szerző: morzsaCser Ádám: Quia… - ősbemutató 2005. május 5. 20.00 óra Szeged - Dóm; 2005. május 8. 20.00 óra Budapest - Mátyás templom
Cser Ádám - Domine exaudi Cser Ádám - Quia Előadja a Victoria kamarakórus
Közreműködik: Németh Csaba orgona Tóth Zsuzsanna, Bálint Zsuzsanna, Csapó József, Kovács Beáta, Mészáros Péter, Csillag Béni, Philipp György, Cser Krisztián ének Szirtes Edina, Barnácz István hegedű Vezényel: Cser Ádám
A Victoria Kamarakórus 1998-ban alakult Szegeden. Fennállásuk óta a legrangosabb nemzetközi versenyekről hoztak haza díjakat. Repertoárjuk kezdetben felölelte a teljes zeneirodalmat, de mára előadásaikon leginkább a reneszánsz és a kortárs zene játszik nagy szerepet. Legfőbb céljuk, hogy koncertjeiken olyan művek hangozzanak el, amelyek Magyarországon még nem, vagy csak igen ritkán kerültek előadásra. A Victoria Kamarakórus vezetője Cser Ádám, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. A vezénylés mellett zeneszerzéssel is foglalkozik, számos művét nagy sikerrel mutatta be az együttes itthon és külföldön egyaránt.
2004. tavaszán keletkezett Domine exaudi című műve, melyben a 102. (A Vulgata számozása szerint 101.) zsoltár 1-4 verse került feldolgozásra. Rendkívül egyszerű, egy ívre épülő, tömbökben megszólaló homofón orgonakíséretes mű. A lényegi része a szöveg dinamikája, mely a leghangosabbtól fokozatosan a tökéletes megsemmisülésig tart. E mű az alapja a Quia című nagyszabású kompozíciónak, mely a zsoltár további verseire íródott. A két mű kapcsolata a 102. zsoltár 4. verse, amelyben eltűnik az egyik, és ahonnan kibontakozik a másik.
A kortárs művek időnként rendkívüli nehézségeket rejtenek magukban mind az előadók, mind a hallgatók számára. Ritkán hallható darabok új akusztikai élményekkel és félelmetes szélsőségekkel. Mindezek e művekre is elmondhatók, de nem csupán erről szólnak Mindkét darab központjában a zsoltárszöveg áll a szavak, szókapcsolatok szinte képi megjelenítetésének segítségével. Az egyes szavak majdhogynem különálló ábrázolással jelennek meg szinte a betűkig hatolva, mintha egy-egy szó tartalmának valóságos megértésére sokszor kevés lenne az egyszeri hallás. Az idő az, melyben igazán érezhetjük azok jelentését, melyben ezek a szavak mondatokká, gondolatokká teljesednek, az idő az, amely mindent meghatároz. A Quia erre épül, szerkesztésében összetettebb, mint a Domine exaudi, 16 szólamú kórust, orgonát és két szólóhegedűt foglalkoztat. A zsoltár 11 verse került feldolgozásra 10 tételben, az utolsó kettő egybekomponálva.