lemezajánló [nagylemez] 2005. augusztus 1. hétfő 11:27
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloKalapács: Keresztes Háború Hammer
Kalapács József tevékenysége (ami azért elég szép múltra tekint vissza) még mindig képes megosztani a heavy metal táborát. Vannak, akik istenítik, és a legnagyobb énekesek között tartják számon. Vannak, akik szerint már csak a régmúlt dicsőségét hajszolja, és át kéne adnia a teret a dinamikusabb, feltörekvő ifjabb generációnak. Sőt, még olyan elvetemültek is akadnak, akik még mindig a Pokolgép élén látnák legszívesebben Józsit.
A Kalapács együttes története kezdetben talán a kétkedők félelmeit látszott megerősíteni, ugyanis az Első Merénylet című albumon a legősibb, sorlemezen nem is szereplő Pokolgép dalok kaptak helyet Kalapács József előadásában, az Ossian legénységével hangszerelve. Kalapács is csak a múltjából képes megélni! hangzott a vád, és a tények alapján ezt nem is lehetett kétségbevonhatatlanul megcáfolni De aztán kialakult a banda mai felállása Weisz Lászlóval, a Beloberk testvérekkel, valamint az Omenben már Kalapács mellett gitározó Sárközi Lajossal, és első közös lemezük, az Ösztön (amelyet egyébként a tényleges Kalapács együttes debütáló albumának is tekinthetünk) rögtön a torkára forrasztotta a szót a szkeptikusoknak, fricskát adott a lesajnálóknak. Ez az anyag ugyanis azonnal az élére tört a kissé lagymatag heavy metal mezőnynek a pörgős, zúzós riffekkel, a csodálatos dallamokkal, a lágy, érzelmes melódiákkal, és nem utolsó sorban a mély, emberi mondanivalóval a háborúról, a környezetszennyezésről, a kitartásról, és az érzelmekről. Nekem ez a legjobb magyar heavy metal album, reklamációt nem fogadok el!
Aztán jött a Totem című korong, ami szintén tartalmazott kiváló pillanatokat (főleg a lemez első felében), de összességében nem érte el az Ösztön színvonalát. Kalapács is mintha kissé energiatakarékosabbra vette volna a hangját. És most itt a zenekar harmadik saját albuma, a Keresztes Háború, amiről előzetesen azt ígérték, hogy gyors, energiától duzzadó anyag lesz. Lássuk!
A lemezt kézbe kaparintva máris megbizonyosodhatunk afelől, hogy ezúttal is a zenekartól megszokott igényes prezentációt kapjuk, mind kívül, mind belül. Végig sem kell bogarásznunk a stáblistát ahhoz hogy konstatálhassuk: akárcsak a korábbi Kalapács albumok esetében, ezúttal is Havancsák Gyula jellegzetes világa tárul szemünk elé. Gyönyörű a borító és a booklet, valamint látványos a CD-t körülölelő lőszerhüvelyes grafika. Mondjuk szerintem sokkal nagyobb királyság lett volna, ha a lőszerhüvelyeknek a talpa kerül rá a CD-re, így a lejátszóban pörögve úgy nézne ki, mint egy dobtáras gépfegyver akció közben. De utólag persze mindegy, csak ez egy jó magas labda lehetett volna
A dalokat természetesen ezúttal is a zenekar tagjai szerezték (a Kalapács esetében érdemes megemlíteni, hogy a dobos Beloberk Zsolt is igen aktív a dalszerzés terén!), a szövegek viszont most nagyrészt a Junkies-ból ismert Barbaró Attila nevéhez kötődnek. Nos, őszintén szólva én kicsit fáztam ettől az ötlettől, mert a korábbi albumokon Vadon János zseniális szövegeitől, azoktól az igazán komoly és értékes emberi mondanivalóktól, amelyek mindig jellemezték a Kalapács együttest, valljuk be, elég távol áll a Junkies világa. De a Keresztes Háborút végighallgatva azt kell mondanom, hogy Barbaró Attila fel tudott nőni a feladathoz, tisztában volt vele, hogy itt nem a Junkies-hez passzoló minimál-szövegekre van szükség.
