nagyon kedves és jó fej volt. Nem tudok az egészről semmi rosszat mondani, jó sikerült a Gigantour.
  
  Akkor beszéljünk kicsit az új albumotokról, amelynek a címe This Godless Endeavor. Be tudnád röviden mutatni a lemezt és beszélnél egy kicsit a számokról?
  Kb. 2 hónapig tartott az album felvétele, Steve 3 számot is írt rá, természetesen Jim és a többiek is kitettek magukért. Sokat gyakoroltunk, és komoly munka volt a számok összerakása. Warrel elképesztően jó énektémákkal állt elő, úgyhogy jól sikerült a lemez. Nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel! Steve is tökéletesen beilleszkedett közénk, nagyon jól kijövünk egymással.
  
  Steve Smyth most már állandó, hivatalos tagja a Nevermore-nak. Gondolom, hogy már régóta érlelődött ez a lépés.
  A turnékon már eddig is ő segített ki minket, csak akkor még a Testament tagja volt. Nekünk szükségünk volt egy másik gitárosra, és egy csomó fesztiválon is vele játszottunk, emellett egy nagyon jó fej ember, és nagyon jól illik a Nevermore-ba. Igazából ő volt az egyetlen olyan ember, akit el tudtunk képzelni a zenekar állandó tagjaként. Plusz Jeff már unta, hogy új embereknek kelljen betanítani a számokat. Szóval egyetértettünk abban, hogy Steve egy nagyon jó zenész, és éppen elhagyta a Testament-et, így egyből lecsaptunk rá! És most itt van velünk. Más stílusban játszik, mint Jeff, de éppen ezért jó! Hozzá tud tenni a Nevermore hangzásához és zenéjéhez! Nagyon örülünk, hogy köztünk van!
  
  Az új lemezen James Murphy is játszik egy szólót a Holocaust Of Thoughts című instrumentális számban. Honnan jött az ötlet, hogy meghívjátok?
  Egy közeli stúdióban dolgozott Andy-vel (Andy Sneap) egy projekten, éppen az éneksávokat vették fel. És mivel a városban tartózkodott, miközben a saját dolgával volt elfoglalva, eszünkbe jutott, hogy szerepelhetne a lemezen. Jimnek volt egy számrészlete, és James boldogan elvállalta, hogy feljátszik egy szólót az albumra. Szóval ez az egész a szerencsés egybeesésen, a jó időzítésen múlott, és végül nagyon jól sikerült!
  
  Nagyon tetszik az új lemezetek borítója. Nagyon félelmetesre sikerült!
  Hugh Syme készítette, aki korábban Rush albumborítókat (Permanent Waves, Moving Pictures lemezek) is csinált. Ezen kívül többek között olyan nagynevű bandákkal is dolgozott, mint a Dream Theater és a Fates Warning (Perfect Symmetry lemez). Szóval, ahogy nézelődtünk a honlapján, teljesen le voltunk nyűgözve a munkáitól. A galériában ráakadtunk erre a képre, ami végül a lemezborítónk lett. Megkérdeztük tőle, hogy felhasználhatjuk-e a képet, és ő ebbe azonnal bele is egyezett. Csak apróbb változtatásokat végeztünk a háttéren, egyébként szinte egy az egyben felhasználtuk a munkáját. És az a kislány a borítón a saját lánya, aki most már 35 éves. Szóval nem mostanában készült az a kép. Rendkívül gyilkosra sikeredett a borító, a kislány tekintete borzongatóan hideg és kegyetlen!

