lemezajánló [nagylemez]  2005. október 31. hétfő   16:31

nincsen hozzászólás

  23 nóta, 23 perc. Ebből a két számadatból gyorsan ki is található, milyen műfajban alkot a két szóban forgó formáció. Zenéhez való hozzáállásuk meg pláne. Éppen ezért számonkénti elemzésbe ezúttal nem is bonyolódnék sem a Jack, sem a Step On It nem gabalyodik bele a nótafolyamba, meg úgy egyáltalán semmibe se. Leszámítva persze a globalizációt, a rendőröket és a katonákat, amit és akiket a maguk crust punkosan gyors, bárdolatlan módján igen aktívan piszkálgatnak.
  Mindehhez hozzájön még a letisztultsággal és kifinomultsággal éppenséggel nem vádolható hangzás, de hát ez a csörgés-zörgés olyan attribútuma a stílusnak, mint Szent Péternek a kulcs. Innentől fogva remélhetőleg már azt is magától el tudja dönteni mindenki, hogy kell-e neki a lemez, vagy sem. Ugyanis a crust punkban (és annak rokon műfajaiban) a minőségingadozás ritka, mivel egyszerűen lehetetlen. Ti. azt a bizonyos három hangot csak kétféleképpen lehet eljátszani: hitelesen meg hiteltelenül - utóbbi esetben viszont a stílus farkastörvényei kapásból felzabálják az oktalan próbálkozót. No, a Jack és a most már a Step On It is elég régóta gyalázza a hangszereket ahhoz, hogy nyugodtan a törvényhozó farkasokhoz sorolhassuk őket.
  Rövid ám annál velősebb műfajelméleti kitérőmtől legfrissebb közös kinyilatkoztatásukhoz visszakanyarodva annyit azért mindenképpen elmondanék, hogy a Step On It a szokott módon mindenféle szélsőséges tempóváltással sáfárkodva teszi már-már változatossá a lemez rá osztott perceit, a Jacknek pedig sikerült megnyernie Jirzsit, sőt Kisst is a Din-Addictből némi vendégszereplésre.
  Aki nap, mint nap Discharge, Righteous Pigs, Crucifix, Totalitär 7-ek között lapozgat a polcán, az biztosan nem fog úgy tenni a lemez hallatán, mint a borítón látható úriember. Mindenki más igen. De nekik úgyis elég a tükörbe nézniük, hogy egy hasonló arcot lássanak.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: