hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. május 10. kedd   16:10
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Nutellica
2005. április 22, Wigwam

  Tavaly novemberben kiváló koncerttel örvendeztetett meg minket a Metallica németországi tribute bandája, a Nutellica. Úgy tűnik, hogy a srácok és a management is igen sikeresnek ítélte az akkori bulit, ugyanis az idei 2005-ös turnéjukra is beidőzítették a budapesti helyszínt. Ez több mint hízelgő, ugyanis jelenleg a turné dátumai közül az egy szem Zágrábon kívül nincs más nem-német ajkú helyszín! Ez önmagáért beszél, már csak az volt a kérdés, hogy meg tudja-e ismételni tavalyi sikerét a Nutellica, valamint hogy a Wigwam közönsége (ugyanis ismét itt került megrendezésre a koncert) is hasonlóképp veszi-e a lapot. A Wigwamba megérkezve siralmasan kevés létszám fogadott. Néhány tíz ember ücsörgött az asztalok körül, aztán ennyi. A kivetítőn (talán a júniusban esedékes koncertet promotálva) Zakk Wylde játszott, de úgy igazán a fene se figyelt rá. Mi lesz itt?
  
  Mi azért elfoglaltuk magunkat, de félszemmel mindvégig azt figyeltem, gyűlnek-e már a népek. Nos, mire végül (talán éjféltájban) nekikezdett a Nutellica, azért már többen siettek előre, de sajnos így is nagyon szellős volt a nézőtér. A régi jó ismerős Nutellica tagságából egyedül Arne, a dobos szorult bemutatásra, hiszen ő csak idén februárban csatlakozott be a csapatba, más változás nem történt tavaly óta (hacsak az nem, hogy idő közben Timo a séróját szőkére cserélte). Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az összeállítás a tavalyihoz képest, milyen újabb dalokat fognak nekünk előadni (mert az azért meglehetősen pofátlan lenne, ha tökugyanazt a programot játszanák le, mint a múltkor).
  
  Kezdetben nem volt semmi újdonság, az Enter Sandman jól ismert riffjeire lépett a színpadra a banda, majd következett a brutális Creeping Death és az élőben hasító The Memory Remains. Mivel nagyon kevesen látogattak ma a Wigwamba, így előre látható volt, hogy a tavalyi fergeteges hangulat reprodukálása nem igazán fog sikerülni, de mindenképpen számítottam arra, hogy a Nutellica és a jelenlévő közönség azért megtesz minden tőle telhetőt. Többé-kevésbé így is történt, a publikum láthatóan jól érezte magát, bár egy picit mintha ugyanakkor enervált is lett volna Egyszerűen hiányzott az a tömeg-érzés, amikor a banda egyetlen biztatására százak torkából tör elő a kiáltás, vagy lendülnek fel a kezek, öklök, villák. A Nutellica igyekezett úgy tenni, mintha nem zavartatná magát a megszokottnál kissé alacsonyabb lelkesedés miatt, vidáman, teljes beleéléssel, korrektül kiszolgálták a jelenlévőket, de nekem azért kissé bántotta a szemem a magyar közönségtől megszokott fanatizmus helyetti némileg mérsékeltebb őrjöngés.
  
  A bandára tényleg nem lehetett panasz, penge volt a hangzás is, így a körülmények is adottak voltak ahhoz, hogy aki aznap ellátogatott megtekinteni a Nutellica koncertjét, ne távozzon csalódottan. Bár Timo-nak kétszer is meggyűlt a baja a gitárokkal, a KH-2-es The Mummy modell már rögtön az elején bemondta az unalmast, Timo már a szólót sem tudta eljátszani, hangszert kellett cserélnie. Később pedig konferálás közben zúgott le a földre a gityó, lévén elszakadt a pántja. De Timo-nak nem szegték kedvét a rakoncátlan hathúrosok, vidáman, felszabadultan játszott, tartotta a kapcsolatot a közönséggel, sokat konferált, szóval minden valószínűség szerint ő a főnök és legfőbb szószóló a bandában.

