lemezajánló [nagylemez] 2005. szeptember 5. hétfő 11:28
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloMoby Dick: Se Nap Se Hold Hammer
A Golgota albummal újra a köztudatba robbanó Moby Dick ismét elfoglalta helyét a magyar thrash metal élvonalában. Óriási színpadi rutinjuk és dalíró képességük nem enyészett el a pár év kihagyással, erről megbizonyosodhattunk a már említett 2003-as sorlemezen, illetve az azt követő turnékon. Most pedig kezünkben tarthatjuk a 2005-ös sorlemezt, amely a Se Nap Se Hold címet viseli. Nekem a korábbi munkacím, a Demokrácia Álarca jobban tetszett, de amikor végighallgattam és belemélyedtem az albumba, valamint megismertem a banda értelmezését a végleges címről, rá kellett jönnöm, hogy a Se Nap Se Hold is nagyon jól jellemzi a dalokat, kifejezi azt, amiről az egész lemez szól.
A külalak Havancsák Gyula keze munkája, bár ez igazán csak a külső borítón látszik meg, a belső lapokon lévő elmosódott, egyhangú labirintusszerű képződmények helyett jó lett volna valami ötletesebbel előrukkolni! De nézzük inkább a zenét! Aki a Golgotát hallotta, az most is szembesülhet ugyanazzal a fejletépős, ütős hangzással, ami természetesen nagyon jól kihozza a dalok erejét, és a bennük rejlő energiákat.
Mindenféle intro, cicoma nélkül belerobban a képünkbe a Jusson Eszébe című nóta. Nem semmi indítás, mondhatom Maga a dal szerintem a valaha volt legjobb Moby Dick számok egyike, talán a Mennyből Az Angyalhoz tudom hasonlítani az előző lemezről. Pörgős, erőtől duzzadó, vérbeli thrash! A témáját mi sem jellemzi jobban, mint a következő sorok: Halotti tort ül pezsgőt bontva / Kettős keresztre, hármas halomra / Kéket pirosat sárgát ken, / De előre inni azt hiszem / Bőrömre nem fog sokáig, stb... illetve Olvad a viasz, elfogy a láng is / Égbekiáltó bűnjelet Párizs / Hiába leplez, fény derül / Minden bűnre, nem menekül / Sorsa elől semerre senki, stb. Bizony, ez egy megalkuvást nem ismerő, kíméletlen dal milliók életének megnyomorítójáról, Trianonról. A téma iránt érdektelenek ilyenkor persze elkezdenek kényelmetlenül fészkelődni a székükben, hiszen manapság nem divatos ilyen témákról zenélni. És még jobban fészkelődnek, amikor látják, hogy a Moby Dick-et minden igyekezetük ellenére sem tudják beskatulyázni az ilyenkor szokásos szélsőjobbos, skinhead, stb. zenék közé, mert egész egyszerűen nem erről van szó! Ugyanis pont a Moby Dick az, akik rengeteget turnéznak a határon túlra került magyar területeken, akik állandóan tartják a kapcsolatot a határon túli rajongókkal, egyszóval hitelesen tudják tolmácsolni ezeknek az embereknek az érzéseit és gondolatait, ezt pedig senki és semmi nem skatulyázhatja be a szélsőségek közé! Persze biztosan lesznek, akiknek ezek a dolgok nem tetszenek, de szerintem ez a bandát tökéletesen hidegen hagyja.
Következik A Demokrácia Álarca, a klasszikus Moby Dick iskola szerint megírt dal. Sötét, rendszert kritizáló nóta, ahogy már megszokhattuk a csapattól a korai évektől kezdve. Súlyos betonozás, hathatós szöveg, elképesztően jó Mentes Norbi szóló. A dal vége a koncerten egész biztosan óriási headbang-be fog torkollani. A Pozitív Minta egy 3 perces szösszenet, zeneileg egészen rendben van, a basszusmunkát külön érdemes megfigyelni, főleg a refrének alatt, nagyon fincsi! A doppingbotránnyal foglalkozó szöveget viszont kissé gagyinak, kevéssé fogósnak érzem. Hofi is adhatott volna még egy nagy löketet a számnak, ha a dobkiállásnál pörgetne pár érdekeset. Ezenkívül egy hathatós gitárszóló is elkellett volna ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen ez a dal. Kimért, feszes, de ugyancsak sötét hangulatú dal a Lélekromboló Torpedó. Élmény hallgatni Norbi szólózását, igaz tekerhetne még egy kicsit hosszabban is. Súlyos nóta, de a szövegi részeit nem tudom hova rakni Pusztai Zoli általában remek szövegeket ír, de néha elég elvont vagy semmitmondó végeredmény kerekedik ki, és szerintem ez történt most is. Pár szóképpel, meg a Lélekromboló torpedó / Minden szava refrénnel nem igazán tudok mit kezdeni. Persze ettől még nem lesz rossz a dal (nem véletlenül készült belőle klip is!), csak egy picivel nehezebben emészthető, mint a többi.
