lemezajánló [nagylemez]  2005. október 25. kedd   10:56

nincsen hozzászólás

  A lassan tíz éve alakult finn HIM megint egy olyan albummal rukkolt elő, amitől a női rajongók elolvadnak és amely a finn dallamos metal kedvelőinek egy igényes és tartalmas szórakozást ígér. Annak idején a Greatest Love Songs 666 és a Razorblade Romance nagyot alakítottak, s igaz, hogy későbbi lemezeik nem hagytak bennem maradandó nyomot mégis nagy izgalommal estem neki az új korongnak, a Dark Light-nak.
  
  Kezdjük rögtön a booklettel, amely a papírgyártásáról is ismert finn minőség remeke. Eleve a cím úgy van felírva a borítóra, hogy azt csak a fénytörést kihasználva lehet elolvasni, ezzel is nyomatékosítva a sötét-világosság ellentétet. Maga a papír minősége sem a szokványos párszor végiglapozzuk elszakad típusú, hanem kellemes tapintású, s eleganciát sugárzó. A minőséget igényes fotók fokozzák, s természetesen a dalszövegek is megtalálhatók a füzetben. Ennek további érdekessége, hogy a számcímek nincsenek külön feltüntetve, hanem a szövegben vannak elrejtve, s kiemelve.
  
  Maga a zene az utóbbi évek himes vonalát fűzi tovább, kevés a kemény rock-betét, és sok a csöpögős dallamosság. A már említett régi albumoknál pont a harmónián volt a hangsúly, a lágyabb és durvább részek megfelelő összhangján, mely talán a népszerűséggel populárisabb irányba kanyarodott, a csapat korábbi ereje mára teljesen szertefoszlott. Maga az album címe is sokkal inkább lehetne light, mint dark, ezt inkább a zenére vonatkoztatva, hiszen a mondanivaló továbbra is fájdalom témáit feszegeti.. A kezdő nóta a Vampire Heart még a régi tempókat idézi. Rövid intro, a vokál a helyén, a tempó változatos, a refrén fülbemászó s a gitár is ott van a szeren. Erre tesz rá még egy lapáttal a televízióból már jól ismert Rip Out The Wings Of A Butterfly. Mintha a korai albumok valamelyikéről maradt volna le ez a szám. Igazi HIM a gyökerétől a lombjáig. Az érzelmek erőteljes megjelenése s az igazi metal férfiassága keveredik a dalban, s ezen kettősség teszi mindenki számára vonzóvá. Míg az Under The Rose feszes ütemeivel, pörgős lendületességével marad emlékezetes, addig a Killing Loneliness sokkal inkább ballada. Mi másról is szólhatna, mint a szerelemről, annak is a fájdalmasabb oldaláról. Rendkívül találó hasonlatokkal énekli meg a szenvedést Ville, s ezt a letargikus állapotot a címadó dalban is megőrzi. Szerintem ez a dal fontos pontja a korongnak, szinte elpusztul a hallgató a fájdalomtól, a zene már-már doom-ba hajlik át, s a nap is elhomályosodik ha megszólalnak a kezdő ritmusok. A Behind The Crimson Door-ban aztán előbújik az igazi sötétség. Elmúlás, halál, s a nyarat elpusztító tél zavarba ejtő gondolata: your love will be the death of me erősíti meg bennünk, hogy bizony a finneknél nem lehet semmi lelkiekben felkészülni a több hónapig tartó téli időszakra, s talán ez az a nóta, amely valóságos képet fest az északiak érzéseiről melyről már oly sok kitalációt hallhattunk. Az album is innentől kezdve a szürkeség, a kiüresedettség jegyében hömpölyög tovább. A Drunk A Shadows-t is a kilátástalanág és a szomorúság hatja át, mindez a finnek által tökélyre fejlesztett, belassult gótikus-love-metal-lal tálalva. Ez az amitől egyedi a HIM, hogy képes szinte fizikai fájdalmat előidézni szívszorító dallamosságával, s keservet sugárzó atmoszférájával. Annak pedig aki még a végén is bírja a sok szenvedést, az In The Nightside Of Eden fest kiábrándító jövőképet: egy érzésektől mentes, újjászületést az éden sötét oldalán, ahol senkik vagyunk és halottak, valamint kénytelenek vagyunk állandó harcot vívni az érzések birodalmában.
  
  Tíz hibátlan dal, az északiakra jellemző tökéletességgel és profizmussal. Kiábrándító lelki teher, fájdalom és érzelemtelítettség a HIM-től elvárt igényességgel. Egy új lemez remélhetőleg sok értékes, élményt nyújtó perccel

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: