film [filmklub]  2005. október 6. csütörtök   15:56

nincsen hozzászólás

  A Jókai Filmklubban újra megtekinthető Alexandro Jodorowsky művészpolihisztor filmrendezői életműsorozata. A meglepetésfilmekkel kiegészített sorozat október 6-tól december 15-ig minden hónap első és harmadik csütörtökén 18.30 órakor kerül megrendezésre a klub nagy mozi-termében. (Jókai Klub 1121 Budapest, Hollós út 5.). A filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas, felkavaró jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja. Csak 18 éven felülieknek! A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről illetve VHS videóról vetítik. A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. A Jókai klub könnyen megközelíthető a Moszkva térről induló 21-es, illetve 90-es autóbusszal, amelyről a Svábhegy, fogaskerekű állomás megállónál kell leszállni, valamint a 21-es gyors autóbusszal, melynek ez a végállomása. A kirándulni vágyók utazhatnak a fogaskerekű vasúttal is.
  
  
  A tervezett program:
  
  2005. október 6., csütörtök, 18:30
  Fando y Lis (Fando és Lis)
  Rendezte: Alexandro Jodorowsky
  Fekete-fehér, mexikói, spanyol nyelven, angol felirattal, 1968, 96 perc
  Szereplők: Sergio Klainer, Diana Mariscal, Valerie Jodorowsky
  
  La Constellation Jodorowsky (A Jodorowsky-együttállás)
  Színes svájci dokumentumfilm, francia nyelven, angol felirattal, 1994,
  91 perc
  Rendezte: Louis Mouchet
  Szerepkők: Alexandro Jodorowsky, Marcel Marceau, Fernando Arrabal, Peter
  Gabriel, Jean „Moebius” Giraud
  
  
  2005. október 20., csütörtök, 18:30
  El Topo (A vakond)
  Színes mexikói, spanyol nyelven, angol felirattal, 1970, 119 perc
  Rendezte: Alexandro Jodorowsky
  Szereplők: Alexandro Jodorowsky, Jacqueline Luis, Mara Lorenzio, Robert
  John, Brontis Jodorowsky
  
  Valamint: Massimo Monteleone videókommentárja A vakond cím”u filmhez
  (olasz nyelven, angol felirattal, kb. 15 perc)
  
  
  2005. november 3., csütörtök, 18:30
  The Holy Mountain (A szent hegy)
  Színes mexikói-USA, angol nyelven, 1973, 114 perc
  Rendezte: Alexandro Jodorowsky
  Szereplők: Alexandro Jodorowsky, Horácio Salinas, Zamira Saunders, Ana
  De Sade, Valerie Jodorowsky
  
  Valamint: Massimo Monteleone videókommentárja A szent hegy cím”u filmhez
  (olasz nyelven, angol felirattal, kb. 15 perc)
  
  
  2005. november 17., csütörtök, 18:30
  Tusk (Agyar)
  Színes francia-angol-indiai, francia nyelven, 1979, 119 perc
  Rendezte: Alexandro Jodorowsky
  Szereplők: Cyrielle Claire, Antone Diffring, Christopher Mitchum
  
  Anticlimax
  
  Fekete-fehér mexikói, spanyol nyelven, 1969, 80 perc
  Rendezte: Gelsen Gas
  Szereplők: Mauricio Davidson, Alexandro Jodorowsky, Tina French
  
  Figyelem! Kérjük, vegyék figyelembe, hogy az ezen az estén vetített
  filmritkaságok képminősége valamivel rosszabb a megszokottnál,
  ugyanakkor teljességgel élvezhető minőségűek!
  
  
  2005. december 1. ,csütörtök, 18:30
  Santa Sangre (Szent vér)
  Színes, olasz-mexikói, 1989, 123 perc
  Rendezte: Alexandro Jodorowsky
  Szerepl”ok: Axel Jodorowsky, Blanca Guerra, Guy Stockwell, Adán
  Jodorowsky, Teo Jodorowsky, Brontis Jodorowsky, Thelma Tixou
  
  Echek (Sakk)
  Fekete-fehér francia némafilm, 2000, 5 perc
  Rendezte: Adán Jodorowsky
  
  Valamint: „Jodorowsky on Stage” - az amerikai CultEpics által
  Jodorowskyval Londonban rögzített beszélgetés 2002. decemberéből, a
  Szent vér felújított változata bemutatója után. (angol nyelven, kb. 20 perc)
  
