beszámoló [koncert] 2026. szeptember 2. szerda 06:33
nincsen hozzászólás
szerző: MóniHeaven Street Seven a Budapest Parkban 2026. augusztus 8. Budapest Park
Az ikonikus helyszín, ami 10 évvel ezelőtt a búcsúkoncertre várta a szomorú a rajongókat, most az újra egyesülésnek adott teret. A „kb. 30” néven futó jubileumi koncert megmutatta, hogy a közönség ilyen hosszú hallgatást követően is azonnal mozdul, és színültig megtölti a Parkot.
A 90-es és 2000-es évek hazai gitápop formációja úgy lépett a deszkákra, mintha tegnap tették volna le a mikrofont. Szűcs Krisztián énekes, aki a Budapest Bár zenekar tagjaként aktív maradt, barátságos, laza stílusban kommunikált, miközben az összes kötelező, ikonikus slágert előadta. A setlistbe belefértek a korai, angol nyelvű dalok is. A zenekar majdnem 30 évéből minden sláger megszólalt. Ábrahám Zsolt meghatározó gitár játéka, Takács-Brouwer Zoltán (Jappán) billentyűi, Németh Róbert - aki szintén alapító tag - basszusa és Orbán Gyula ütős ritmusai percek alatt megteremtették azt a hamisítatlan HS7 atmoszférát, amit a több generációt átölelő hallgatóság várt. A tömeg együtt táncolt, énekelt és időutazott, valóban kint hagyta a valóságot.
A 31 év rengeteg barátot és alkotó társat hozott, ezért több vendég is szerepelt az estén. Lovasi Andrással közös, A konyhámban című ikonikus dalt együtt adták elő. Így egálba kerültek „Bandi bával”, mert a HS7 is fellépett az idei Fishing on Orfűn, még a nyár elején, így kölcsönös volt a vendégség. Közösen szerepeltek még a Hűvös zenekarral, illetve a korábbi tagok közül érkezett Balczer Gábor, Cziba, aki 1996 és 2004 között volt a zenekar tagja, de a banda első állandó gitárosa, Kiss Endi is tépte húrokat. Szűcs Krisztián meg is jegyezte, hogy micsoda idők voltak azok, amikor három gitáros volt a zenekarban.
A HS7 ünnepi fellépése kapcsán különleges ereklyék kerültek a mörcs pultba, többek között a 2000-ben megjelent Cukor című album bakeliten, amire biztosan sok gyűjtő lecsapott. Erről szólt a Mozdulj!, a Sajnálom és a fináléban természetesen a Hol van az a krézi srác? Sorolom a többi klasszikust is: Dél-Amerika, Gesztenyefák alatt, Márta, Tudom, hogy szeretsz titokban. Ütős csokor volt az összeállítás, nem maradt ki semmi, ami fontos. Persze, Szűcs Krisztián szerint HS7 dal a Lovakat lelövik, ugye?, de azt gondolom, ezt viccnek szánta, mint annyi minden mást is a színpadon. Idén jelent meg Az utazás a kegyetlenbe című kötete, ami jelzi, hogy nincs meg tollforgatás nélkül az életében.
Biztos vagyok abban, hogy sok rajongóban felmerült a kérdés, hogyan lesz a jövőben? Jelentkeznek-e esetleg új albummal, lesz-e kedvük közösen zenélni még, vagy újabb 10 évet kell arra várni, hogy élőben lehessen hallani őket? Nehéz kérdés. Kiégés miatt álltak le annak idején, de idén akkora energia löketet kaptak a közönségüktől, akik még mindig kívülről fújják a dalokat, hogy talán fellobban újra az alkotói tűz. Meglátjuk, hogy ez az élmény mire volt elég. A hazafelé szállingózó közönség boldog mosollyal távozott. Pontosan azt kapták, amire vágytak. Időutazás, hangulat, örök fiatalság. Köszönjük, HS7, jó, hogy újra vagytok.