  A dalok pedig csak jöttek és jöttek, többnyire olyanok, amelyeket már hallhattunk a csapattól novemberben, mint a For Whom The Bell Tolls, Fade To Black, Frantic, Welcome Home (Sanitarium). De természetesen eljátszottak nekünk olyan nótákat is, amelyek akkor kimaradtak, mint például a tavalyi beszámolóban általam igencsak hiányolt Master Of Puppets, valamint a Wherever I May Roam, Sad But True (pedig úgy rémlett nekem, hogy ezt anno lenyomták, de a tavalyi tracklist meggyőzött arról, hogy mégsem => szomorú de igaz! Viszont idén már szerencsére nem volt menekvés). Megpörgették a Killem All lemezt is, és lejátszották a tavalyról is ismerős Seek And Destroy-t, valamint a No Remorse-ot, amit nemcsak novemberben a Nutellica, hanem még a múlt nyári prágai Metallica koncerten is mellőztek valamiért, így ma a legfőbb ideje volt már! Mindkét szám közepén volt némi közjáték, jammelgetés (azt hiszem a No Remorse közben volt az, amikor még egy Raining Blood riffet is el lehetett csípni), de most szerencsére nem csábítottak fel más illetéktelen zenészeket a színpadra, mint tavaly. Most Metallica volt, elejétől végéig. Egyébként amennyire vártam a No Remorse-ot, annyira csalódtam is benne Ez volt az egyetlen dal, amely nem tetszett a mai este! Kispóroltak belőle részeket, szólókat, és pontatlanok is voltak (többször is a mai este folyamán, de ez végül is bocsánatos bűn, viszont valahogy ennél a számnál volt különösen szembeötlő). Ejnye, legközelebb tessék ezt a nótát többször meghallgatni otthon, vagy a próbateremben, srácok! De ezek csak apróságok, komolyabb feddés nem érheti a bandát. Szívvel-lélekkel lenyomták a bulit, ahogy kell.
  
  Természetesen kötelező szám a One a grandiózus introjával, a behozott bárszék azt engedte sejtetni, hogy ezúttal sem maradunk ki egy nagy közös éneklésből a Nothing Else Matters képében. A bulizósabb kedvűek is pöröghettek egyet a Whisky In The Jar, az utolsó Károly (Last Caress) és a Stone Cold Crazy ritmusaira, az újra előtérbe kerülő bárszék pedig akárcsak tavaly, a monumentális The Call Of Ktulu dalt jelentette (ha ebbe a bárszékbe még áramot is vezetnének, az talán sokkal hatásosabb lenne, mert 1. Stefan is virgoncabban pengetne, 2. a Ride The Lightning album villamosszék-koncepciójához is passzolna, mint elektromos kis ülés => bocs).
  
  Azt kaptuk a mai este, amire számítottunk: klasszikus Metallica mesterművek, néhány élőben ritkán hallható ínyencséggel fűszerezve. Úgy vélem mindenki elégedetten távozott, a Nutellica ismét kitett magáért. A koncertmérőm is jó koncertet jelzett ki az aznapi rekedtséggel és az 1-2 napos nyakfájással. Mindent összevetve azért az a véleményem, hogy (leginkább hangulatilag, nem a banda teljesítményét tekintve) a novemberi buli azért jobban bejött, akkor valahogy a publikum sokkal nagyobb hatást gyakorolt az egész koncertre. Most is szép volt, jó volt minden, de valami kis plusz hiányzott a közönség részéről, és erről nem a jelen lévők, hanem inkább az otthon maradottak tehetnek



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Concerto

 programajánló: 
2024. április 25.
Amit még sohasem láthattál a Parkból - a kulisszák mögé enged betekintést a Blahalouisiana vadonatúj live session videója
2024. április 26.
Nanowar of Steel- Sör, Metal és Buli a Barba Negra-ban!
2024. április 30.
Glenn Hughes: Deep Purple - Burn lemez 50 éves jubileumi turné budapesti állomással!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
 kiemelt 
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
  
November 15-én érkezik Budapestre a Dead Daisies 2024-es turnéja, ami az ősszel megjelenő új nagylemezt, és pár nap múlva eléhető címadó dalt is elhozza majd a hazai közönségnek

Il Divo koncert szeptemberben: 20 éves jubileumi turnéjukon sem hagyják ki Budapestet
The Amity Affliction, Infected Rain: csomagban olcsóbb a jegy a nyár két ütős bulijára
Nanowar of Steel- Sör, Metal és Buli a Barba Negra-ban!
Esti Kornél a Budapest Parkban
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 zslenszky    werk akadémia    war without end    utódomra ütök    darkane    buttercup    jennifer garner    burning witches    hobó-vadászat40    lou reed    dreamworks    the limousines    billy lunn    való világ    jane’s addiction    quimby    system of a down    pénzcsináló    haelo    rita ora    bőrgyári capriccio    men in black    mission: impossible    terror    franz ferdinand  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!