hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. július 9. szombat   14:18
nincsen hozzászólás

szerző: András
Society 1, Interzone Inc., The Dethroners
2005. május 23., Marco Polo Club

  Külön-külön ugyan, de végül csak eljutott hazánkba a Paradise Lost Európa-turnéja, és annak előzenekara is. És bár szívesen megnéztem volna, hogyan reagálnak az egyszeri lostosok a Society 1 őrjöngésére, alighanem így is volt ez rendjén: ezt az amerikai bandát így, egy zsebkendőnyi klubban, másfél méterről kellett látni, a briteket meg úgy, a nyárindító főszínpadán, szabad ég alatt, kora este. Később persze majd arról is lesz szó, de most inkább kanyarodjunk vissza néhány gondolat erejéig erre a bizonyos májusvégi estére a Nyár utcába.
  
  Amíg a néhány érdeklődő leszállingózott a Marco Polóba (a Society 1 tagjai meg kötelességszerűen groupie-ztak egy jót), a színpadon a The Dethroners legénysége alakított, méghozzá kimondottan kellemesen. Nem szólt jól a cucc, de azért a lényeget ki lehetett hallani az Egyptből, a Refurbishedből, a Mensch Futur Technikből, meg a többi terítéken lévő dalból: jó témákat és precíz játékot. A lelkesedéssel meg annak ellenére sem akadt probléma, hogy maximum tízen figyelték a mutatványt Adamskij például még a színpadról is lejött, bejárta a helyiséget, húzta közvetlen közelről az emberek arcába. Klassz bulit kaptunk a szokott Dethroners-színvonalon.
  
  Mire az Interzone Inc. játszani kezdett, nagyjából teljes lett a közönség létszáma is és a publikum becsületére legyen mondva, hogy nagyobb része bírta ki a teremben a produkciót, mint amekkora nem. Tekintve hogy korántsem azt a bemegyek-meghimbálom a söröm-bólogatok típusú muzsikát játssza, az élőben két gépész-egy gitáros-egy énekes felállásban támadó banda esetében ez bizony már önmagában is komoly sikert jelentett. Önmagukra ezúttal sem cáfoltak rá, a háttérben villogó stroboszkóp vizuális terrorjával lazán birokra kelt a töményen, masszívan, mindenfajta humánumot mellőzve vijjogó nojzvihar - és bár kedvelem a csapatot, ezúttal engem sikerült is két vállra fektetniük, úgyhogy az előadásuk végét inkább a folyosón vártam ki.
  
  Society 1-ékról az első elmondandó dolog, hogy ízig-vérig amerikaiak és ízig-vérig a kilencvenes éveket idézik, úgy zenéjükben mind fazonilag támpontként mondjuk a White Zombie-t, a Danziget, a Type O Negative-et, vagy ne adj Isten, a korai Mansont említhetnénk. Kapásból ott van például az énekes, aki pont olyan, mintha Peter Steele és Brian Warner (meg esetleg még Anthony Kiedis) génjeit egyesítették péniszméretét és a libidóját pedig összegezték volna benne. Az elsőtől az utolsó percig megállás nélkül rótta a köröket a Marco Polo termében, külön-külön elordított minden jelenlévő képébe egy-két sort, a danziges-steele-es dallamait meg persze a hölgyikék egyikének-másikának tartogatta. Közben néha hanyatt vágta magát és hempergett egyet a földön, vagy épp megtámaszkodott a térdén és pörgette a seggig érő fekete haját, de leginkább valószínűleg mégis a felsőteste simogatásában és a gatyájában való turkálásban lelte örömét, mert leggyakrabban ezzel foglalatoskodott. (Apropó: a felsőteste miatt egy csipetnyi Niki Belucci is volt benne, mert a mellbimbói szigetelőszalaggal voltak leragasztva de ebben valószínűleg semmi géntechnológia nincs.) További kommentár helyett nézze meg mindenki a fotókat, hisz akkorákat pózolt, hogy öröm volt nézni.

  Excentrikus produkciója szerény háttereként pedig három társa vérbeli tengerentúlimetál-sokkrokk-egyveleget borított ránk, méghozzá egész erőteljes megszólalás közepette. Persze ők sem csak úgy szürke egerek módjára produkálták magukat: a méteres piros hajfonatokkal bíró, leginkább Boy George és a kornos Munky ivadékaként jellemezhető gitáros már úgy a harmadik nóta tájékán eleresztett egy igazi ötperces arénametál-szólót, és különben is előszeretettel illegette magát a közönség soraiban járőröző frontember által szabadon hagyott helyen, ami ugyebár a színpad kellős közepét jelenti. Ennek ellenére sem tudta azonban maradéktalanul elvonni a figyelmet az apró fejét az óriási felsőtestétől teljesen függetlenül mozgató bőgősről, akinek japán cégek bizonyára szép summát fizetnének, hogy egy csinos kis műanyag horrorszörnyet mintázhassanak róla, ami aztán autók ezreinek műszerfalán bólogat majd a belvárosi forgalomban. A háttérben helyet foglaló dobos meg már csak a szerelésével is delejezett: némelyik cinje jó másfél-kétméteres magasságban volt elhelyezve, úgyhogy jó nagyokat integetett, miközben felváltva csépelte a már-már zavarbaejtően primitív menetelő témákat és a vad pörgetéseket. Hogy rövidre zárjuk a dolgot: az egész koncert olyan volt, mint egy életre kelt képregény. Az utolsó kockákon aztán a frontember az Everyone Dies (Rock Stars Dont Count)-ot a saját bandájának ajánlotta, azzal kigombolta a sliccét, még egyszer bevágódott a publikum soraiba, egy szerencsés (?) leányzó kezét még a gatyájába is belegyömöszölte, majd búcsúzóul meglengette felénk a farpofáit, és társaival együtt szép nyugodtan el is vonult az öltözőbe.
  
  Fentebbieken végigfutva olybá tűnik: még mindig előttem a lehetőség, hogy különösebb önellentmondás nélkül jól megmondjam, mekkora szar is volt ez az egész, de sajnálattal kell közölnöm, hogy nem fog menni. Nem kérem számon minden bandán a világmegváltást, azokat a csapatokat meg kimondottan szeretem, amelyekéből összerakta a saját zenéjét a Society 1, és még abban a pillanatban kitaláltam, hogy a terem hátsó falához préselődve fogom végignézni a koncertet, amikor az első koncertfotójukat megláttam, ezzel elkerültem azt is, hogy mondjuk meg kelljen markolásznom az énekes tökeit egyszóval panaszra nincs okom. Így meg csak azt tudom mondani, hogy ez bizony teljesen rendben volt. Én kérek elnézést.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Society 1

Interzone Inc.:

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 metalmania    mr2    jövő háza    calico island    blood red throne    uma thurman    resistance    periphery    anna phoebe    segélykoncert    ivan & the parazol    underworld    kontroll csoport    worning    social network    újságíró    stormwitch    hazai termék    nuclear assault    felemelkedés    lokotka gábor    gyémánt bálint    january jones    danger angel    darkthrone  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!