  
  2005. december 15., csütörtök, 18:30
  The Rainbow Thief (A szivárványtolvaj)
  Színes angol-lengyel, angol nyelven, 1990, 87 perc
  Rendezte: Alexandro Jodorowsky
  Szereplők: Omar Sharif, Peter O´Toole, Christopher Lee, Ian Dury, Jane
  Chaplin
  
  Pas Si Grave (Nem nagy ügy)
  Színes francia, szinkronizált, 2003, 103 perc
  Rendezte: Bernard Rapp
  Szereplők: Alexandro Jodorowsky, Romain Duris, Sami Bouajila,
  Jean-Michel Portal
  
  Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt

  Alexandro Jodorowsky 1929. február 7-én, orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként született a chilei Iquique-ben. Egyetemi tanulmányait 1942-ben kezdte meg Santiagóban, ahol cirkuszi bohócként és bábjátékosként indult művészi pályafutása, majd pedig 1955-től Párizsban élt, ahol Marcel Marceau-nál tanult pantomimezést, s akivel később együtt léptek fel világszerte. Együtt dolgozott Maurice Chevalier-vel és 1957-ben elkészítette első filmjét Thomas Mann novellájából, Les tętes interverties (Az felcserélt fejek) címmel, amelynek a kópiája később
  elveszett.
  
  Párizsban került kapcsolatba a szürrealista Roland Toporral és Fernando Arraballal, akikkel együtt hozta létre 1962-ben a Panic Movementet (nevüket Pán mitikus istenről kölcsönözték). A csoport tagjaként Jodorowsky könyveket és színpadi műveket írt, emellett a csoport az akcionizmus és a történeti avantgárd hagyományai nyomán több, rendkívül expresszív, kisebbfajta tömegmegmozdulásokba torkolló happeninget szervezett, amelyeken a résztvevőket saját vallási, szexuális tabuikkal való leszámolásra és egy új esztétika létrehozására késztették. Antonin Artaud Le Théâtre et son double (A színház és mása)című munkájának nyomán dolgozta ki Jodorowsky saját, „Pánik-esztétikának” nevezett módszerét, amelynek célja az emberek életének közvetlen módon való megváltoztatása, és amelyben elementáris humorral társítja a szörnyű jeleneteket. Egy 1965-ös bemutatóján például a több kilónyi felhasznált festéken kívül nagy szerephez jutottak a piacon vásárolt állati belsőségek is. Jodorowsky persze itt nem állt meg, élő ludak nyakát vágta el, megkorbácsolta önmagát, majd véresen, meztelenül táncra perdült a színpadon, kezében egy levágott macskafejjel, állatvért ivott, hogy aztán a darab végén minden színpadi kelléket a közönség nyakába zúdítson.
  
  A hatvanas évek második felében Párizsban és Mexikóvárosban avantgárd színházat működtetett, ahol többek között - újfajta, kísérleti színházi nyelvet alkotva - Arrabalt, Beckettet, Ionescót és Strindberget rendezett, Fabulas Panicas (Pánikmesék) címmel képregénysorozatot indított.
  
  Első filmjét Arrabal színműve alapján 1967-ben forgatta Fando y Lis (Fando és Lis) címmel, amelyet 1968-ban az Acapulcói Filmfesztiválon mutattak be. Filmje vetítése közben lincs-hangulat lett úrrá a nézőkön, Jodorowskyt egy kocsi hátsó ülése alatt elbújtatva kellet kimenekíteni a fesztiválról. A film kópiája harminc évre eltűnt, csak erősen csonkított változatban létezett, s csupán néhány éve hozzáférhető megint az érdeklődők számára a teljes változat. Következő munkája a transzendens spagetti western” El Topo (A vakond, 1970) volt, amely azóta (a rendező többi munkájával együtt) kultuszfilmmé vált, Jodorowskyt pedig a huszadik század filmművészetének egyik legnagyobb alakjává tette. Második filmje óriási hatással volt a korabeli underground művészet és a popkultúra híres alkotóira, Andy Warholra, Yoko Onóra, Dennis Hopperre, John Lennonra és másokra. Lennon győzte meg a Beatles és a Rolling Stones akkori producerét, Allen Kleint, hogy következő filmjét finanszírozza, amelyet 1973-ban, The Holy Mounatin (A szent hegy) címmel készített el.
  
