lemezajánló [kislemez] 2005. április 18. hétfő 16:23
nincsen hozzászólás
szerző: TompiWake Up: Szabadon Szerzői Kiadás
Nem fűztem sok reményt ehhez a koronghoz, mégpedig a fantáziátlan Wake Up név, és a szintén klisés Szabadon lemezcím miatt. Tetszett viszont a Fal című film kulcsjelenetét idéző borító, és nem már sziszegtem annyira, mikor a lejátszóba tettem a lemezt. Azt gyorsan leszögezném, hogy a borító megtévesztett, hisz nem a Pink Floyd klasszikus második részét hallhatjuk. De ez még közel sem jelenti azt, hogy rossz lenne a lemez. Sőt!
Az első dal, a Csak úgy jó például nagyszerűen lendíti be az anyagot, a hangzásban nincs semmi cicoma, a minőségről pedig árulkodjon a hangmérnök és a stúdió neve: Töfi, Denevér. A lendület mellett erénye még a dalnak Magda Nikolett éneke, bevallása szerint a Cranberries-ből ismert Dolores volt rá nagy hatással, van is ebben valami. A gyönyörű hangú észak-ír pacsirta mellett még a No Doubt frontlánya, Gwen Stefani csipkelődő hanghordozását véltem még felfedezni. Zenei szempontból maradhatunk az ír szigeten, hiszen Lázár Zoltán és Simon Dávid kitörni készülő riffjei és néhány hang körül tekergőző szólói a U2-ból ismert Edge-et idézik. A második számú Film egy lassabb, lírai darab, nem rossz ez sem, csak kár hogy megtöri a lendületet, szólója viszont nagyon jól sikerült, ez a szám csúcspontja. A Hoolywood-i Sztár egy érdekes ritmizálású és felépítésű nóta, trombitával, egy olyan akusztikus nyitánnyal, amely alapján azt sem tartottam volna elképzelhetetlennek, hogy ha egy tangó bontakozik ki belőle. Refrénje viszont nem teszi fel a szerzeményre a koronát, kicsit elcsépeltnek érzem mind a dallamait, mind a szövegét. A Szomorú is visszavesz a tempóból, ami nem lenne feltétlenül baj, csak valahogy nincs arca, nincs hangulata az egésznek. Ez a legfőbb problémám az egész lemezzel is. Először a szövegeket tettem felelőssé, de rájöttem, hogy ehhez a könnyen hallgatható, popos hangzásvilághoz tökéletesen passzolnak ezek a sorok. A hangszeres játékkal sincs gond, néhány merészebb, vagy meghökkentőbb váltás hiányzik csak, egy olyan szikra, amelyik a nagyok árnyékából a nagyok közé emelné Őket. Így igényes, kellemes háttérzene marad.