hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2005. május 8. vasárnap   12:20
nincsen hozzászólás

szerző: András
Green Carnation: The Quiet Offspring
Season of Mist

  Kíváncsi lennék rá, hogy kinek mit mond a doom-death színtérről indulva a valóban progresszív, atmoszférikus, igényes és egyéb magasztos jelzőkkel illethető (jobbára tehát nehezen kategorizálható) metal egyik legjobb bandájává vált norvég Green Carnation neve. Arra meg még inkább, hogy hányan is ismerik idehaza a banda pompás debütalmát, a Journey to the End of the Nightot, meg pláne az azt követő, egyetlen, egyórás dalt tartalmazó Light of Day, Day of Darknesst, de legalább is a közérthetőség és könnyen emészthetőség irányába jelentős lépéseket tevő A Blessing in Disguise-t. Nos, ha nem is tudom, az ez utóbbit bemutató 2003-as budapesti koncert alkalmával az ürességtől kongó E-Klub képét magam elé idézve annyit azért megkockáztatnék, hogy az ideálisnál biztos kevesebben. Sebaj: a régebbiekhez hasonlóan úgysem intézhető el annyival az új lemezük, hogy olyan, mint az előző, vagy bármelyik korábbi; annak pedig talán soha korábban nem volt még ekkora az esélye, hogy sok új rajongót szerezzen magának a zenekar.
  
  Így hát és pláne annak biztos tudatában, hogy aki ismeretlenben kedvet kap ehhez a albumhoz, beszerzi, és megszereti, az úgyis felzabálja majd visszamenőleg a teljes diszkográfiát , a múlt bővebb boncolgatása és a terjengős biografizálás helyett nézzük is egyből, hol tart most a Green Carnation. Legszívesebben emo metalnak titulálnám a The Quiet Offspringen hallható zenét, de mivel értetlenkedve ráncolódó szemöldököket látok magam előtt, inkább valami megfoghatóbbat mondok: olyan most a Green Carnation, mintha egy 70-esévekbeli hard/progrock-banda 2005-ben születne újjá, és minden-minden érzelmét egyetlen lemezbe akarná beletölteni sikerrel. (Persze ilyenre volt már példa, de az albumot hallgatva szerencsére nem támad hasonlítgatási kényszere az embernek.) Olyan dús, gazdag a lemez megszólalása, hogy se a hangfalon nem férne ki több, se a fülünkön be de szükség is van erre, mert lélektől lélekig is nehezen lehetne nagyobb érzelem-adagokat küldözgetni, mint amekkorák ezekbe a dalokba vannak csomagolva. A legjobb az egészben egyébként az, hogy a feladó nem más, mint Tchort, aki Carpathian Forest-koncerteken rosszabb esetben egy szál tangában fűrészeli a gitártémákat, úgy egyébként meg a neve mögé zárójelben olyanokat illik még írni, hogy pl. ex-Emperor, meg Blood Red Throne. Aki nem hallott még Green Carnationt, talán el sem hiszi, mekkora pozitív emocionális töltetet képes a nótáiba sűríteni ez a morcmetalban is igen jeles fazon, de ezúttal talán bizony még a régi albumokat ismerők sem sejtik, hogy mit is örömzenél össze a dobos és a billentyűs posztján is megújult csapatával ezen a lemezen.

  Kéz a kézben vonulnak fel a Green Carnation történetének legkeményebb és leglágyabb témái: szelíd akkordbontások és a legminimálisabb agresszió híján is piszok vastag, zsíros, a nyakat ingerlő riffek bélelik ki a hallójáratokat, finom zongorafutamok ölelkeznek igazi trapézgatyás, hammondos ízű szintijátékkal, a maradék szabad teret pedig néhány jól elhelyezett effekt, vonós hangszín és szép, mély átéléssel elővezetett szólómunka tölti ki. Legyen szó bár az életkedvtől szinte már ficánkoló vagy épp végtelenül bánatos témákról (mert persze jut mindegyikből), az elsőtől az utolsó percig zsong-bong, mozog, lüktet, de legalábbis lélegzik az egész muzsika. A hátán pedig ott lovagol Kjetil Nordhus énekes, aki tipikusan annak a hangnak a birtokosa, amelyikkel akármeddig el lehet menni a nyálaskodásban: egyszerűen annyira andalító és annyira hallatszik rajta, hogy egy szívben lakik, nem pedig egy torokban, hogy az ember úgyis csak egyre többet akar belőle. Ennek biztos tudatában el is megy a végletekig (elég csak a Pile of Doubt refrénjét meghallgatni), de szerencsére nem fukarkodik az öblösebb témákkal és a leheletnyit alteros, mégis erőteljes dallamokkal sem sok témájáról bizony simán elmondható, hogy akár még a capella is élvezetes volna. Hogy rövidre zárjuk a dolgot: a The Quiet Offspring pont ott lakik, ahol a tartalmas és a slágeres metalzene felségterülete egybeér csupa elsőre ülő, mégis elunhatatlan dalt sorakoztat fel.
  
