hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. július 6. szerda   16:56
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Joe Cocker
2005. május 24., Papp László Sportaréna

  Heart and Soul, vagyis Szív és Lélek. Ez a címe Joe Cocker új lemezének, és aktuális turnéjának, amely május 24-én Budapestet is érintette. Érdekes egy ilyen elnevezés alatt futó rendezvényt a Sportarénában megtekinteni, ahol a szívnek és léleknek úgy általában híján van minden. Olyan, mint egy gigantikusra felduzzasztott multiplex koncertterem. A közönség egy része is nagyszerűen illeszkedett ebbe a környezetbe: azok a menedzserek, akik fűzték a feszengő pereces-lányokat, a konszolidált apukák, anyukák, és a pláza-szökevények. Kicsit furcsán hatottak a farmerdzsekis, kb. 78 óta utolsó cigarettájukat szívó öreg rockerek, és a Metallica pólóban feszítő izomtiborok is. A legsúlyosabb azonban az a melegítőnadrágos, atlétatrikós újgazdag szénalapú létforma volt, aki elkezdte énekelni Steve Ray Vaughn halhatatlan Pride and Joy-ára, hogy Jég dupla viszkivel
  
  Nem sok kellett, hogy sarkon forduljak, és elinduljak hazafelé, de azért sejtettem, hogy Az Öreg azért majd felvidít valamelyest. Így is lett, de előtte még egy country énekesnő tessékelt a kijárat felé. A nevére egy igen prózai okból nem emlékszem: egy női hang így köszöntött minket: Üdvözöljük Kedves Vendégjeinket. Na ez olyan reakciót váltott ki belőlem, hogy a saját röhögésemtől nem hallottam fellépő hölgy nevét. Egy szál akusztikus gitárjával előadott dalai alapján pedig nem sok késztetést éreztem, hogy utánajárjak, hogy is hívják ezt az állítólag New York-i nőszemélyt. Úgy félóráig játszotta a búzamezők és legelők femme fatale-ját, kapott szórványos tapsot is néha, de szerintem a turné Nashville-i állomásán kívül máshol meg sem nézték.
  
  Jött egy jó hosszú átszerelési szünet, ez gondolom vegyült egy kis közönséghecceléssel is, majd bevonultak a zenészek, elkezdték játszani Aretha Franklintól a Chain Of Foolst, és mikor már tényleg muszáj volt az énekesnek is beszállnia, besétált Joe Cocker. Az introt, a felvezető One and only-t és minden más hasonló tömjénezést zárójelbe tett az a hanyag elegancia, és egyszerűség, ahogy megérkezett a világ legjobb, és legismertebb bárzenésze. Fekete öltöny (ennek zakójától nemsokára meg is vált emberünk), fekete ing, a jellegzetes, kicsavart kézmozdulatok, jókora sör-has és persze a nagybetűs, víztárolónyi whiskey-n, és kazalnyi cigarettán, meg ki tudja mi máson edzett Hang, ami miatt megjelent ez a pár ezer ember. Maga a dal egyébként jó kis funkyvá változott, nagy szerepe volt ebben a fekete basszusgitáros hölgynek, akinek a játékában olyan groove volt, hogy azt tanítani nem lehet, azt érezni kell. A dobos kollégájára mindez sajnos nem volt igaz, bár láttam/hallottam szögletesebb stílusban püfölő ütősöket is. A leggyengébb pont a gitáros volt, húrnyűvése melodramatikus, funkció nélküli ártatlansággá degradált volna minden dalt, ha nem Cocker áll a mikrofonok mögött, vagy nincs a két billentyűs, akik a szó szoros értelmében rázták ki kisujjukból a dögöt, meg a bugit. Ide egy blueson vegetáló gitáros kellett volna, akinek van kosz, és érzés a játékában, nem egy ilyen kottában gondolkozó, hangról hangra dolgozó session-zenész. Mindezek ellenére működött a produkció, a következő Feelin´ Alright is lendületesen gurult, míg a When The Night Comes szelídebben csordogált tovább.

  Konferálás az nem sok volt, így az amerikai zenészektől már-már szinte elvárt, Busht dádázó szófordulatok is elmaradtak, többet mondtak minden hasonlónál a Marvin Gaye által jegyzett What´s Going On alatt bemutatott képsorok: éhező gyerekek a harmadik világból, állig felfegyverkezett, jóllakott katonák Amerikából. És a téma ezennel elegánsan le is lett tudva. Érkezett is nagy hirtelen a Maybe I´m Amazed, majd az Up Where We Belong, amelyet az egyik vokalistájával vezetett elő Mr. Cocker, és tette a koncert egyik csúcspontjává, ezt az amúgy igen klisés pop dalt. A titok itt is a fenti címben keresendő: Szív és Lélek. A kivetítőnek egyébként igen fontos szerep jutott a N´oubliez Jamais alatt; itt Catherine Denueve-ben gyönyörködhettünk, a U2 féle One, és az REM dala, az Everybody Hurts alatt pedig csak a csillagos ég szolgált a produkció hátteréül. Az átiratokhoz különösen vonzódó Joe Cocker ezekkel a számokkal sem hibázott, igaz Bonóék nótája így elsőre furcsa volt, de nem vészes, Michael Stripe-ék szerzeménye viszont teljesen új értelmet nyert így, ebben a formában. A műsor vége felé pedig már mindenki tudta, hogy most jönnek majd a nagy slágerek szép sorban: elsőként a Summer In The City, majd a You Can Leave Your Hat On, ahol felidézésre kerültek Kim Basinger jelenetei is, hátha valaki nem tudja miről is van szó. A Művész Úr angol humora is megcsillant, méghozzá Screamin Jay Hawkins I Put A Spell On You című szerzeményében. Ez a vérbeli delta-blues egy siratószerű énekkel indul, ezt Cocker az ásványvizes palackjának adta elő. (Jut eszembe, ilyet se sűrűn látni: hogy az ásványvíz pezsgős vödörben legyen jégbe hűtve) A végére maradt még egy gondosan beharangozott, csattogó bőgőzéssel felvezetett Unchain My Heart, és a ráadás előtt a With A Little Help From My Friends. Az Up Where We Belong mellett egyértelműen ez volt a tetőpont, egyszerűen minden stimmelt, ott volt a recsegő Hammond, Woodstock jelenetei a kivetítőn, és az az eltorzult arc, ami azokat a rekedtes sikolyokat kíséri. Ezután levonult mindenki, természetesen Cocker ment le elsőnek, és Ő jött vissza utoljára. Kaptunk még két nótát, az első a She Came In Through The Bathroom Window volt, és még egy pörgős darab, a Cry Me A River is belefért a végére. Újabb levonulás, és már csak az elmaradhatatlan koncertzáró ballada, a You Are So Beautiful volt hátra. Mindenki mástól nevetséges lenne ez a csukladozó, sírásba hajló éneklés, tőle mégis szép, és megindító. Búcsúzóul kijutott még Budapestnek egy széles mosoly, egy keep rockin an rollin, majd a világ legjobb, és legismertebb bárzenésze úgy vonult le az öltözőbe, ahogy bejött.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Showtime

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 boros lajos    x ambassadors    panic radio    therapy?    crazy town    johnny knoxville    mitch tucker    lamb of god    blink 182    bill clinton    opera-rock show    like a storm    blood    simai kristóf    gm49    slamo    devourment    fergie    sonar    avenged sevenfold    dead men tell no tales    riverside    mad caddies    együtt az ég alatt    anna& the barbies  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!