szerző: imetaSzerelem sokadik látásra Hazai bemutató: 2005. június 2.
Az emberek többsége egész életében a NAGY találkozásra készül. Várja azt a bizonyos egyetlent és megismételhetetlent, ami bárhol és bármikor megeshet vele. Amitől hátralévő életét (várhatóan) boldogságban tölti majd és az egészség-karrier-szerelem-(és szex) listáról legalább egyet, jobb esetben minimum kettőt ki is pipálhat.
Ez többnyire azért nem szokott ilyen egyszerűen működni, valakinek egyetlen pipához se lesz szerencséje egész életében. Nem úgy Emilynek és Olivernek, akiknek a film során többször is megadatik, hogy észrevegyék egymást. Elsőre. Másodszorra. Harmadszorra már egy kicsit furcsa, de a negyediknél már csak azt kérdezzük: VAK VAGY, ÖREG? Átmeneti látászavarban jelen esetben Ashton Kutcher és Amanda Peet leledzik, már a mozivásznon, mert hiába szépek, fiatal(osak), és fehér fogsorú a mosolyuk, sehogy sem akarnak egymásra találni.
A történet fő alkotóelemei, ahogy minden hasonló kategóriájú filmnél, nagyjából az alábbiak: -Az elején kettőből egy biztos, hogy undokoskodik a másikkal. Ha csak az egyik, az a Makrancos Kata, ha mindkettő, akkor mondjuk az Anna és a király. -Aalamelyik főszereplőnk legalább egyszer nyíltszíni ön-megalázás áldozatául esik. (lásd.: siralmas szerenád nagyobb tömeg előtt, vagy egy szál bugyiban rohangálás, ahogy azt Bridget tette) -Régi barát/barátnő felbukkanása a legrosszabb pillanatban. (hozhatnám példának ismét az angol hölgyet, de helyette egy amerikai verziót találtam, a Csábítás elméletét) -És nem utolsó sorban személyes kedvencem: a pont az utolsó pillanatban érek oda happy end... nem, még nem gyűrhetjük a popcornos zacskót, mert még egyszer jön, és akkor most már tényleg utoljára: -Pont az utolsó pillanatban érek oda happy end! (sorolni sem érdemes)
Vannak vicces jelenetek, és igazán szimpatikus dolog, hogy a két sztárstátuszba igyekvő színész hajlandó bohócot csinálni magából egy-két poén kedvéért. A sajnálatos az, hogy mindegyiket láttuk már valahol máshol is, és a történet minden kedvessége és bája ellenére egész végig motoszkál a fejünkben ez a gondolat. Biztonságos. Ez az egy szó jellemzi a filmet. Szórakoztató, humoros, romantikus, de mindegyiket csak a megbízható középkategóriában teljesíti, mintha az alkotóknak nem is lett volna más szándékuk azon kívül, hogy a film visszahozza előállításának költségeit.
Persze nem lehet könnyű közvetlenül a Star Wars hátszelében debütálni egy olyan filmmel, ami igazából nyárvégi estéken szokott programra kerülni, mikor senki se bírja már a nagy meleget, és klímatizált mozi termekben kívánja hűteni magát.
A célközönség még az érettségi hevében ég, és amúgy is elég erősen lekorlátozódik: se altesi poénok, se akciódús vagy igazán erotikus jelenetek nem csábítják erősebb nemű társainkat a jegypénztárak elé. Bizony, a Szerelem sokadik látásra az, amit a címe mutat: kicsit túlkoros szereplőkkel leforgatott tinifilm. Elsősorban lányoknak.
17:33
