lemezajánló [nagylemez] 2001. december 20. csütörtök 10:36
nincsen hozzászólás
szerző: milyKorai Öröm: Sound & Vision 2001 Fonó Records
Play. 6 tracks. Elkezdődik az első szám, de ez nem is Korai. Legalábbis az első négy ütemből sosem jönnék rá. Aztán az ötödik ütemtől kezdve persze már valami huszonegyedik századi űr-kántri szól, ami már hihető, megnyugtató, és ismerős. Ez már Korai Öröm.
Sosem értettem, hogy ezek a minimum 12 perces számok hogy nem tudnak unalmasak lenni. Mert nem tudnak. Viccesek és meglepőek, mintha egy számítógépes játéknak lennénk a főhősei, valami modern-kori elpusztított város romjai közt bóklászva (mondjuk mint Egy linkben), és nem lehet tudni, hogy a sarkon túlról milyen veszedelmes földön kívüli (vagy mutáns?), vagy életet mentő táplálék, esetleg gyógyszer bukkan elő. Szóval barangolás ez a 2001-es lemez is. Ahogy a többi is az volt. És valahogy sosem veszem észre az elejeket, meg a végeket, minden szám csak úgy van, csak úgy lógnak a semmiből, vagy a mindenből.
Valamikor 96-ban lehetett az a szilveszter, amikor véletlenül az akkor még létező FMK-ban kötöttünk ki, ahol véletlenül épp a Korai Öröm lépett fel. Volt egy kopasz, kecskeszakállas srác meztelen, szépvonalú felsőtesttel. Csupa kör, meg spirál volt ráfestve, ami az uv-fényben lángolt a testén. Csak őt bírtam nézni. Táncolt, és rajta a kis körök külön életet éltek, ahogy a megfeszülő izmok a bőr alatt ide-oda tessékelték a vonalakat. Szóval ez a Korai Öröm: valami csupasz testiség, a tánc, az inak ősi megfeszülése. Még most is, az Űrodüsszeia évében is ugyanez a Korai Öröm.
Az új lemezről az egyes post-kántri, és a négyes urbálna-koncert a kedvencem. Mindenesetre a többi is hallgatásra érdemes. Érdemes, ha nem is karácsonyra, de valami baknak szülinapra, vagy csak úgy befektetni ebbe a cd-be.