A múlt. Repülővel érkeztünk a vonatállomásra. A kék árny-alak átsuhanása érezhető volt a levegőben azt megelőzendően, hogy alig hallható figyelmeztető üzenet érkezett a távolból (Startoff). Az üzenetet sokan várták már, de senki sem tudta elképzelni, milyen formában érkezik el hozzánk. És most íme hip-hop, megérkezett. És ebben a pillanatban szinte hallani véltem a szívek dobbanását is. Sokan álltunk ott döbbenten, megilletődve az állomáson. Ismeretlen helyre tévedtünk. Mégis ismerősek voltak valahonnan az illatok, a színek. A hangok színei. Ritmikus, bőgő vibrálás szinte felforrósította a levegőt, átjárva minden létező apró rést a testeken... tam-ta-tam ütötték páran a ritmust, követve a vibrálást. „Nagyony boldog vagyok...” - hallatszódott mindenhonnan. Szóval hát ilyen az élet Dobvárosban (Livin´ in a Dubcity). A város szinte lebegett a föld felett. Fuvolázó nevetés. És egy ismerős szín. Egy hangé. Vagyis egy állati hangrendszeré. De hip-hop, már tova is rebbent, egy pillanat volt az egész és már csak a szintbass maradt és az a fuvolázó kék árny-alak. Itt táncolt előttünk mégse láttuk tisztán. Tökéletes átalakulás. Fém csendült, trombita harsant. Gyökeres változás. És még mindig voltak kétkedők, de számuk pillanatról pillanatra drasztikusan csökkent. Fogytak. Szaxofon alakul át valami megmagyarázhatatlanná. Az egész fordulat szinte törvényszerű volt, mégsem látta senki előre. Tán féltek a változástól? Még álmodni sem mertek róla. Az álmaikat másnak kellett nekik megmutatni (Revolfunk).
A jelen. Az óra vészjóslóan jelez, itt az idő egy kis éjjeli borzongásra. De aggodalomra semmi ok, hiszen a barátaink velünk vannak most és mindörökké... (I´m Your Friend). Mintha orgonát is hallanék. Vagy csak a képzeletem játszadozik velem megint? Tiszta játszótér az egész (Kinderland). A hangok játszótere. Itt mindenki táncol. Az egyik pillanatban még lebegő delfinek szólongatnak különös nyelvükön. Hip-hop egy lélegzetvételnyivel később már mintha madarak hallanék. Igen, igen ők üdvözölnek vidáman minden feléjük tévedő lelket félreismerhetetlen hangjukon, nincs semmi gyanakvás részükről (Bird). És detto.
A jövő. Hajóra fogunk szállni, hogy átkeljünk a várost kettészelő folyón a túlpartra (Volga). Ugyanaz a város. S ugyanaz a felfoghahatlan érzés. Járművünk motorja szakadatlanul zakatol majd. De hisz nem is a vízen siklunk majd akkor hanem az űrben! Végülis mindegy. Víz vagy űr. A túlparton majd várnak ránk fivéreink és nővéreink (Bradaz & Sistaz). S ez a tudat már most megnyugtat. Ők a környéken egy üzemben dolgoznak szorgalmasan. Itt vezetnek majd körbe minket virgonc szaxofonhangon dalolászva. Lassú ritmusra fogunk lépkedni a gépek szabályos, mély kattogásával összhangban. Hangszínütem-üzem. Az üzem bejáratától nem messze egy kis táncos-játékos mulatóba térünk majd be. Furán szimpatikus, vidám arcok figyelik majd minden mozdulatunkat. És mi is az övéket. És hip-hop, ők közben táncolni fognak s a város nevét suttogják majd nekünk (Dubcity Rockers). És ekkor egy nagyon ismerős hang fog felcsendülni. Egy mély basszus szörnyeteg tűnik majd fel hip-hop a színen. De mi nem fogjuk bánni. Végülis amivel „támadhat” azok Csak Szavak... Gondolatban még egy kört teszünk majd a Dobvárosban, felidézve érkezésünket az állomásra, utunkat a hangok utcáin, megannyi szín táncolását, barátaink minden rezdülését (The Final Round). Németh Gergely és Prieger Zsolt idegenvezetésével (szerzés, hangszerelés, mix) körutunkon többek közt elkísér Grencsó István (szaxofon, fuvola), MC Phreak (szöveg), Csárics Sándor (trombita), Németh Judit (vokál), Csigó Tamás (gitár, vermona), Sub Bass Monster (szöveg), Hárs Viktor (bőgő).
Dobváros légerőtanulmányozásán mindenki más is részt vehet aki eljön 2001 december 29-én, szombaton az Almássy Téri Szabadidőközpontban tartandó lemezbemutatóra.