szerző: Magyar SzínházBúcsúzunk Csernus Marianntól - Gyászjelentés
Mély fájdalommal értesültünk arról, hogy 2026. június 30-án, életének 97. évében elhunyt Csernus Mariann Kossuth-díjas színésznő, Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Magyar Színház társulatának meghatározó művésze.
A Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium és a Magyar Színház Csernus Mariann művésznőt saját halottjának tekinti.
Búcsúztatására 2026. július 23-án (csütörtökön) 14:00 órakor kerül sor a Farkasréti temetőben.
A gyászszertartáson a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium képviseletében Sipos Imre helyettes államtitkár, a Magyar Színház nevében Rancsó Dezső, egykori kollégái és barátai mondanak búcsúbeszédet.
A gyászolók koszorúikat és virágcsokraikat a külső ravatalnál helyezhetik el.
Csernus Mariann több mint hét évtizeden át szolgálta a magyar színjátszást. Kivételes pályája során felejthetetlen alakításokkal és rendíthetetlen hivatástudatával generációk számára jelentett példát.
A Nemzeti Színház örökös tagjaként - miután a Nemzeti Színház új társulattal költözött át az új épületébe és a régi épületet Pesti Magyar Színházra keresztelték át - 2000-től a névváltozást követően is a Hevesi Sándor téri társulat tagja maradt. A közönség hosszú éveken át találkozhatott vele a színpadon: még kilencvenhárom évesen is játszott Háy János Házasságon innen, házasságon túl című előadásában, amelynek emléke örökre része marad a színház történetének. A magyar költészet iránti elkötelezettsége, legendás önálló estjei, különösen a Vizsolyi Biblia, egyedülálló helyet biztosítottak számára a magyar kulturális életben.
Művészi pályáját rangos állami díjakkal jutalmazták, köztük a Jászai Mari-díjjal, az Érdemes Művész címmel és a Kossuth-díjjal.
Csernus Mariann személyében nem csupán kivételes színművészt veszítettünk el, hanem olyan alkotót, aki egész életével bizonyította, hogy a színpad iránti szeretet valóban egy életre szóló hivatás.
Csernus Mariann végakaratának megfelelően utolsó szerepének, Háy János Házasságon innen, házasságon túl című előadásának jelmezében helyezik örök nyugalomra. Záró monológjának részletét felidézve a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium és a Magyar Színház közösen fejezi ki őszinte részvétét hozzátartozóinak, barátainak, pályatársainak és mindazoknak, akik ismerték és szerették.
”1, 2, 3, 4. Ez nehéz, hogy a bottal is meg a lábammal is, most még erre a botra is figyelni kell, nem csak a lábamra, ez nehéz…
… (körülnéz) De szép! Már idáig eljönni is érdemes, mert az nem látszik lentről, ami innét föntről, hogy milyen szép minden, a túlsó part, meg a Gellért-hegy. Már most majdnem olyan, mintha Budán lennék, annyira közel innét. Innét már csak egyenesen…
… Visszafelé nehéz lesz. A túloldalon nem megyek le a lépcsőn, minek, az már ott amúgy is a túloldal, akkor is, ha a hídon maradok, akkor is Buda, én el fogom érni, már csak kicsi van hátra…
… 1, 2, 3, 4. Nehéz lesz visszafelé. Nehéz lesz arra gondolni, hogy visszamegy az ember, hogy nincsen egy célja, hogy például a túloldal. Mire fogok gondolni, ha kifáradok, akkor mire gondolok, hogy miért kell mennem?
5, 6, 7, 8. Itt vagyok, megjöttem. Milyen szép itt. Ezek az új házak, meg a régiek is. És ott a Szent Gellért.
Na indulok. Hazamegyek és elmondom a Bözsinek, hogy voltam Budán.”
19:24