  A The Holy Mountain forgatása előtt a stáb néhány tagjával kommunaszerűen együtt éltek, bolondgombát ettek, hallucinogén drogokat fogyasztottak, hogy mind mélyebbre jussanak a tudattalanban, megismerjék az én határait
  - és valóban, ennek is köszönhetően, aki egyszer megnézi ezt a filmet, annak soha nem feledhető élményben lesz része...)
  
  Jodorowsky és Klein kapcsolata időközben erősen megromlott, később a producer megsemmisítette az El Topo és a The Holy Mountain eredeti kópiáit is, a filmek forgalmazását is korlátozta. Azóta is csak a ellulózmásolatokról készült lézerlemezek kalózkiadásai vagy (többnyire) cenzúrázott változatai lelhet”ok fel a független underground kiadók katalógusaiban.
  
  1975-ben Jodorowsky visszatért Franciaországba, ahol belekezdett monumentális filmtervének megvalósításába, a Frank Herbert regényfolyamát mozgóképpé álmodó Dune (Dűne) megvalósításába. (Ezzel a címmel végül David Lynch rendezett filmet 1984-ben.) A főszerepekre Salvador Dalit, Orson Wellest, Gloria Gaynort és Mick Jaggert kérte fel, a díszlettervezők között az általa a filmvilág számára felfedezett képzőművész Gigert (aki később az Alien-horrorokkal lett világhírű) és a rajzoló Moebiust találjuk, a filmzenét a Pink Floyd, Karlheinz Stockhausen és a Magma írta volna meg. Jodorowsky a filmet tizenegy-tizenkét órásra tervezte, és ez volt az utolsó lökés, hogy a producerek elálltak tervének megvalósításától. Forgatókönyvének részleteit Jodorowsky a későbbiekben Incal című képregénysorozatában publikálta.
  
  Következő filmjét, egy lány és egy elefánt pszichedelikus kapcsolatáról 1978-ban forgatta Indiában Tusk (Agyar) címmel, amely - szintén tele elképesztő jelenetekkel: levitézlett gurukkal, párbajozó elefántokkal, festett képekkel stb. - mind a mai napig a leghozzáférhetetlenebb munkája. 1989-es filmjét, a Santa Sangre (Szent vér)címűt viszont ismét óriási nemzetközi szakmai siker övezte. E filmjében új megvilágításba helyezte a cirkusz filmes toposzát, a szürreális-horrorisztikus, virtuóz pantomimes játékokkal a skizofrén, sorozatgyilkos főhős tragédiáját soha nem látott dramaturgiai erővel volt képes megjeleníteni. (Miként más munkáiban, itt is briliánsan átlényegítette a kortárs horrorfilmek szcenikáját.) Legutolsó, befejezett filmje az 1990-ben Lengyelországban forgatott, az özönvíz és a Krisztus-történet allegóriája mentén szerveződő, varázslatos atmoszférájú The Rainbow Thief (A szivárványtolvaj), amelyben az öreg Omar Shariff élete talán legmegrendítőbb alakítását nyújtja.
  
  Jodorowsky filmrendezői tevékenysége mellett képregényeket (The Technopriests A technópapok, The Metabarons - A metabárók stb.), regényeket, verseket és esszéket, filozófiai műveket ír, zenét szerez, de emellett jelentős a Tarot elméletével foglalkozó munkássága (az elmúlt években rekonstruálta a marseille-i Tarot-ot) és a „pszichomágia és pszichosámánizmus” gyakorlata is, amelyet csoportos foglakozások keretében oktat hallgatóinak. A pszichomágia voltaképpen a pszichonalizisen, a kulturális antropológián és a performatív művészeti tevékenységen alapuló, a kollektív tudattalan felől a bennünk eltemetett, valós személyiségünket feltáró, sokkoló „több-mint” terápia, művészet és megtisztulás radikális és eredményes egysége.
  A legújabb hírek szerint Jodorowsky tizennégy év szünet után 2006-ben kezdi el forgatni két új filmjét többek között Marilyn Mansonnal és Nick Noltéval Olaszországban, amelyek munkacímei: Kingshot (Királylövés) és Tryptych (Triptichon).
  
