beszámoló [koncert]  2026. június 28. vasárnap   10:52

nincsen hozzászólás

  Június 16-án egy igazán pörgős este volt a Dürer nagytermében, ahol a jó idő, és a kinti csalogató színes fények ellenére teltház várta a brit fenegyerekeket, akik pop-rock stílusa teljes mixet alkot, ahol megfér a metálos kiállás a rap betéttel és az elektronikus részletekkel közösen.
  Az estét a Snayx kezdte, és gyújtotta be a rakétákat 10 dallal, ami nem tipikus egy előzenekartól. Charlie Herridge énekes nem kímélte magát, hogy a rendelkezésre álló időbe mindent belesűrítsen, amiről a zenekar szól. Ollie Horner basszusgitáron, Lainey Loops pedig dobon egészítette ki. A felsorolásból is látszik, hogy a banda szólógitáros nélkül dolgozik, ami egészen különleges hangzást ad. Eljátszották például a Sink or Swim című dalukat, ami a tavasszal kiadott Better Days című EP-ről való, de nem maradt ki a Brain Cellz vagy a Boys in Blue sem. A záró hármasuk a Go With You, az Ignorance és a Violence voltak, amivel valóban szupportot adtak a főszereplőknek.
  
  Az átszerelést követően már tömött sorokban álltak a rajongók a hátsó ablakokig, ahol még szintén volt ének, tánc és az elmaradhatatlan póló pörgetés is, jelezve, hogy a színpad energia nyalábjai messzire elérnek. Ahogy Rob Damiani besétált, már lehetett tudni, hogy itt nem egy tét nélküli meccsre készül.
  A srácok 2008 óta zenélnek együtt hivatalosan, és mindössze egy tagcserével lehozták ezt a 18 évet, amihez hozzájárulhat az is, hogy hárman egy középiskolába jártak, és a barátságukból nőtte ki magát a zenekar. Első albumuk (Priorities) megjelenésére 3 évet kellett ugyan várniuk, de ezen már Tom Doyle basszusgitározik, aki azóta is meghatározó figurája a csapatnak, mivel időnként a billentyűket is ő kezeli. A banda másik különlegessége, hogy Matt Donnelly dobos egyben énekes is, és hangsúlyos kiegészítője Damianinak, és ő volt az egyetlen, aki - érthető okokból - nem rúgott a levegőbe a hangulatkeltés miatt.
  
  Idén megjelent, Nightmare Tripping című albumuk népszerűsítése apropóján jártak most nálunk, ezért új nótákat is hoztak, köztük a címadót is, amiket a közönség szintén jól fogadott. Simon Delaney gitáros ruganyos léptekkel rohant a színpad egyik oldaláról a másikra, hogy közvetítsen abból az energiából, ami végül Damianit a közönség feje fölötti szörfölésre késztette, miközben folyamatosan énekelt.
  A repertoárból ezúttal 13+2 dalt hoztak. Többek között a Pretty, a Summersaults, a Disappear, az Euphoria és a Bruce Willis is rajta volt a szetliszten. A Gumshield és a True Believers számok alatt a színpad erőteljes, piros fényei pluszban egészítették ki az érzékek játékát, ha eddig nem lett volna elég. A ráadásból természetesen nem maradhatott ki a T-shirt Song, ami számtalan félmeztelen férfit eredményezett a nézőtéren, de legalább jobban járt a levegő, ahogy, mint propellerek pörögtek a ruhadarabok. Az estét a Hype Man zárta, ami után szerintem senki sem távozott csalódottan a hangulatos kerthelyiség felé.
  

Kulcsszavak:
  don broco     snayx 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás