szerző: ÖdömérHowling Bells visszatért: a 2000-es évek egyik legjobb zenekara újra megmutatja, miért hiányzott
Tizenkét év csend után újra itt a Howling Bells, és a Strange Life alapján tényleg nem túlzás azt mondani, hogy a világ végre utolérte őket. A Nude Records gondozásában megjelent új album egyszerre idézi a kétezres évek elejének indie álmait és azt a fajta melankolikus, gitárközpontú sötétséget, amit ma már mindenki újra nagyon szeretne feltalálni.
A kritikusok gyakorlatilag sorban állnak, hogy elmondják: – „narkotikus dream pop + karcos indie gitár” (Uncut), – „sosem illettek jobban a jelenbe” (The Observer), – „nem követték a trendeket, ezért nem is kellett visszakapaszkodniuk” (Clash). A Rolling Stone szerint a Strange Life ott veszi fel a fonalat, ahol anno letették, csak közben mindenki más öregedett. A Mojo pedig egyenesen „személyes földrengésnek” nevezi a lemezt, ami nagyjából lefedi azt az érzést, amikor Juanita Stein hangja újra megszólal, és hirtelen mindenki rájön, hogy ezt a hiányt nem is tudta rendesen megfogalmazni.
A zenekar - Juanita Stein, Joel Stein, Glenn Moule - közben nem unatkozott: családok, veszteségek, új közösségek, új élet. A Strange Life ennek a tizenkét évnek a lenyomata, egy lassan érő, sötét fényes, dream pop ba mártott indie rock lemez, amelyben ugyanúgy ott van a Sonic Youth os zaj, mint a lebegős, melankolikus pop.
A frissen megjelent Sweet Relief videója is ezt a kettősséget hozza: egy dal egy barátról, aki függőséggel küzd, és egy kis emlékeztető. A Howling Bells most egy sor in store koncerttel ünnepli a visszatérést, majd március–áprilisban teljes brit turnéra indulnak. Aki valaha is szerette őket, annak ez kötelező kör; aki pedig most találkozik velük először, annak jó eséllyel ez lesz az a zenekar, amit majd tíz év múlva is visszavár.
08:00