  Ráadásul mesteri a felépítése is: a szaggatott riffel (is) operáló címadó nyitány és az ugyancsak vérbő Between the Gentle Small and the Standing Tall igen fogósan hozza lendületbe a lemezt, de az akusztikus gitár és a billentyű már ezekbe is csepegtet egy kicsit a banda líraibb, hogynemondjam, művészibb hangulataiból. Az ily módon előkészített terepre masírozik be aztán az album legnagyobb slágere, a mesébe illő refrénnel és gitártémával megáldott Just When You Think Its Safe, amit követően ugyan a vonósokkal kísért énektémával nyitó A Place for Me-ben már megfordulnak az arányok az akusztikus gitár és főleg a zongora javára, de a The Everlasting Moment és a Purple Door, Pitch Black még mindig inkább a banda húzós-slágeres arcát mutatja felénk. A képzeletbeli B oldalon aztán előkerülnek a komolyabb falatok is: noha a vokálisan is macsósabb, kicsit nyúlánkan, dögösen gördülő Dead But Dreaming és a már emlegetett Pile of Doubt itt sem hagyja teljesen az ártoskodás felé billenni az egyensúlyt, monumentalitást tekintve egyértelműen a súlyos pszichedéliába fulladó, hétperces When I Was You viszi a pálmát, a komorabb, csendesebb Green Carnationre kíváncsiaknak pedig valószínűleg a kétrészes Childs Play lesz a kedvence. Ennek első tételében az akusztikus gitár és a nyújtózó szinti, meg egy furcsa, torokszorító effekt terít meg Nordhus énekdallamainak, a második felvonás pedig egy pőre szépségű, csak zongorajátékra, szintire és énekre építő, megindító, mégis elringató dal pont egy ilyen lemez végére van kitalálva.
  
  Jó hosszan lehetne sorolni, kiknek is lenne érdemes meghallgatni az új Green Carnation-albumot, ezért egyszerűbb lesz simán csak mindenkinek javasolni (legalább) egy kis kirándulást a csapat honlapjára, ahol minden nótába bele lehet fülelni. Úgyis sokkal kevesebben fognak csalódni, mint ahányan kedvet kapnak a The Quiet Offspringhez.
  
  1. The Quiet Offspring
  2. Between the Standing Tall and the Standing Tall
  3. Just When You Think Its Safe
  4. A Place for Me
  5. The Everlasting Moment
  6. Purple Door, Pitch Black
  7. Childs Play Part I
  8. Dead But Dreaming
  9. Pile of Doubt
  10. When I Was You
  11. Childs Play Part II



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Season of Mist

Green Carnation

 programajánló: 
2018. január 24.
Fates Warning A38-on (A38 Hajó - Budapest)
2018. január 26.
Kreator, Vader, Dagoba a Barba Negra klubban (Barba Negra Music)
2018. február 17.
Kowalsky meg a Vega - Budapest Arena (Papp László Budapest Sportaréna)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Begotten Silence: Faces Of Suffering
Parkway Drive: IRE
Maeotis: Vérbulcsú
 kiemelt 
Alice In Chains a Budapest Parkban!
  
A grunge egyik úttörője, a számtalan Grammy-jelöléssel és több mint 20 millió eladott lemezzel, illetve az egyik legelvakultabb rajongóbázissal büszkélkedhető Alice In Chains 9 év után tér vissza Magyarországra! Az 1987-ben alakult Alice In Chainst a seattle-i grunge-mozgalom egyik zászlóshajója, a Nirvanával, a Pearl Jammel és a Soundgardennel sokszor Nagy Négyesként emlegetik őket

Ugly Kid Joe a Barba Negra Trackben!
Fates Warning A38-on
Rhapsody: 20. jubileumi koncert
Kreator, Vader, Dagoba a Barba Negra klubban
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 steven soderbergh    magma rise    21 jump street     john sykes    seven kingdoms    gwen stefani    botanica    watch my dying    kézi chopin    szakcsi    oneheadedman    for good    barney és a nők    dirty dogs    witkin    just go with it    george w. bush    forgotten tales    scorsese    kassák lajos    imák    dave mustaine    twilight of the gods - allstar bathory tribute    morningdeer    anaal nathrakh  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!