Ízléses akusztikus introval indul a lemez, majd berobbannak a Megszállott riffjei. Jó kis headbang-elős téma, maga a dal kiváló, remek a szóló is, vérbeli Kalapács nóta. Koncerteken nagyot üt. Következik a Szentírás, újabb kemény riffel, hasonló kezdéssel, mint az előző dal. Sőt, szinte az egész albumra, és magára a bandára is annyira jellemző ez a gitár 1, gitár 1+2, zúzás!-féle indítás. Ez még inkább kiszámíthatóvá teszi a hmm amúgy sem túl kísérletezős együttest. Ennél a dalnál lesz talán először szembeötlő (és sajnos nem is utoljára) az a kissé zavaró zsizsegő hangzás, amikor csak a gitárok szólnak. Jó lett volna ezt orvosolni Küronya Miki stúdiójában! Egyébként maga a nóta jó, újfent koncertre való darab! Az Állj Talpra újra a már ismertetett módszer szerint nyit (legalább jó lett volna szétpakolni ezeket a számokat a lemezen, mert így egymás mellett kifejezetten feltűnő!), erőteljes középtempós nóta, erre is óriásit lehet bang-elni. Kalapács itt végre megenged magának 1-2 sikolyt, amiről sajnálatos módon eléggé leszokott az utóbbi időkben (a sorlemezeken. Koncerteken szerencsére nem, sőt!). A folyamatos küzdelemről, a kitartásról szól ez a dal, hogy soha ne adjuk fel. Szép!
Az Önmagad Vagy talán a legpörgősebb szám az albumon. Ennek megfelelően tökugyazokra a klisékre építkezik, mint a Lángolj! az Ösztön lemezről, vagy a Bűnöm A Rock a Totemről. Ha egyszerre játszanánk le ezt a 3 dalt, akkor lehetne jól látni, mennyire egybevágnak. Az az egy szerencse, hogy nekem nagy kedvenceim ezek a nyomulós számok, ezért abszolút nem bánom, ha ilyenek születnek az újabb lemezeken, de azért ne legyenek már ennyire egysíkúak az ötletek! A gitárszóló viszont kiváló, mint ahogy maga a dal is tetszik. Egyedül a mondanivalóját, a szövegét nem érzem közel magamhoz. A 21. században annyira jellemző, és lassan minden mást, minden értéket maga mögé utasító egó-központú, önmagad vagy az istened felfogás nem igazán tud megérinteni. Persze ez egyéni szocprobléma, másnak meg lehet hogy pont ezek a sorok ragadják majd meg a figyelmét, ez csak az én véleményem!
Az ötödik szám az Időd Lejár. Csodaszép intro, és a dalról is csak azt tudom mondani, hogy csodaszép! Kalapács nagyon nagyot énekel itt! Lassabb szám, némi zúzással, fülbemászó refrénnel. A közepe felé szerintem jobb lenne, ha a suttogós rész helyett inkább énekelne Józsi. Dacos, a végzettel, halállal szembeszálló dal, a végén óriási szólóorgiába torkollik! Szerintem az egyik legjobb, legemlékezetesebb a lemezről. Szigorú riffel (és a szokott sablonnal) nyit a Hús És Vér. Kalapálós, kemény ritmus, mondanivalójában talán az Őszinténhez áll a legközelebb, az alakoskodás, álarc mögé bújás ellen emel szót. Érdekes a vad szóló előtti basszus kiállás, szóval tetszetős dal.
