szerző: BarnabásMetalMania 2005 2005. március 10., Petőfi Csarnok
A lengyelországi metálzenei fesztivál mintájára idén először hazánkban is megrendezésre került a MetalMania a Petőfi Csarnokban március 10-én, csütörtökön. A két színpadon zajló fesztivál nagyon impozáns felhozatallal büszkélkedhetett, a híres külföldi zenekarok mellett nagyon jó hazai bandák produkcióját is megtekinthették a jelenlévők.
Délután fél négykor a helyszínre érkezve hosszan kígyózó sor fogadott a Petőfi Csarnok előtt, ilyen nagy érdeklődésre még a neves külföldi bandák jelenléte mellett sem számítottam. A hosszú várakozástól kissé átfagyva a De Facto műsorára érkeztem meg, akik az ekkor még csak lassan érkező tömeg előtt adták elő a programjukat. Annak ellenére, hogy Tóth Gyula lázasan játszott aznap este, nagyon remek koncertet adtak a legjobb számaikból válogatva.
A The Haunted előtt ellátogattam a kisszínpadhoz, ahol az Echo Of Dalriada kezdte meg műsorát. Az epikus folk-metalt rengeteg népzenei elemmel dúsító zenekar első lemeze 2004-ben jelent meg Fergeteg címmel. A Walesi Bárdok történetének három tételes feldolgozása rendkívül jól sikerült, de a többi szám miatt sem kell szégyenkezniük. Binder Laura éneke teljes egészében visszaadja a magyar népzene sajátosságait, Ficzek András pedig egy karcosabb orgánummal járul hozzá a zene teljessé tételéhez. Élőben is remekül adták elő a sajátos, egyedi zenéjüket. Pár szám meghallgatása után siettem át a Nagyszínpadhoz, nehogy lekéssem a svéd The Haunted produkcióját.
Az agresszív svéd trasherek egy zúzós, kemény produkcióval kápráztatták el a nézőket. Programjukban főként a rEVOLVEr című új lemezükre helyezték a hangsúlyt. Hallhattuk a No Compromise, a 99, az All Against All és az Abysmal című dalokat is erről az albumról. Ezeken kívül volt még az első lemezes Hate Song, a dallamos Hollow Ground,a Dark Intentions és a Bury Your Dead a The Haunted Made Me Do It című második lemezről és a D.O.A. a One Kill Wonder című albumról. Sajnos csak fél órát játszottak, ami nagyon gyorsan elröppent. A színpadi kiállásban is hengereltek a srácok: a frontember Peter Dolving kiüvöltötte a lelkét, az ex At The Gates-es Björler fivérek pedig nagy odaadással játszottak gitárjaikon.
A The Haunted irgalmatlan zúzása után a Kisszínpadon betekintettem a makói Gire zenekar koncertjébe. Hihetetlenül különleges és egyéni az, amit csinálnak. Igazából nem is lehet semelyik stílusba beskatulyázni őket. Az a pár szám, amit a Moonspell fellépéséig sikerült elcsípnem, nagyon tetszett. Igényes és nagyon összetett zenét játszik a Gire, ezt ez a fellépés is bizonyította.
A portugál Moonspell koncertje számomra az este legjobb teljesítményét hozta. A Moonspell darkos, gótikus metalja sajátos mediterrán ízeket is hordoz magában, a zenéjük hangulata ennek is köszönhetően különösen magkapó. Az eljátszott számokat illetően nem is lehetett volna jobb az összeállítás: a felülmúlhatatlan és kultikus első kettő lemezükről meglepetésemre sok számot játszottak. A Wolfheart című első albumról hallhattuk a Wolfshade, a Vampiria és az Alma Matercímű számokat, a definitív második lemezről, az Irreligious-ról pedig elhangzott a Full Moon Madness, a Mephisto és az Opium. A The Antidote című új albumot pedig az In And Above Men, a From Lowering Skies, a The Southern Deathstyle és az Everything Invaded képviselte. A háromnegyed órás műsoridőben a hangzás és a színpadkép is kitűnő volt. A frontember Fernando Ribeiro-t sejtelmesen megvilágító fények és a kezében feltűnő koponya végű totem rúd magával ragadó atmoszférát teremtettek. Szóval a Moonspell egy csodálatos koncertet adott és nagyon örültem, hogy ennyi régi számot válogattak be a műsorukba.
Rövid szünet után a svéd Katatonia lépett fel a Nagyszínpadon. Egy nappal előtte Szegeden is adtak koncertet a melankolikus dark metal mesterei. Nem tudom, hogy az a buli milyen volt, de a MetalManián elég fáradtnak tűntek: nem érződött rajtuk semmi lelkesedés és a hangszeres teljesítményük sem volt a legjobb. A legkirívóbb Jonas Renkse frontember hangja volt: nagyon sok gondja támadt a magas hangokkal és a hajlításokkal. Sajnos az elég gyenge hangzás sem segítette őket. A kritika ellenére a Katatonia mentségére szolgáljon az a tény, hogy egyáltalán nem koncertbanda, így a rutintalanság ennek a számlájára írható; valamint tényleg fárasztó egymás utáni napokon koncertet adni szinte semennyi pihenéssel. A koncertprogram tekintetében a legutóbbi, Viva Emptiness című lemezre és az azt megelőző Last Fair Deal Gone Down című albumra koncentráltak. A Viva Emptinessről elhangzott a Ghost Of The Sun, a Criminals, az Evidence és a Wealth. A Last Fair Deal Gone Down-ról hallhattuk a Teargas-t, a The Future Of Speech-et, a Sweet Nurse-t és a Tonight´s Music-ot. A Tonight´s Decision című lemezt a For My Demons képviselte, viszont legnagyobb bánatomra a Discouraged Ones című mesterműről egyetlen szám sem hangzott el. A ráadásban eljátszott Murder című óriási szerzemény a mindenek felett álló, felülmúlhatatlan Brave Murder Day című nagylemezről azért odavágott rendesen. Szóval nekem a két évvel ezelőtti, Mega Pub-os koncertjük sokkal jobban tetszett, de lehet, hogy most csak túl sokat vártam tőlük. Összességében csalódást hozott a Katatonia koncertje, remélem, hogy legközelebb jobb formában lesznek.