  Jodorowsky filmjei atavisztikus és epikus hallucinációk, legtöbbjük a filmtörténet korszakos mesterművei közé tartozik. Hatása óriási a legkülönbözőbb művészeti-kulturális területeken működők számára: az avantgárd zajzenétől (Masonna, P. Miles Bryson, COH, Hal McGee, Rick Franecki stb.) a rockzenén (Marilyn Manson, Peter Gabriel stb.) át az amerikai filmiparig (a Mátrixot rendező Wachowski-testvérek stb.).
  
  Különlegesen eredeti, sokkoló látásmódja, az általa kifejlesztett vizionárius filmnyelv a nézőt kozmikus filmodüsszeáinak részesévé teszi. Filmjei láttán senki sem maradhat közömbös. A meglehetősen bizarr Jodorowsky-dramaturgiát a narráció, a vizualitás, a hatásosan alkalmazott hanghatások és a spirituális-pszichedelikus zene összetett hálózata hozza létre, amelynek épp olyan természetes része a keleti karate, a pantomim, az akcionizmus, a szürrealizmus dekonstrukciója, a különböző vallások toposzai és a modern költészet, mint éppen a pszichoanalízis parabolái vagy a mágia, amely utóbbi sokélű fegyver, a kelléktár egyik félelmetes eszköze az egyház- és puritanizmusellenes Jodorowsky kezében.
  
  ”Én azért készítem a filmjeimet, amiért az Észak-Amerikaiak legtöbbje a pszichedelikus drogokat használja. [...] A nézőt előbb szét kell zúzni, hogy a film végére újjászülethessen.” -
  nyiltakozta egy interjúban. Néhány (kissé elfogult) kritikusa szerint Jodorowsky olyan géniusz, aki Buńuel, Tarkovszkij, Kuroszava, Fellini, Tod Browning, John Waters, Kenneth Anger, Maya Deren és más nagy filmrendezők művészeti teljesítményeit képes a saját művében homogén
  egységgé formálni. Mindenesetre Jodorowsky olyan - a pályatárs Fernando Arrabal jellemzését idézve - „matematikus „őrült”, akinek szenvedéstörténeteiben a legváratlanabb módon és helyzetekben jönnek létre a kapcsolódási pontok, tárulnak fel a szimbólumok mögötti mélyebb összefüggések és a modern emberi-művészi létet alkotó feloldhatatlan ellentétek. Jodorowsky az univerzalitás filmese, művei archetipikus bibliai-vallásos történeteken alapulnak, amelyekben minden kulturális utalás, szimbólumdzsungel, véres erőszak, harc és projekció előbb-utóbb rendezetté válik, értelmet nyer, megvilágosít, még ha annak minden rétegét nem is tudjuk mindig szavakba önteni. Filmszörnyeit az anarchista Jodorowsky sohasem az aktuális megfelelések szintjén teremti meg (ámbár azok sosem mentesek a legkönyörtelenebb társadalomkritikától,
  így a szabadságot is hirdető Fando y Lisben felismerhetjük a korabeli, levert mexikói diáklázadásokat vagy az El Topóban a santiagói tömegmészárlásokat stb.), célja az, hogy újra és újra megnézzük, vagy ahogy ő mondja „megegyük” őket, más és más jelentésszinteket megértve
  belőlük. Akárcsak Jodorowskynak, nekünk is folytonosan - taoista-szellemi értelemben - úton kell lennünk, hogy e szuggesztív életmű befogadása nyomán, személyiségünkben erősödve hassunk mi is a világra.
  
   „Az apokalipszis most van! Az amerikaiak tudják ezt, s azt is, hogy az egyetlen reményünk a repül”o csészealjakban van. Tudod, hogyan látom én a világot? Mint egy halott ember. Egy hernyó, aki azért halt meg, hogy létrehozzon egy pillangót. Nem megállítanunk kell a hernyó haldoklását, hanem segítenünk kell meghalnia azért, hogy a pillangó
  megszülessen. Nekünk a halállal kell táncolnunk. Ez a világ halott, és ez nagyon helyes. Nekünk egy nagy, nagy, óriási pillangót kell teremtenünk. Te és én, akik erről beszélgetünk, leszünk e pillangó szárnyainak az első mozdulatai.” (Alexandro Jodorowsky)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: