lemezajánló [nagylemez] 2005. november 2. szerda 15:51
nincsen hozzászólás
szerző: TompiRoine Stolt: Wall Street Voodoo InsideOut
Roine Stolt a Flower Kings névre hallgató svéd progresszív csapat gitárosa, ami azért érdekes, mert ennek az információnak a tudatában kicsit furcsán hangozhat az, hogy a Wall Street Voodoo egy blues lemez. Vagy legalábbis annak indult. Igazán örömteli, hogy nem lett teljesen az, mert akkor kaptunk volna egy albumnyi üres stílusgyakorlatot, aminek az énekes/gitároson kívül legfeljebb hat ember örült volna. Ez alatt a hat ember alatt természetesen a további közreműködőket értem: Neal Morse-ot, Marcus Lilliequistet, Hasse Bruniussont, és az álnév alatt szereplőket: Slim Potheadet, Gonzo Geffent, Victor Woofot. Ez a hét fickó egyébként nagyjából azt tette a blues muzsikával, amit a Spiritual Beggars a Burn érás Deep Purple-lel: úgy idézik meg, hogy cseppet sem fáradt, egyáltalán nem enervált, de a hangulat, az érzésvilág megvan benne, ahogy az erő is, elkerülve ezzel a könnycsorgató nosztalgiázást. Tehát ahogy Mike Amott sem tudta letagadni a brutális metal gyökereit, úgy Roine Stolt is jócskán telerakja ezt az egyébként dupla albumot progresszív jammeléssel.
Csakhogy itt hi-tech hangzást Fender-búgás, Hammond-orgona, Moog szintetizátor, vagyis teljesen természetes megszólalás váltja fel. Ehhez jön még a dalszerző szőrős, rekedt hangja, úgyhogy a meghallgatás után inkább a Taste, Cream, Zappa korongok mellé lehet tenni ezt a lemezt, mintsem a Flower Kings gyűjteménybe. De erről úgyis mindenki meggyőződik majd, amint meghallja a The Observer claptonos riffjeit, és a folyamatosan beszéltetet gitárt. Jó tizenegy percig lehet eben a dalban elmélyedni, itt aztán tényleg mindenki megmutatja mit tud: maratoni szólózások, fifikás dobtémák, és persze faltól falig érő szinti-szőnyegek váltják egymást. A Head Above Waterben a Kings X (akarom mondani a kései Beatles) dallamvilága keveredik Hendrix gitárjátékával, és ezt sem kapkodják el, öt és fél percig nyújtják. Slide gitárral indul, és torzított énekkel folytatódik a Dirt, majd egy kiadós andalgássá degradálódik a nóta, igazán kár érte. A tébolyult szólózás, és az azt követő kongázás azért helyrebillenti a helyrebillentenivalókat. Az Everyone Wants To Rule The WorldZappát idézi, hisz amolyan cinikus musical ez, a Spirit Of The Rebel rejti a legtökösebb riffet, és az újabb slide dózist. Az Unforgiven, egy lendületes, mégis ártalmatlan rock n roll, nagy hangterjedelmet igénylő refrénnel, és wah pedál örömünneppel. Lassan, bárzongorával támogatva csordogál a Dog With a Million Bones, míg a Sex Kills lendületesen, slágeresen mászik a fülbe. Ilyesmiket kéne az öreg Slowhandnek írnia mostanában. A képzeletbeli A lemezt záró lemezt záró Outcastet akár BB King is jegyezhetné, de aki (sokadjára) eljutott idáig a hallgatásban, az már akár Roine Stolt sajátságokat is észrevesz benne.
A képzeletbeli B lemezt nyitó Unwantedben pedig sokadjára is feltűnnek a jellegzetes Tom Waits sajátságok. Ebből aztán jó nagy örömzenélés lesz, de csak azért, hogy visszatérjen az ír whiskypusztítóra annyira jellemző hangulat. Persze egészen más formában, mint kilenc perce, a dal elején. A Remember már összeszedettebb, de erre igaz a legjobban Roine erre az albumra kitalált definíciója: post-psychedelic blues. Azért áll ez a következő It´s All About Moneyra is, bár ez inkább post-psychedelic, mint blues. Gitár alig van benne, a szokatlanul modernül megszólaló billentyűk játsszák itt a fő szerepet. Az Everybody Is Trying To Sell You Something pedig egy ütős funky nóta, a Hotrod pedig hardrock, a Mercy egy akusztikus gitárral előadott altató is lehetne, de ahhoz azért egy kicsit bizarr. Ekkor már úgy tűnik, hogy a dupla lemez ezen felére már nem jutott blues. Erre jön a People That Have The Power To Shape The Future, ami igazi blues, de valahogy mégsem olyan, mint az igazi blues. Vagyis pont olyan, mint az egész Wall Street Voodoo. Bluesból indult örömzene, ami helyenként igen messzire kalandozott. De, az a fontos, hogy ennek az örömzenének az is tud örülni, aki hallgatja, nem csak az, aki játssza.