beszámoló [koncert] 2005. november 3. csütörtök 15:52
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloGamma Ray, Nocturnal Rites 2005. október 3., Petőfi Csarnok
Jó régen jött ki az utolsó Gamma Ray album (név szerint a No World Order), egész pontosan 2001-ben. Azóta többször is tiszteletét tette nálunk a német heavy metal eme kultikus bandája, a debreceni Iron Maiden előtti fellépésük, valamint egy régebbi szigetes buli ugrik most be. A lemezen is épp eleget kotlottak, ideje volt már 2005-ben kijönnie a Majestic albumnak. Az új koronghoz természetesen új turné is párosul, így alig pár nappal a megjelenés után, október 4-én már a Petőfi Csarnokban hangoltak a jó germánok.
Visszataszító idő fogadta aznap a közönséget, ennek meg is volt az eredménye, mert meglehetősen kevesen jöttek kezdésre, a belépőjegyesek nagy része csak a Gamma Rayre érkezett meg. A következő fricska az volt, hogy a Powerwolf fellépése elmaradt, így továbbra sem lesz fogalmunk róla, hogy kik ők és milyen zenét játszanak. Így a Nocturnal Ritesnak jutott az a feladat, hogy elsőként a színpadra lépve köszöntse a menetközben egyre elfogadhatóbb létszámú jelenlévőket. A banda nem ismeretlen a magyar közönség előtt, 2004 áprilisában játszottak már nálunk az Edguy és a Brainstorm előtt. Igényes power metal, kellemes gitárszólók, kiváló énekhang, lehetne sorolni. Eredetiség persze nem volt sok a zenéjükben, de maga a stílus is tipikusan olyan, amelybe nem sok újítást lehet hozni. Az alaphangulatot viszont kiválóan megadták, érdemes volt végighallgatni az előadásukat. írtam akkor, és ez most is állt (milyen könnyű lenne beszámolót írni, ha csak copy-paste-ből állna az élet). Egyébként hitte volna valaki, hogy ez a banda a kezdet kezdetén a death metal érából származott!? No persze nem ebben a felállásban (meg is néztem volna Nils-Jonny Lindkvistet, amint jóízűen gyomorból gurgulázik két sikoly között), de mindenesetre érdekes. A jelenlegi csapat már bőven a heavy/power metal műfajban utazik, de ezt is vártuk tőlük a Gamma Ray előtt. Jól játszottak, Nils Eriksson bőgős volt talán a legaktívabb zenélés, buzdítás, vokálozás terén, és persze Lindkvist, aki rengeteget bohóckodott. Kezdésnek rögtön elcsente fotósunk esernyőjét, és azzal marháskodott a színpadon, majd a közönség egy tagja (a banda nem kis csodálkozására) egy egész pizzát juttatott el hozzá dobozostól, amit (bár már bőven kihűlhetett) rögtön fel is kínált a publikumnak az énekes. Korrekt koncertet adott a hetedik sorlemezével jelentkező csapat, a skandálás bizonyította hogy a jelenlévők szívükbe zárták a csapatot. Szerintem egyedül a setlisttel variálhattak volna egy kicsit, az elején túl sokáig domináltak a középtempós dalok, jó lett volna közöttük elhinteni pár tempósabb, mozgalmasabb tételt (amelyek a buli második felére elő is kerültek).
A Gamma Ray nagyon rutinosan lépett a deszkákra, valóban kicsit eltűntek az utóbbi években, de a profizmusuk semmit nem kopott. Noha ez a mostani felállás csak kb. 1997 óta standard, nagyon együtt volt a csapat, és a közönség ugyancsak kiválóan teljesített. Az egész mai estének valahogy annyira oldott, vidám hangulata volt, és ez mind a két fellépő zenekarnak köszönhető. Kai Hansen és csapata is folyamatosan mosolygott, jókedvűen szolgáltatták a talpalávalót. Hansen nagy szolgálatot tett a heavy metal univerzumnak azzal, hogy kilépett a Helloweenből, ez a banda nagyon érzi azt a vonalat, amelyet követve még mindig lehet igényes és élvezetes heavy metal dalokat írni. És erről a Majestic album is tanúskodik. Ahogy az eddigi koncerteken is megtapasztalhattuk, most is rendkívül szimpatikus kiállású bandával volt dolgunk. Kai Hansenről valószínűleg elfeledkeztek odafenn, amikor a szépséget osztogatták (és épp Henjo Richter sorrakerülése előtt lett záróra), viszont a vidám, barátságos kiállásuk és hangulatuk átragadt a közönségre is. Egy üdvözlet a publikumnak (Welcome) intro gyanánt, aztán belecsaptak a 90-es és 2000-es évek Gamma Ray speed-himnuszaiba. A Gardens Of The Sinner, New World Order, és Space Eater dalok jól bemozgatták a közönséget, majd következett az új album blokkja. Mivel csak a koncert előtt pár nappal jelent meg a lemez, még valószínűleg nem itta be magát teljesen a rajongók tudatába, így Hansen-ék csak demonstrációs jelleggel játszottak el róla néhány számot (Fight, Blood Religion, Condemned To Hell), de egyébként a korábbi albumok anyaga volt terítéken. De jó is volt ez így, megvolt az egészséges összhang a friss és a régebbi szerzemények között. Ugyanakkor mégiscsak lemezbemutató volt ez, és Hansen tett róla, hogy az új dalok is megmaradjanak a jelenlévők emlékezetében. A Blood Religion refrénjét például szinte biztos hogy minden jelenlévő megtanulta, mert Kai addig nem nyugodott, amíg intésére minden oldalról fel nem harsant az éneklés.
Ugyanilyen sikert arattak a további számok, mint a One With The World, Strangers In The Night, The Silence, Land Of The Free, és az elmaradhatatlan Heavy Metal Universe, hatalmas közönségénekléssel. Dan Zimmermann előadott egy jókora dobszólót, amíg a többiek szusszantak egy kicsit, Hansen egyszer elszúrta a konferálást, de egyébként a daloké volt a főszerep. Gyors búcsúzás, levonulás, de persze mindenki tudta hogy nem mehetnek haza ráadás nélkül. Vissza is tért a banda, Kai Hansen hálásan megköszönte a remek fogadtatást és a közönség kitartását, majd belecsaptak még néhány nótába. A Valley Of The Kings, Somewhere Out In Space, és a Rebellion In Dreamland hangzott még el a ráadásban, a koncert zárásaként pedig a legnagyobb klasszikus a Helloween korszakból, mi más mint az I Want Out! Remek lezárása egy remek estének, kívánni sem lehetett volna jobbat.
A Gamma Ray neve mindig garancia a minőségre, szerintem mindenki arra számított, amit végül meg is kapott a csapattól. Szóval nem hinném, hogy bárki is csalódottan távozott volna a Petőfi Csarnokból. Annyi fantasztikus koncertünk volt ebben az évben, hogy ezek között azért nem a Gamma Ray fogja nálam elvinni a prímet, de ez nem a bandán múlt, hanem az erős felhozatalon. A germán brigád mindent megtett, hogy egy remek estét szerezzen a jelenlévőknek, és ezt sikerült is elérniük.