Újabb gyorsulás következik, az Apránként Adagolva, újabb remek szólóval. Mentes Norbert nagyot alkot ezen a lemezen! Hofi viszont a kiállásnál megint mutathatna kissé többet a szimpla püfölésnél. Ő egy igen kiváló dobos, nem értem hogy miért nem játszik néhol kicsit ötletesebben, szerintem ezek a kiállások elég magas labdák lennének neki! Egy dolog még nagyon zavart ennél a számnál, és az a refrének alatti kétlábdob. Már ha az egyáltalán Mert valami tompa dübörgést vélek kihallani valahonnan a háttér mélyéről, de szinte teljesen beazonosíthatatlan. Kár érte, mert amúgy nagyon dögös, erőteljes sound-ot sikerült összerakni a stúdióban.
A Körhinta lemez legszebb pillanatait idézi a Vágóhíd Utca 5, a Jusson Eszébe mellett a másik nagy kedvencem erről az albumról. Belassult, gonosz, kissé elvont hangulatú indítás, aztán pattogósabbá válik a dal. Kemény, headbang-elős riffek, igen hathatós refrén, szuper! A Keresztem két adventi nem / Sebhely a szégyen / Kés a félelem sorok azt hiszem megint csak egyértelmű, hogy mire utalnak. Középen újra egy kis elszállós átvezetés, majd egy arcletépős riff. Itt szerintem nagyon nagy kár, hogy rögtön belép a gitárszóló, szinte ordít a lehetőség egy pusztító döngölésre, amely ordas nagy headbang-et eredményezne koncerteken! Igaz, az ilyen témák a Sepultura Soulfly védjegyei, tán még az Ektomorf felségterületére is átmerészkednének ezzel, de véleményem szerint ez egyáltalán nem lenne baj. Ha jól tudom, a kezdet kezdetén a Moby Dick amúgy is játszott Sepu feldolgozásokat, szóval még csak nem is állna messze a stílus. De mindegy, szerintem egy nagy ziccer lett volna, az amúgy is súlyos számból még pusztítóbbat lehetett volna faragni.
A maga 2:36 futamidejével a legrövidebb szám a korongon a Tegyünk Úgy Gyors dal, tipikus apokaliptikus Moby Dick szövegvilággal. A lábdob megint iszonyú pocsék módon szól, nagy kár! Itt is van némi jófajta döngölés, de ugyanazt tudom mondani, mint a Vágúhíd Utca 5 esetében, hogy itt is kimaradt a nagy ziccer! Tessék csak meghallgatni a gitárszóló alatti riffet, hát nem tiszta Sepultura / Soulfly!? Ne mondja nekem senki, hogy a Moby Dick-ben ez ne foglaltatna benne! És most azt tessék elképzelni, ha ezt a riffet kicsit szabadjára eresztették volna, még a szóló előtt, amolyan Refuse / Resist, vagy Roots Bloody Roots módjára, hát nem szállna el mindenkinek az agya!? Remek ez a dal, már csak egy pici hiányzott volna, kedves Moby Dick! Hofi megembereli magát a Se Nap Se Hold dalra, igen jóféle dobintrot ad neki. Magát a számot kissé rendhagyónak érzem ezen a lemezen, nekem az a korszak ugrik be róla, amelyből a Memento lemez is szemezget, vagyis az a korai időszak, amikor még amolyan rock & roll-osabb hatások is markánsabban szerepeltek a Moby Dick zenéjében. Itt is igen élvezetes szóló tartozik a dalhoz, a végén egy kis döngölés is belefér, szóval érdekes szerzemény. A Nem Adnak Semmit akusztikus, flamenco gitáros bevezetővel indul, amelyben a zenekar barátja, az egyik valóságshow-ból ismert Renato is szerepet vállal. Aztán kemény, egy kicsit talán skizofrén hangulatú dal kerekedik ki belőle. Ez különösen a refrénnél érezhető, nagyon jót tesz neki a háttérvokál. És persze menetrendszerűen jön a remek, ámbár rövid Mentes-szóló. Szerintem lehetett volna még variálni ezzel a nótával, mert az introt leszámítva a 2:40-es futamidő azért elég rövid.
