lemezajánló [nagylemez] 2005. augusztus 3. szerda 17:25
nincsen hozzászólás
szerző: TompiNadir: Tenacity Szerzői Kiadás
Egy zenekar életében a harmadik lemezt általában szokás fordulópontként értékelni, lévén, hogy a legtöbb banda gyakran ezen a korongon szokta kimutatni a foga fehérjét. A Dark Clouds zenekar esetében ez hatványozottan igaz, hisz ők ezt a fordulópontot megspékelték egy névcserével is. És az újpesti doomcore ötös itt valóban kimutatja a foga fehérjét.
Nagyjából az történik a Tenacityn, mind az előző kettő albumon, vagyis menetrendszerűen jönnek a sulykoló, és sodró riffek, a különbség csak annyi, hogy a Nadir egy szinttel feljebb helyezkedik el, mint a Dark Clouds. Lehet tarkót vakargatni, meg okoskodni, hogy ez köszönhető a tizenegy év rutinjának, a valóban eltalált, nagyon profi, de ugyanakkor nagyon is élő hangzásnak, (két szó: Töfi, Denevér) csak hát minek. A lényeg úgyis az, hogy itt van tíz, (tulajdonképpen tizenegy, de erről majd később) erőtől feszülő, izmos nóta, amelyeknek ráadásul igazi arcuk van, így a Tenacity kellően változatos marad, és nem folyik egybe egy nagy masszává, ugyanakkor mindegyikbe billogként vannak beleégetve a tipikus Nadir stílusjegyek.
A szerzemények szövegei sem egy témát táncolnak körbe, a nyitó Hungarian Underground Lifestyle például hitvallásnak sem utolsó, ennek zenéjét a szikár, horzsoló riffelés jellemzi, igazi középtempós, headbangre, és léggitározásra termett himnusz. Ugyan a következő Marketing Strategy Free Zone sorai is köthetők a témához, csak éppen pont a negatív oldalát mutatják a zenei életnek. Van is benne szapora hardcore-os kapkodás, a dühöt pedig keresni sem kell az olyan sorokban, mint a Not Your Business, Go Away. A csúcs azonban a középrészben található belassulás, amely egyaránt szívmelengető lehet sludge rajongóknak, Obituary fanoknak, és a Hatebreed által fémjelzett bunkó hc kedvelőinek is. Ebből egy laza rock n rollos pörgetéssel másznak ki Nadirék, de csak azért, hogy újra belehúzzanak a nyitóriffel. A Ties That Bind a srácok szülőhelyéről, és focicsapatáról szól, de ezt is sikerült úgy megfogalmazni, hogy nem lóg ki a lemezről, ugyanúgy része, mint a következő Dark Clouds are Gathered, amelynek szövege majdnem teljesen Dark Clouds dalcímekből áll. Mindkettő a döngölést részesíti előnyben, csak előbbi szigorúbb, feszesebb, míg utóbbi jóval melodikusabb. Itt jegyezném meg, hogy sikerült azt a hibát elkerülnie a Nadirnak, amely sok hasonszőrű, lassan őrlő zenekarnál megfigyelhető. A dallamos részek ugyanis egyáltalán nem skalpolják meg az adott nóta adrenalin-szintjét, mert vagy érkezik egy öblös hörrentés, egy jól eltalált pörgetés, vagy a ritmusgitár (lánc)fűrészel a háttérben. Így nem lesz melodráma a melódiákból.
A Writing The Requiem-et a zakatolásból visszavevő kimért, síri szólója teszi teljessé, ez után egy feldolgozás, a Lake Of Tears együttes As Daylight Yields dala lendíti tovább a Tenacityt. Kicsit furcsának hangozhat ez a párosítás, de nagyon hiányozna, ha nem szerepelne a lemezen, a poén az egészben pedig az, hogy az eredeti atmoszférája egyáltalán nem sérült. Az Against All Odds We Move Along címe sok mindent elárul, igazi gördülékeny, zsigerből kifacsart gyűlöletbomba.
A Trapped In History sem egy vidám darab, gőzmozdony riffek váltakoznak lemondó, szomorú dallamokkal, erre érkezik Tauszik Viktor elkínzott bömbölése demagógokról és utópistákról, és egyáltalán a mindannyiunkat érintő valódi problémákról. Ha a Trapped In Historyra írtam, hogy szomorú, akkor a Fauna Funeral egyenesen a vég maga. A recept itt is hasonló, csak a Köves/Czetvitz gitárpáros itt még jobban rálép a fékre, szinte láthatóan nyúlnak kezeik között a hangok. Meglehetősen depresszív dal, szövegként ehhez természetesen egy apokaliptikus vízió dukál. A Tenacity Blues egy hat perc hatvanhat másodperces, instrumentális levezető, ahol a Fauna Funeralban hallott menydörgésből eső lesz, és sampleres levezető után egy igazi horrorfilmes hangulatú rémisztgetésben lehet részünk még egy jó ideig. De érdemes még ennek elhalkulása után is hallgatni a lemezt, mert jön a Meraruder Five Deadly Venoms című zúzdája, amelyet koncerteken már számos alkalommal nadirosítottak be a fiuk, ennek megfelelően akár egy saját daluk is lehetne. Nem csoda, hiszen a Meraruder féle izom-core is szerves része volt a csapat muzsikájának már a Dark Clouds korszak vége fele is.
Stílusilag igen nehéz feladat lenne meghatározni ezt az albumot, a doomcore és a sludge talán megfelelő skatulyák, de azért nem fedik teljesen a valóságot. Maradjunk annyiban, hogy a masszív, emberes riffeket kedvelő metalosok számára ez a tizenegy dal igazi telitalálat. Welcome to Tenacity!