lemezajánló [nagylemez] 2005. május 22. vasárnap 17:32
nincsen hozzászólás
szerző: RossikaRepercussion: And The Winner Is… On Fire and Filled With Hate Records
Egy elég különös fekete-fehér képpel igyekszik a Repercussion legújabb anyaga magához csalogatni a lelkes hardcore rajongókat. Az And The Winner Is az észak-kelet-ameriakai csapat mostani műve elég eklektikusra sikeredett, de kezdjük a bandával.
A srácok 2001-ben verődtek össze, s sokáig csak helyi szinten próbálták kiadni felgyülemlett indulataikat. Saját bevallásuk szerint zenéjük nem más, mint organized chaos with singalongs. Ez egyben előre is vetíti, hogy mit várhatunk a tagoktól. Semmi újítás, a jól bevált receptre kidolgozott old-skool témák, kőkemény tempóváltások és a garancia a szórakozásra az élő produkciók során extra mennyiségű singalongs.
Az album összetettségét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy egy feldolgozás, két hip-hop nóta és egy Sheer Disrespect demo tarkítja a korong tartalmát. A Repercussion anyag egy rövid introt követően vág bele a Helpless-be, mely a gyors felvezetés után hirtelen megatonnás belassulásba vált át, majd ismét beleerősítve tekeri tovább a hallgató fejét. Sajnos a mondanivaló nem túl konkrét, a kiábrándultság, a kirekesztettség érződik a számokból, de straight edge témák, az összetartás és a nincs megalkuvás gondolata is fel-fel tűnik a dalokban. A számok meglehetősen hasonlítanak egymásra, de vannak kimagasló részek is. A Wishing For Yesterday ragyogóan megvalósítja a tempóváltások magasiskoláját, s a my life is fucking empty az általam tipikusnak vélt amerikai életformáról nyújt találó leírást. A Brothers Honor már címében is az összetartást sugallja, s a tagok is hasonló érzéseket fogalmaznak meg a dalban. Az életfogytig tartó barátság, a kitartás és a te sose leszel egyedül típusú témák váltogatják egymást. A When Will You Ever Learn-nek a zárása fejedelmi, a Sealed With A Fist pedig szerintem az egyik leghangulatosabb nóta a lemezen. A 11. szám a már említett feldolgozás, a FloorpunchLet It Ride-ja ,melynek sajnos az eredetijét nem ismerem. A következő track egy közel tíz perces darab, mely a Sheer Disrespect demot tartalmazza. Ebben a csapatban is zenél több Repercussion tag, s ezért kerülhetett fel ez a pár nóta is a korongra. Elég zavaró, hogy a hangszerelése és keverése teljesen elüt az orig. albumtól, sokkal hangosabb és a minősége is jóval gyengébb. Zeneileg szinte ugyan azt nyújtja, mint az And The Winner Is de kicsit olyan érzése van az embernek, mintha élő felvételeket hallana vagy legalábbis egy kazettás magnóval lennének rögzítve a nóták. Ráadásul nem lehet léptetni a számokat mert komplett blokként kezelik az egészet. S akinek ez még nem volt elég annak itt van a végére tartalékolva két hip-hop beütésű szerzemény. A dalokat Shawn a dobos és Jason a gitáros hozták össze. Az első indítása Eminem feeling, majd átcsap Limp Bizkit-be abból is a későbbi silány stílusba s végig ilyen puha, lassú ócska szenvedés. A második már MTV koppintás, nagyjából ugyan azt az élményt nyújtja, mint az előző, de inkább afro-amerikai stílust igyekszik megvalósítani.
Nem egy rossz anyag az album fő áramvonalat adó And The Winner Is..., de szerintem a hip-hop „betéttel” kissé melléfogtak a kiadónál. Sajnos nem illik bele stílusilag, ráadásul ha valaki még el is hitte a srácoknak, hogy amit megénekelnek azt úgy is gondolják, a korong vége tanúsítja, hogy az egész úgy ahogy van nem igaz.