Ezután a finn Apocalyptica programja következett. Február végén a Rammstein előtt is játszottak Budapesten, úgy látszik, szeretnek nálunk játszani a finn csellisták. És ha ilyen jó koncerteket adnak, akkor felőlem akár havonta is felléphetnek nálunk. A profizmusról az igényes színpadkép és a zene minősége is gondoskodott. A négy srác egy-egy trónszéken ülve játszotta a Metallica feldolgozásokat és a saját számaikat a csellóján. A színpad jobb szélén elhelyezkedve pedig egy dobos játéka tette teljessé a zenei produkciót. Az elején még nyugodtan egy helyben ülve játszották a dalokat, de nemsokára vad fejrázásba kezdve állva tomboltak a srácok. Mindeközben végig nagy pontossággal és hihetetlen sebességgel reszelve a Metallica feldolgozásokat és a saját szerzeményeket. Látszott, hogy végig élvezték a koncertet. A Metallica feldolgozások tekintetében hallhattuk a Master Of Puppets-et, a Fight Fire With Fire-t, a Nothing Else Matters-et, a Seek And Destroy-t, a Creeping Death-et és az Enter Sandman-t. Szóval a thrash metal egykori legnagyobb bandájának sok száma hangzott el csellón. Saját szerzemények is akadtak bőven: volt a Path és a Bittersweet című sláger, amik így ének nélkül nem ütöttek annyira. Előadták még a Somewhere Around Nothing, a Prologue, a Betrayal/Forgiveness, a Fisheye, az Inquisition Symphony és a Hall Of The Mountain King című dalokat. A kicsit több mint egy órás program tehát nagyon energikus és élvezetes volt. Jó bulit csináltak a finn srácok, le a kalappal előttük!
A brit Cradle Of Filth előtt még elsétáltam a Kisszínpadhoz, ahol a Tesstimony fellépéséből sikerült elcsípnem még pár számot. A magyar death metal egyik legerősebb bandája lett az ütős új felállással visszatérő banda. Tóth Balázs énekessel, a Blood Rainbow-os Hóhér gitárossal és a Gholgoth-ban is zenélő Vigh Endre dobossal nagy jövő áll a Tesstimony előtt. Az elő teljesítményük is kiváló, erről a jelenlévők a saját szemükkel és fülükkel is meggyőződhettek. Kíváncsian várom az új lemezt, nagyon jó hangzóanyagra számíthatunk!
Ezt követően eljött az est főbandájának, a brit Cradle Of Filth-nek az ideje. A szimfonikus black metalban utazó banda nagy ismertségre tett szert az utóbbi években, a frontember Dani Filth nagyon ért a zenei élet üzleti oldalához is. Rengetegen voltak kíváncsiak a koncertjükre, szinte teltház volt a Petőfi Csarnokban. Nem vagyok a zenekar rajongója, de azt elismerem, hogy a színpadkép, a látvány és a külsőségek tekintetében süt a Cradle Of Filth-ről a profizmus. Nagyon kevés banda tud ilyen óriási show-t csinálni, az biztos. A kivetítőkön játszott klippek és bizarr képek teljes összhangban voltak a lobogó fáklyákkal díszített színpaddal valamint az elején mozdulatlan majd később megelevenedő ördögnek maszkírozott statisztákkal. Volt tűzfújás is, valamint a végén egy kb. három méteres acélmonstrum is tiszteletét tette a színpadon. Világító vörös szemeivel a közönséget pásztázta és csontos kezeivel rémisztgette a jelenlévőket. A hangzással sem volt semmi gond, a körítés tehát jelesre vizsgázott. Azonban a zene, aminek az egész lényegének kellene lennie, számomra elég szürke, monoton és semmitmondó a Cradle Of Filth esetében. Nagyon egybefolytak a számok és hosszú távon már idegesítő volt Dani Filth folyamatos károgása, visítása. Az eljátszott számok tekintetében az új lemezről, a Nymphetamine-ről biztosan elhangzott a címadó és a Gilded Cunt, de bőven voltak régebbi számok is, mint pl. a Her Ghost In The Fog. Összességében elmondható, hogy az este folyamán a Cradle Of Filth produkciója volt a legjobban felépített és megtervezett.
Azt gondolom, hogy a koncert végeztével mindenki elégedetten távozhatott a Petőfi Csarnokból, egy nagyon színvonalas programot sikerült megvalósítani a szervezőknek. Külön dicséret illeti őket a megszervezett dedikálások miatt, amivel nagyon sok rajongónak kellemes emlékeket szereztek. Végszóként elmondható, hogy nagyon jól sikerült a lengyelországi MetalMania fesztivál hazai megfelelőjének bemutatkozása. A sok kiváló külföldi, és a színvonalas magyar bandák nagyon jó koncerteket adtak. Akik eljöttek, biztosan nem bánták meg a belépőjegy megvásárlását; maradandó élményeket szereztek és nagyon jól szórakoztak. Örülök, hogy részt vehettem ezen a nagyszabású rendezvényen és remélem, hogy jövőre is lesz MetalMania Budapesten!
12:35