Csodás nóta a Játssz Velünk Háborút, szintén emlékezetes pillanata az albumnak. Gyönyörű lassú intro, Kalapács csodálatos énekével (a Felébredés ugrott be az Ösztönről), majd elvész a hasonlat, mert belépnek a gitárosok, és feszesebbé teszik a dalt. Innentől már a középtempó dominál, Józsi szerintem ebben a számban nyújtja a legemlékezetesebb teljesítményt. Fülbemászó refrén, szépek a gitárharmóniák, koncertre vele! A Harcolj Az Igaz Hitért elején Kautzky Armand színművész szaval Az ember tragédiájából részletet, igen meggyőzően Aztán gyors nóta kerekedik belőle a háborúk kétarcúságával, megtévesztéseivel kapcsolatban. Az Én Keresztem egy régi vágású heavy metal nóta, érdekessége, hogy pár sort Paksi Endre jegyez (Ha létem a pokolra juttat el / A rock & roll-nak akkor is élnie kell. / Ha hisznek hitemben néhányan / Az életem nem marad céltalan), amelyek még A Jel című ősrégi Pokolgép nóta korai változatához íródtak, amikor még Endre a Gépben zenélt. Hát, ez sem ma volt Egyébként előfordult, hogy ezeket a sorokat Kalapács Józsi beleszőtte A Jel szövegébe élő koncerten (mint ahogy pl. a 2004-es Total Hard Fesztiválos koncertvideó is tanúsítja). Itt most azért használták fel (természetesen Endre engedélyével), hogy ne vesszenek a ködbe ezek az örökbecsű sorok. Kicsit rock-himnuszos beütése is van a dalnak, de nem gázos mértékben. Ellentétben az Esküvel, amire talán még maga a Manóvár is megnyalná a szája szélét. Azt aláírom, hogy Kalapács József kb. az egyetlen énekes itt Magyarországon, akinek a szájából még jól, hitelesen hangzik ez a metalharcos érzés. De ahogy 1989-ben a Gép-induló még óriási himnusz és sláger lehetett, úgy most 2005-ben az Eskü már inkább csak megmosolyogtatja az embert. Pláne amikor Józsi a koncerteken megesketi a népet Szóval tőle bármikor nagyon szívesen meghallgatom a 80-as évek nagy metal indulóit, de a mostani Kalapács zenekarnak szerintem nem ez a profilja, és ne is legyen. Az Én Keresztem még belefér, de az Eskü véleményem szerint már sok
A két említett dal között ne feledkezzünk meg A Zene Repít El Oda című nótáról sem! Akusztikus bevezetés után a klasszikus Kalapács-féle indítás, mint már annyiszor hallhattuk a lemez folyamán Szerintem nem annyira kiemelkedő dal, kicsit mintha töltelék jellege lenne, viszont jó a refrénje és szép a témája, a zene szeretete melletti hitvallás. Szóval a mérleget végül mégiscsak levonhatjuk pozitívként.
Az Esküről már írtam, az utolsó Nem Ereszthet El Már pedig az Ösztön lemezt záró Angyalnak a párja zeneileg. Mondjuk utóbbi szerintem sokkal jobb, de a Keresztes Háborúnak is szép lezárása ez a lassú, nyugodt dal.
Azt kell mondjam, hogy a Keresztes Háború semmiféle meglepetést nem hozott, pontosan azt kaptuk tőle, amit már hallottunk a zenekartól, és amire számítani is lehetett. És pontosan ezért ez az album a Kalapács banda és heavy metal rajongóinak szól, senki másnak. Kalapács József már olyan régóta műveli a stílust, hogy nincs semmiféle bizonyítási kényszere. Mit bizonyítson, és kinek? Minek menjen bele bizonytalan kísérletezésekbe, amikor ő is és mindenki más is tisztában van vele, mi az ami neki való, és amiben a legjobbat tudja nyújtani? Talán annyit lehet megrovásként elmondani, hogy így a harmadik saját lemez környékén kezd érezhetően sok lenni a klisé. Senki nem várja a csapattól, hogy kiforduljanak önmagukból, de az önismétlés helyett is jó lenne előhúzni a kalapból pár érdekes ötletet.
Barbaró Attila szövegeivel kapcsolatban mint már említettem, pozitívan csalódtam, de ugyanakkor volt pár olyan, amit nem éreztem közel magamhoz. Mindent összevetve a következő nagylemezre való tekintettel én azért kezdeményeznék egy petíciót Vadon Jánosért! A Keresztes Háború tökéletesen beleilleszkedik a banda életművébe, de nekem még mindig az Ösztön bérli az 1-es számú disk-et a lejátszóban!
Kalapács: Keresztes Háború 1. Megszállott 2. Szentírás 3. Állj Talpra 4. Önmagad Vagy 5. Időd Lejár 6. Hús És Vér 7. Játssz Velünk Háborút 8. Harcolj Az Igaz Hitért 9. Az Én Keresztem 10. A Zene Repít Oda El 11. Eskü 12. Nem Ereszthet El Már
11:27
