lemezajánló [nagylemez] 2005. június 22. szerda 10:10
nincsen hozzászólás
szerző: RossikaChill: brazil 3 compiled by Gilberto Gil Warner Music
Nem gyakran akad a kezembe hasonló kaliberű válogatás, de úgy gondolom az embernek nyitottnak kell lennie más stílusú zenék befogadására is. Ehhez pedig remek alkalmat biztosított a Gilberto Gil ízlése alapján összeállított brazil chill válogatás.
A borító egy homokos tengerpartot ábrázol, valószínűleg Dél-Amerika egyik elhagyatott szegletéből, napfény, víz, pálmafák, egyszóval maga a szabadság. Tekintettel arra, hogy az album két lemezt is tartalmaz 18-18 számmal arra gondoltam a booklet szépen bemutatja majd nekem kikről is van szó a lemezen, honnan jöttek, mit csinálnak azon kívül, hogy kellemes andalító muzsikát alkotnak számunkra. Ezzel szemben mindössze két fotóval és egy rövid bemutatkozással leszünk gazdagabbak ha megtekintjük mit rejt a borító. Itt is többször felmerül Gilberto Gil személye s neve, de ki is ő valójában?
Az 1942-ben született kiváló zenész napjainkban Brazília Kulturális Miniszteri címét viseli, de zenei pályafutásának köszönhetően méltán ismert az egész világon. 18 évesen alapította első együttesét Os Desafinados néven, majd 67-ben kiadta első LP-jét Louvacao címmel. Innen töretlenül ívelt karrierje felfelé, több, mint 35 albumot készített azóta, számtalan könyv szerzője, saját TV show-val büszkélkedhet és egészen a politikusi pályáig meg sem állt a ranglétrán. Ennek ellenére a zene mindig az első maradt, s hatalmas érdemei vannak a zenésznek abban, hogy a brazil zenét úgy és annyian ismerik ma szerte a világon.
A válogatás címéből is kiderül, hogy egy chill-out kollekcióval állunk szemben. A chill-out legegyszerűbben úgy határozható meg, mint kellemes nyugtató zene, mely leginkább kávéházi környezetben állja meg a helyét, de szerintem borongós téli napokon varázslatos atmoszférát teremthet otthonunkban is.
Értelmetlen és lehetetlen végig szemezgetni az összes előadót az albumon, s egy ilyen jellegzetes stíluson belül is megannyi megszólalás és forma váltakozás figyelhető meg. Inkább a maradandóbbakat emelném ki. A lágy hangzás és a dél-amerikai feeling legjobban a Nana, Dori e DaniloVocé já foi a bahia? illetve Chico Buarque dalaiból jött át, tényleg ott érzi magát az ember a brazil partokon ezen dalok hallatán. Gal CostaTeco Teco műve az énekes jellegzetes magas, kopogós hangjától egyedülálló, úgy pattog végig a dal két és fél perce, mint valami irógép. Az első lemez vége felé vártak azonban az igazi parádék. Paralamas do SucessoA Novidade nótája hihetetlen lassultságával de felejthetetlen élményével ragadott magával, míg Vanessa da Mata bájos és sejtelmes hangjával ejti rabul a hallgatót. Az utolsó két nóta pedig kifejezetten speciálisnak mondhatók a lemez eddigi részeihez képest. Először Marcelinho da Lua drumnbass-es ütemeivel átszőtt csodájánál fogtam padlót, majd erre kontrázott rá Elza Soares a Rio de Janeiro szerzeményével, mely már teljesen kilép a chill-out keretei közül és egy táncolható, vérbeli déli dal képében remek zárása a korongnak.
A második lemezt maga a mester nyitja. Gilberto GilSampa című száma közel tíz éves de lendületességével még ma is ráver a többi hasonszőrű dalra. Rendkívül élvezetes Elis ReginaSó vendo que beleza nótája is, s hasonlóan élmény-gazdag Fernanda PortoTudo de bom dala is, melyet akár rock-osnak is nevezhetnénk. Fergeteges Arnaldo Antunes hangja is a Socorro-ban, de talán mind a 38 előadó nevezhető hibátlan hangú zenei áldásnak. A hátralévő dalok kissé visszavesznek a tempóból, de hallhatunk szájharmonikát és számtalan húros hangszer is megszólal, míg TitásGo back című remix-e zárja a dupla válogatás kiadványt, mely utalhat arra is, hogy menj vissza a lemez elejére hiszen érdemes újra belekezdeni a több órás anyagba.
Egyedülálló zenészek hamisíthatatlan déli zenével, változatossággal és tele élettel. Aki egy kis vidámságra vágyik vagy csak andalító háttérzenére az feltétlenül szerezze be az anyagot, mert ezek az emberek úgy művelik a zenét, mint a lakosság másik fele a labdarúgást.