hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2005. november 2. szerda   15:51
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Roine Stolt: Wall Street Voodoo
InsideOut

  Roine Stolt a Flower Kings névre hallgató svéd progresszív csapat gitárosa, ami azért érdekes, mert ennek az információnak a tudatában kicsit furcsán hangozhat az, hogy a Wall Street Voodoo egy blues lemez. Vagy legalábbis annak indult. Igazán örömteli, hogy nem lett teljesen az, mert akkor kaptunk volna egy albumnyi üres stílusgyakorlatot, aminek az énekes/gitároson kívül legfeljebb hat ember örült volna. Ez alatt a hat ember alatt természetesen a további közreműködőket értem: Neal Morse-ot, Marcus Lilliequistet, Hasse Bruniussont, és az álnév alatt szereplőket: Slim Potheadet, Gonzo Geffent, Victor Woofot.
  Ez a hét fickó egyébként nagyjából azt tette a blues muzsikával, amit a Spiritual Beggars a Burn érás Deep Purple-lel: úgy idézik meg, hogy cseppet sem fáradt, egyáltalán nem enervált, de a hangulat, az érzésvilág megvan benne, ahogy az erő is, elkerülve ezzel a könnycsorgató nosztalgiázást. Tehát ahogy Mike Amott sem tudta letagadni a brutális metal gyökereit, úgy Roine Stolt is jócskán telerakja ezt az egyébként dupla albumot progresszív jammeléssel.
  
  Csakhogy itt hi-tech hangzást Fender-búgás, Hammond-orgona, Moog szintetizátor, vagyis teljesen természetes megszólalás váltja fel. Ehhez jön még a dalszerző szőrős, rekedt hangja, úgyhogy a meghallgatás után inkább a Taste, Cream, Zappa korongok mellé lehet tenni ezt a lemezt, mintsem a Flower Kings gyűjteménybe.
  De erről úgyis mindenki meggyőződik majd, amint meghallja a The Observer claptonos riffjeit, és a folyamatosan beszéltetet gitárt. Jó tizenegy percig lehet eben a dalban elmélyedni, itt aztán tényleg mindenki megmutatja mit tud: maratoni szólózások, fifikás dobtémák, és persze faltól falig érő szinti-szőnyegek váltják egymást. A Head Above Waterben a Kings X (akarom mondani a kései Beatles) dallamvilága keveredik Hendrix gitárjátékával, és ezt sem kapkodják el, öt és fél percig nyújtják. Slide gitárral indul, és torzított énekkel folytatódik a Dirt, majd egy kiadós andalgássá degradálódik a nóta, igazán kár érte. A tébolyult szólózás, és az azt követő kongázás azért helyrebillenti a helyrebillentenivalókat. Az Everyone Wants To Rule The World Zappát idézi, hisz amolyan cinikus musical ez, a Spirit Of The Rebel rejti a legtökösebb riffet, és az újabb slide dózist. Az Unforgiven, egy lendületes, mégis ártalmatlan rock n roll, nagy hangterjedelmet igénylő refrénnel, és wah pedál örömünneppel. Lassan, bárzongorával támogatva csordogál a Dog With a Million Bones, míg a Sex Kills lendületesen, slágeresen mászik a fülbe. Ilyesmiket kéne az öreg Slowhandnek írnia mostanában. A képzeletbeli A lemezt záró lemezt záró Outcastet akár BB King is jegyezhetné, de aki (sokadjára) eljutott idáig a hallgatásban, az már akár Roine Stolt sajátságokat is észrevesz benne.
  
  A képzeletbeli B lemezt nyitó Unwantedben pedig sokadjára is feltűnnek a jellegzetes Tom Waits sajátságok. Ebből aztán jó nagy örömzenélés lesz, de csak azért, hogy visszatérjen az ír whiskypusztítóra annyira jellemző hangulat. Persze egészen más formában, mint kilenc perce, a dal elején. A Remember már összeszedettebb, de erre igaz a legjobban Roine erre az albumra kitalált definíciója: post-psychedelic blues. Azért áll ez a következő It´s All About Moneyra is, bár ez inkább post-psychedelic, mint blues. Gitár alig van benne, a szokatlanul modernül megszólaló billentyűk játsszák itt a fő szerepet. Az Everybody Is Trying To Sell You Something pedig egy ütős funky nóta, a Hotrod pedig hardrock, a Mercy egy akusztikus gitárral előadott altató is lehetne, de ahhoz azért egy kicsit bizarr. Ekkor már úgy tűnik, hogy a dupla lemez ezen felére már nem jutott blues. Erre jön a People That Have The Power To Shape The Future, ami igazi blues, de valahogy mégsem olyan, mint az igazi blues. Vagyis pont olyan, mint az egész Wall Street Voodoo. Bluesból indult örömzene, ami helyenként igen messzire kalandozott. De, az a fontos, hogy ennek az örömzenének az is tud örülni, aki hallgatja, nem csak az, aki játssza.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Flower Kings

InsideOut

 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 volt fesztivál    october file    cock and ball torture    warfect    amanda seyfried    pozakowski    yellow spots    suffokate    pál utcai fiúk     hayley williams    jens bogren    tony scott    lowest creature    mr. bean    blaze bayley    barátság extrákkal    demoscene    deák bill gyula    atari teenage riot    szükségállapot    69 eyes    as december falls    a frankeinstein terv    letlive    julia roberts  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!