szerző: troppauerWallace & Gromit És Az Elvetemült Veteménylény Hazai bemutató: 2005. október 27.
Bulvárhír, és kiindulásképpen nem biztos, hogy a legmegkapóbb infó, de az lett, hogy ez a Wallace és az a Gromit leégtek. Ráadásul már az itthoni bemutató előtt kicsivel, ami akár egy rossz ómen is lehetne, mármint a mutatóra nézve, de persze mi nem dűlünk be a piszkos bulvárnak. Mert amúgy igazából csak a stúdiójuk égett -állítólag -, nem ez az első egész estésük.
Egyes, nem túlzottan mérvadónak számító újságok szerint, mire az oltók odaértek volna, addigra elfüstölgött az egész (kis híján 5 évig rendezgetett) gyurma városka, meg a forgatás után ott hagyott szerepelők úgyszintén.
Olybá tűnt, hogy tehát Wallace és Gromit is a lángok martaléka lett egyúttal, de aztán valaki beszélt a Nick Park kal (Ő találta ki, gyurmázta, rendezte és Oszkárokat is kapott a korábbi, rövid W & G mutatványaiért), és akkor Ő azt állította, hogy azok csak a kaszkadőrök voltak. Az a gülüfejű Wallace és a kutyája még jönni fognak ezután is egész estésben, csak legyen hozzájuk megint valami jó ütős története. Mint, ahogy most volt egy.
Ez.: Gyurmavárosban éppen mindenki a nemtudomhányadik (de, ha jól emlékszem jubiliumi) óriászöldség versenyre készül, óriászöldségekkel természetesen, de mindenhol ott vannak azok a fránya nyulak. Azok, akik természetesen (genetikailag erre kódolva) ezeket az óriásokat mind az ételüknek szeretnék. Ezért is hősölik az elején, meg a legvégén (közben kábé ötven percig nem nagyon, ott van a konflikt ) annyira az ott lakó gyurmák a két főszereplőt, mivelhogy erősen mentegetik a zöldeket a tapsiktól. Az érzékenyebb lelkű nézők meg azért szeretgethetik őket, mert ezt a műsort olyan szépen, humánusan (mivel olyan szó nem játszik, hogy nyulányusan) teszik. A többség szerint. Szerintem a többség legyen egy kis időre nyúl, akit például kiporszívóznak a terepről, aztán majd meglátjuk.. Mindegy, gyerekmozi, és valóban, igazából nem hal meg közben egy húsvéti sem (a mai mesevilágban már ez is nagy szó), úgyhogy legyen.
Ehelyett annyi volna a trükk, hogy a feltaláló új találmányával leformattálják a nyuszik merevlemezét, hogy azzal majd egyből elfelejtődik náluk ez a vegetáriánusos izé, mennek a mekibe, a zöldségeknek meg hajrá, lehet nagyokat nőni még a versenyig.
Igen ám, de innentől következik a címbéli Elvetemült Veteménylény fellépése (az eredetiben Vérnyúl, de Speier Dávid ferdítő szerencsére megint odacsapott egyet a nyugati tucatnak), aki aztán pusztít hirtelen akkorákat, mint ezer kis kollégája sem. A feladat innentől kezdve adott, nagy izgalomtól valószínűleg nem fosztok meg senkit azzal, ha elárulom, hogy meg is fogják oldani, és ezzel a majd másfél óra szórakozás úgymond garantálva is van.
Szóval rendesen rágyúrtak a készítők a feladatra - aranyosak a szereplőik (kicsit kócosak ugyan, de még bőven a tűréshatáron belül), mókás a történetük (a néhány kötelezőnek érzett filmes utalástól most tekintsünk el - az már egy másik mise volna), kicsiknek korrekt, nagyoknak meg szájtátás. Márhogy a gyurmából ekkorákat lehet építeni (bár látszott ez már eggyel korábban, a Csibefutamnál is), de meg ha csak elképzel hozzá az ember öt év stop motiont, azért már az sem egyszerű.
Igazából vehetjük úgy is, hogy megérte. Aztán ha beletalál a célközönségébe, akkor akár nálunk is szép sikert érhet el a plexekben, a felnőttek pedig, akik a picinyek közé ugyebár nem ülnének be szórakozni, majd szépen megvárják a DVD t és majd otthon, titokban fogják szeretni. Szeretni fogják!