  Az előző lemezetek, az Enemies Of Reality kétszer került kiadásra. El tudnád mondani az egész sztorit ezzel kapcsolatban?
  Annak idején 20 000 dollárunk volt a lemezzel kapcsolatos összes munkálatra, így kevesebb költségvetésből gazdálkodhattunk, mint a korábbi albumaink esetében. A szerződés szerint ez volt az utolsó lemezünk a Century Media-nak. Nem voltak biztosak benne, hogy maradni fogunk-e náluk és mi sem voltunk biztosak abban, hogy maradni akarunk-e. Nem akartak több pénzt adni, de mi többet szerettünk volna. Végül beleegyeztünk, hogy megcsináljuk a lemezt ebből az összegből, de így már nem tudtunk Andy Sneap-pel dolgozni. Pedig nagyon szerettük volna, mert a Dead Heart In A Dead World-nél nagyon jó munkát végzett. Azóta már csak vele akartunk dolgozni, mert nagyon jól ismeri a zenénket, a hangzásunkat. Pénzhiány miatt Andy helyett Kelly Gray-t kértük fel a produceri munkálatokra, aki a Queensryche-ban is zenélt. Ott lakott a városban, közel is volt, szóval gondoltuk, hogy adunk neki egy esélyt. Azonban amikor befejezte a munkát, egyáltalán nem voltunk megelégedve az eredménnyel. A rajongók is így voltak ezzel, nagyon vegyes visszajelzéseket kaptunk. Úgy gondoltuk, hogy ezt a hangzást a dalok szenvedték meg, mert nagyon jól sikerült számok voltak azon a lemezen. Nem lehetett tisztán kihallani, hogy mi is történik bennük. És a hangzás az első dolog, ami rögtön meghatározza a zene értékét. Aztán a Century Media-val meghosszabbítottuk a szerződésünket, mert ők álltak elő a legjobb ajánlattal. Több ajánlatot is kaptunk különböző kiadóktól, de a Century Media-é volt a legjobb. Így már lehetőségünk nyílt az Enemies Of Reality album re-mixelt változatának elkészítéséhez Andy Sneap-pel. És most tökéletesen meg vagyunk elégedve az eredménnyel. Azért akartuk ezt mindenképpen megcsinálni, hogy végül az emberek úgy hallhassák ezt a lemezt, ahogy azt mi eredetileg is elképzeltük. Szóval ez volt az egész lényege, és nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült ezt véghez vinnünk.
  
  Szerintem is nagyságrendekkel jobban szólal meg így a lemez. És most már minden rendben van köztetek a Century Media-val?
  Igen, eddig minden rendben.
  
  Feltennék néhány személyes kérdést, ha nem bánod. Mik a hobbijaid, mit csinálsz a szabadidődben?
  Most nincs sok szabadidőm a turnézás közepette, de amikor otthon vagyok, szeretek zenét hallgatni, sokat gyakorolok a dobfelszerelésemen, és ezen kívül számítógépes grafikákat is készítek. Megsétáltatom a kutyáimat, elmegyek bulizni.
  
  A családdal mi a helyzet?
  Sajnos a családom nagy része nagyon messze lakik, kb. 3000 mérföldre. Így meg van a saját kis világom, ahol jól érzem magam. Egyébként (a bandában) a többiek is távol laknak a családjuktól, kivéve Warrel-t, akinek az édesanyja a városban él.
  
  Milyen zenéket hallgatsz otthon? Mik a kedvenc zenekaraid?
  A régebbi bandákat bírom különösen, mint pl. a Rush, Voivod, Sadus, Death.
  
  Nemrég vesztettük el Piggy-t!
  Igen, nagyon sajnálom. Szörnyű dolog. Szóval nagyon sok olyan zenekar van, amiket szeretek, de ezek a kedvenceim. A Death például egy nagyon egyedi zenekar, Chuck egy saját stílust alakított ki, amely egyszerre volt brutális és zeneileg komplex. De a Strapping Young Lad is egy nagyon jó zenekar. Mostanában nagyon sok jó banda van!
  
  Hallottam, hogy a zenekarból Warrel és Jim hivatásos szakácsok!
  Igen, nagyon tudnak ám főzni! Volt egy éttermük Seattle-ben, ahol korábban alkalmazottak voltak. Aztán a tulajdonos eladta nekik az étterem tulajdonának egy részét, és ezzel társakká váltak, ami széthullott akkor, amikor elmentünk turnézni. Átvette a részüket és eladta alóluk az éttermet. Most egy mexikói étteremet működtet a tag valahol a városban. Azok voltak a legszebb idők, amikor Seattle-ben elmentünk az éttermükbe és degeszre zabáltuk, meg ittuk magunkat. Volt egy saját helyünk, ahol bármikor összejöhettünk.
  
  Van kedvenc Nevermore számod, és olyan, amit a legkevésbé szeretsz?
  Nehéz kérdés. A kedvenc dalaim a Narcosynthesis, a Politics Of Ecstasy, a The Learning, és a Bittersweet Feast az új lemezről. Sok szám van, amit szeretek, de olyat nehezen tudnék mondani, ami nem tetszik. Egy időben úgy gondoltam, hogy a Sanity Assassin nem túl jó dal, aztán amikor másnap meghallgattam, akkor egyből az jutott eszembe, hogy játszanunk kell ezt a számot! Van az a király rész a közepén, hihetetlenül nagyot üt! Szóval ez volt az egyetlen olyan szám, amit egy ideig nem szerettem, azóta viszont ismét nagyon bírom. Most nincs olyan Nevermore dal, amit ne szeretnék!
  
