beszámoló [koncert] 2026. augusztus 3. hétfő 08:00
nincsen hozzászólás
szerző: Móni Az Idles koncertje a Budapest Parkban 2026.július 8. Budapest Park
A brit post-punk banda első önálló koncertjét adta hazánkban július 8-án. 2019-ben már jártak nálunk a Szigeten, de ez az este most elsősorban róluk szólt. Az utóbbi években sokat szelídült a világlátásuk, így a korai zúzós dalok mellé jöttek az újabb, érzelmesebb nóták is, de azért egy pillanatra sem feledkezhettünk meg arról, hogy egy punk csapatot hallunk. Ahogy Joe Talbot énekes jelmondata szól: „A sebezhetőség nem gyengeség”.
Az előzenekar Enola Gay volt, ami a hasonló stílus miatt nem is volt meglepő választás. A csapatok már ismerik egymást. A köztük lévő kapcsolatot jól fémjelzi, hogy Talbot felment a színpadra, hogy Joe McVeigh-t felköszöntse a születésnapján, és a közönség bevonásával énekeljen a gitárosnak.
Az Idles hosszú utat járt be, mire Joe Talbot (ének) és Adam Devonshire (basszusgitár) eredeti elképzelése sikert hozott. Az egyetemi éveik alatt alapították a csapatot, amihez Mark Bowen (gitár), Lee Kiernan (gitár) és Jon Beavis (dob) csatlakozott. Az áttörésre közel egy évtizedet vártak, mire a Brutalism albumuk megjelent. Talbot minden érzését belepasszírozta a korongba, amit az édesanyja elvesztése okozott (ő látható a lemezborítón is). Erről hozták a 1049 Gotho, a Divide and Conquer és a Mother dalokat.
A második, Joy as an Act of Resistance albumuk már a világsikert hozta el számukra. Ennek témájában is helyet kapott a gyász, mert Talbot kislánya halva született az előkészületek alatt. A sorozatos veszteségek alkohol- és drogproblémákat okoztak az énekesnél, amit kemény munkával hagyott maga mögött. A Danny Nedelko, a I´m Scum, a Never Fight a Man With a Perm és a Rottweiler nóták hozta el ennek az időszaknak a hangulatát.
Mark Bowen gitáros - aki eredeti szakmáját tekintve fogorvos – most is hozta a formát. Mintás, testre feszülő felsőt és hozzá illő szoknyát viselt, amit egy idő után levett és maradt alsónadrágban. A fellépő ruhái nem okoztak senkiben meghökkenést, és ő is energikusan váltotta a gitárt időnként az elektronika kezelésére. Lee Kiernan szintén maradt a hagyományoknál, és most is beugrott szörfölni a közönség kezei közé, mit sem törődve a gitárjának kábelével, amit a rajongók úgy tartottak magasba, hogy óriási szárítókötél kinézetét keltette. Egészen szürreális volt, ahogy hátán fekve gitározott.
Legutóbbi, TANGK (2024) című lemezük már nem a beléjük szorult dühről szól, amihez az apaságuk is nagyban hozzájárul. A könnyebben emészthető dalok hangszerelése szinte táncolhatóvá varázsolta a nótákat, amikből ezúttal a Dancer, a Gift Horse, a Gratitude és a POP POP POP fért bele a setlistbe.
A koncert hangulata végig különleges maradt, bár a szubkultúra hozta a kötelezőt. Extrém ruhák, tetoválások, vad frizurák, de közben rengeteg ismerős, ölelések, mosolyok. Az a „radikális szeretet”, amit a csapat hirdet. Ennek részeként hozták létre az AF Gang nevű rajongói közösséget is, ami nemcsak egy rajongói klub, hanem egy mentális mentőháló is. A férfi könnyek jogosultságát szeretnék elfogadottá tenni. Az estén az járt többször a fejemben: - Ne ítélj elsőre!
08:00
