beszámoló [koncert] 2005. július 24. vasárnap 16:22
nincsen hozzászólás
szerző: BettiBoySetsFire, Amen, The Idoru, Velvet Stab 2005. június 13. A38
A könnyed hétfő esti langymeleg kellemes szabadtéri programokat kínált, ami meg is látszott a koncert kezdetén, hiszen elég kevesen voltak. (Nem úgy a hajó körül beszélgető lazuló, söröző, a Duna part finom romantikáját kiélvező fiatalok.) A másodikként játszó Idoru alatt kezdett csak telni a hajó gyomra, így a Velvet Stab az este kezdő zenekaraként nem tudta eléggé felfűteni a hangulatot. Szerintem a VS tehetséges zenekar és abszolút izgalmas és jó utat járnak. Kellemesek, bár néha számomra egy kicsit kiszámíthatóak a váltások és a dallamok. Az énekes, Totik Zoli, hangját egy kicsit fáradékonynak éreztem, olykor hamis hangok is csendültek. (Ami nem probléma bátor énektémáknál, de érezhetően lehetne még sokkal jobb is). Bár ez a jelenség nem speciális eset, hiszen nagyon sok rutin és gyakorlat kell, míg koncerteken is jó lesz a teljesítmény.
Második zenekarként a The Idoru adta a hangulatot. Az együttes, színpadi felállása - amit személy szerint akkor este kicsit izzadságszagúnak éreztem, az eddigi fellépéseikhez képest - már érettebb képet mutatott, ami egyértelműen köszönhető a turnéknak illetve a csapat régmúltba nyúló történetének. Az agyament, vad-finom és pörgős gitártémákba kapcsolódó lágyabb, de rendszertelenül gyors énektémák totális diszharmóniát eredményeztek számomra. Az egyébként a magyar színtéren az egyik legjobb énektudással rendelkező énekes, András témái koncerteken, nagy kérdőjeleket és hiányérzetet okoznak nekem. Ami tökéletes egy albumon; egymásra énekelt többszólamú dallamok, remek kitartások, az szerintem még mindig nem tud megvalósulni a koncerteken. (Ezt csak az album és az EP után tudom állítani). A The Idoru mégis nagyon nagy dolgot visz véghez, hiszen az együttes egyedi zamata, zenei stílusa és nyugodtan mondjuk ki: újszerűsége alapján méltán nőhet(ne) nagyra, akár más kontinensen is.
Az Amen volt a legnagyobb szemfényvesztés aznap este, sőt talán az eddigi koncertélményeim között is. A zenekar rövid történeti ismerte, maga a csapat neve egy olyan produkciót rejtett, aminek enyhén szólva nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Már maguk a formák melyek leginkább az M2 zenei tévécsatorna jellegzetes fekete tónusú botrányhős-menő srácaira emlékeztettek és az előkészület sem sejtetett sok jót. Számomra ez a fellépés nem rossz, hanem teljesen érdektelen volt. Szinte egy pillanatra sem kötötték le a figyelmemet. Lehet, hogy bennem van a hiba, de a dobost kivéve (aki azért mentett, így nem lett botrányos az élmény) nem sikerült meggyőzni, hogy törjem magam és a zsebpénzem egy újabb Amen koncert után.
A BoySetsFire feltehetőleg az egyik legszélsőségesebb érzelmeket kiváltó zenekar, nyilván nem is a punk, hanem inkább a kicsiny hardcore színtér körében. Mivel Magyarországon van jelentése a vörös csillagnak és ez a legelső koncerten (1997) meg is jelent kisebb vitákban, melyek nyilvánvalóan elvi és nem zenei húrokat pengettek, ennyi idő (és az együttes fellépései) után kijelenthető: nyert a BSF, népszerűsége pedig egyre nagyobb teret hódít. Mindez nem csak az albumokon megjelent zenei brillírozásoknak köszönhető, hanem a koncertélményeknek, amit maguk mögött hagynak a srácok minden egyes fellépés után. A hihetetlen dinamika és szenvedély, amely árad a zenéjükből minden botrányos felhajtás és mítosz nélkül képes nemes egyszerűséggel, természetességgel behálózni a közönséget. Az ATE kezdő szavaival, már betalált a labda a hálóba, a teljes felszabadultság és fesztelen hangulat uralkodott a hajón. Egyébként majdnem a teljes After The Eulogy (2000) albumot lejátszották, köztük a Knifetrade, Still Waiting, Unspoken és természetesen a Rookie sem maradhatott ki, mint az est záró etapja. Olyan őskövületek is megjelentek, mint a 97-es Hometown vagy a Cavity In és mindenki nagy kedvence a Pure. A legendák közben a lendület sem tört meg és az új számok a Requiem és a Final Com egyszerűen lenyűgözők voltak. Nathan, hangja és váltásai számomra amúgy is szívem csücske, de amikor beigazolódott a gyanúm (az eddig látott koncertek rövidsége miatt), hogy az énekes nagyon beteg lett fizikálisan (torokproblémákról és rekedtségről beszélünk), még mélyebbre borultam a teljesítmény előtt.
16:22