  Történt veletek valami érdekes vagy őrült sztori a turné során?
  Szeretjük jól érezni magunkat, de nem csinálunk semmilyen fura vagy őrült dolgot. Most nem igazán jut eszembe semmilyen érdekes sztori. Nem történt velünk mostanában igazán különleges dolog.
  
  Mik a Nevermore tervei a jövőre vonatkozóan?
  Befejezzük ezt a turnét, azt hiszem Görögország lesz az utolsó állomás október 16-án vagy 17-én. Aztán hazamegyünk pihenni pár napra. Utána az Opeth-el fogunk turnézni az Egyesült Államokban 3-4 hétig. Amikor ennek vége lesz, tartani fogunk egy kis szünetet. Talán néhány fesztiválra vagy headliner bulira el fogunk még menni. A tavasszal biztos ott leszünk pár fesztiválon. Aztán utána valószínűleg ismét lesz USA turné, és remélhetőleg Európába is át fogunk jönni. Rendesen meg akarjuk turnéztatni ezt a lemezt!
  
  Végül akarsz üzenni valamit a magyar rajongóknak?
  Mindig olyan rövid időre jövünk ide, jó lenne egy szabadnap, mondjuk a koncert után, amikor jobban körül tudnánk nézni a városban. Ahelyett, hogy jövünk, lenyomjuk a bulit, és már megyünk is tovább. Azért nem panaszkodhatok, mert korábban volt már szabadnapunk Budapesten, de jobb lenne még több időt itt tölteni. Megnézni pár dolgot, vinni magunkkal pár szuvenírt, emlék gyanánt. Több emberrel találkozni, elmenni pár bárba, beszélgetni a rajongókkal. Mindenki nagyon kedvesen bánik velünk, amikor ide jövünk, nagyon szeretünk itt lenni.
  
  Köszönöm az interjút!
  Én köszönöm.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Nevermore

Concerto Music

 programajánló: 
2019. február 25.
Nicki Minaj and Future (Papp László Budapest Sportaréna)
Nicki Minaj the Nicki WRLD tour and Juice WRLD (Papp László Budapest Sportaréna)
2019. március 2.
colorStar, Heavenicetrip vs Time Is The Drug (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről
Drawing interjú: „Egy hardcore koncert maga egy sport, egy kemény meccs, ha azt akarod, hogy igazán üssön a dolog!”
”Egy sokkal érettebb, úgymond felnőttebb Punnany vagyunk” – interjú Meszes Balázzsal a PunnanyMassif énekesével
Villáminterjú az In Flames gitárosával, Björn Gelotte-tal
”Annyi ötletem van” - interjú a Czutor Zoltánnal az új Belmondo albumról és a zenei menedzser képzésről
Mindig zavart, hogy csak gitáros vagyok, és nem tudok énekelni - A nyughatatlan
Nikson interjú
alterDistrict - Zenénkben minden izmot átmozgató tornametál riffek váltakoznak pulcsikat kötögető nagymamákat megsirató romantikus érzelmes lassulásokkal
Tóth Gergő - Teljesen véletlenül kerültem a médiába
Néhány gondolat a Bohém erdőről - Kilian
 kiemelt 
The Dire Straits Experience
  
A legendás Dire Straits dalok, az ikonikus zenekar öröksége 2019

Paloznaki Jazzpiknik- The Jacksons; Maceo Parker; The Brand New Heavies, Adani&Wolf
Six Feet Under: az amerikai death metal legenda a Durer Kertben
Dream Theater a FEZEN-en
Nicki Minaj the Nicki WRLD tour and Juice WRLD
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 mtv    des filles et des riffs    jean-claude van damme    poniklo imre    jay chou    hellyeah    sharon tate    infected rain    the offspring    bin-jip    orphaned land    jeremy renner    stiff bastard    honeyball    geoff tate    die knappen    infinity    wasted struggle    clutch    chimp spanner    atticus ross    möbel    megan fox    indiana jones    born from pain  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2019 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!