szerző: MóniTori Amos az Erkel Színházban 2026. május 03. Erkel Színház
2026. május 3-án érkezett az énekesnő Budapestre, hogy 18. stúdióalbumát, az In Times of Dragons-t népszerűsítse, amely alig két nappal a fellépése előtt jelent meg. A helyszín is egészen különleges volt, mert annak ellenére, hogy Tori Amos (született: Myra Ellen Amos) zongorán játszik, műfaja nem sorolható a klasszikus zenéhez, így érdekes atmoszférát teremtett a színház sorai között, és nagyon jól kihasználta a hely akusztikus adottságait. Az estén az elmúlt 35 év dalaiból válogatott, hogy az egyén és a társadalom problémáit egyaránt érintse.
A hangzást tovább színesítette, hogy zenekarral érkezett, illetve, hogy három vokalista egészítette ki, ami kórussá formálta az éneket. Jon Evans basszusgitáron, Ash Soan pedig dobon kísérte. A tőle megszokott módon, többször egyszerre két hangszeren játszott. Ez úgy volt kivitelezhető, hogy két zongora állt egymással szemben, ő pedig a kettő között egy széken ülve fordult hol a Bösendorfer, hol az elektromos zongora felé, de több alkalommal maradt középen ülve, hogy elérje mind a kettőt, és két kezével más-más hangulatot szólaltasson meg párhuzamosan.
Az amerikai lány tehetsége hamar megnyilvánult, már 5 évesen konzervatóriumba járt, ahonnan később – mivel már akkor is a maga útját járta - magatartás problémái miatt elbocsájtották. Tinédzser korában bárokban zongorázott. Az éjszakai élet élményei később több dalt is inspiráltak nála, mint ahogy meghatározta az életét és a művészetét is, hogy szexuális erőszak áldozatává vált. Úgy érezte később, muszáj erről a közönség előtt őszintén beszélnie, mert ez egyben társadalmi ügy is. Számára a magánélet és a közszereplés határa ott mosódik el, ahol a személyes fájdalom másoknak gyógyulássá válhat. Me and a Gun dala erről szól, ami a Little Earthquakes című albumán jelent meg 1992-ben, ami meghozta számára a hírnevet. A korongot már Angliában készítette el, ahol azóta is él. Férje, és munkatársa Mark Hawley hangmérnök. Lányuk, Tash, szintén zenél, többször készítettek közös, családi projekteket, például a Night of Hunters vagy az Ocean to Ocean lemezekkel.
Tori Amos mára elért abba a státuszba, ahol már nem kellenek a slágerlisták. A természetközeli anya és asszony általános igazságokról énekel. A mostani teltházas koncertjén is látszott, hogy az a mély egyszerűség önmagában is működik. Tori Amos szinesztéziának tartja a zenét. Elmondása szerint a hangokat színekként látja, ezért a dalok számára festmények, amiket művészként megalkot.
Az énekesnő a mai kor szellemiségében nézve nem hangos, mégis a Tori and the Muses gyermekkönyvhöz készült filmzenéjét Grammy-díjra jelölték. Ez talán adhat egy reménysugarat arra nézve, hogy nem csak a pörgésben, és az állandó média jelenlétben lehet sikert elérni, elegendő hozzá a tehetség. Az látszott, hogy rendben van az élettel. Foglalkoztatják ugyan a törvényszerűségei, de nem küzd ellenük. Mosolyában én a természetességet és az egyensúlyt láttam. A kevesebb néha több.
08:00