Zúzós szám a Nem Érhet Véget, erénye a (Moby Dick-hez képest) dallamos refrén. Itt is megtalálhatók a jó kis headbang témák, és persze az eszelős szóló. A lemezzáró Napot Ő Hoz viszont egy nagyon érdekes szerzemény. Elvont, belassult, már-már doom-ba hajló súlyosság, Smici kántáló éneklésével, billentyű és vonósok erős támogatásával. Hát, ilyet sem pipálhattunk még a Moby Dick-től Eleinte nem is tudtam mit kezdeni ezzel a dallal, aztán egyre jobban megbarátkoztam vele, és most már tetszik. A Napot ő hoz / Csakis az kell, / Csakis az kell / Amit egyszer / Eloroztak tőlünk lopva / Tavak tükre, hegyek orma sorok nekem egyértelműen Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című csodálatos művét juttatják eszembe, lehet hogy a srácoknak is innen származott az ihlet. A mondanivaló tehát bezárja a kört, amit a Jusson Eszébe elkezdett, így komplett tehát a lemez.
Mint írtam, nekem a Demokrácia Álarca munkacím kezdetben jobban tetszett, de rájöttem, hogy a Se Nap Se Hold még jobban illik az album borítójára. Mert valóban ez a kettősség az, ami jellemzi ezt a lemezt. Tetten érhetjük a klasszikus, régi Moby Dick zenei- és szövegi világát, de a megvalósítás és maguk a dalok a Golgota lemez modernebb ízét is magukba foglalják. Furcsák, és a mondanivaló szempontjából szerintem kissé nehezen emészthetők a félig átívelő sorok, néha Pusztai Zoli szóképeit is nehéz kibogozni. Nagyon jók viszont a háttérvokálok, ez megint csak újdonság a bandától, és némely dalon bizony nagyon sokat dobnak. E téren a szintén soproni Echo Of Dalriada bárdja és dalnoka, Ficzek András segédkezett. Kölcsön kenyér visszajár, lévén Smici, mint walesi bárd szerepelt a Dalriada lemezen, itt pedig többek közt a Jusson Eszébe és a Nem Adnak Semmit dalokban érhető tetten igazán András lidérces hangja. Tetszettek a főleg nyitó- és záródalban megnyilvánuló, kitartásra buzdító szövegek, ezek biztosan nagyon sokat jelentenek a határon túli rajongóknak.
Kíméletlen, jól sikerült album lett a Se Nap Se Hold, noha mint már említettem, véleményem szerint ki lett hagyva néhány nagy ziccer lehetőség, amelyek újabb méregfogakat adtak volna a lemeznek. Smici hozza a tőle megszokott formát, ez valakinek bejön, valakinek nem, de az biztos hogy ő a Moby Dick védjegye, és nem fog megválni jellegzetes énekstílusától. Mentes Norbert parádézik, nagyon ízes és hangulatos szólókat nyom. A ritmus-szekció megbízhatóan és pontosan játszik, talán egyedül Hofinál érzem azt, hogy itt-ott sokkal többet is mutathatna a tehetségéből, mert némelyik dal esetében eleve adná magát a lehetőség. De összességében így is vannak olyan pillanatai, amelyek előtt megemelem a kalapom.
Igazából egy komolyabb problémám van az albummal: hogy igen rövid. Alig több, mint fél óra! Jó, a Slayer Reign In Blood-ja sincs ennél több, de itt azért hozzá lehetett volna toldani még egy-két ötletet ezekhez a 3 perces számokhoz, néhány (amúgy is jó) dalból többet is ki lehetett volna hozni. De mindent összevetve elégedett vagyok a lemezzel, a Golgota után erre lehetett számítani a Fehér Bálnától.
Moby Dick: Se Nap Se Hold 1. Jusson Eszébe 2. A Demokrácia Álarca 3. Pozitív Minta 4. Lélekromboló Torpedó 5. Apránként Adagolva 6. Vágóhíd Utca 5. 7. Tegyünk Úgy 8. Se Nap Se Hold 9. Nem Adnak Semmit 10. Nem Érhet Véget 11. Napot Ő Hoz
11:28
