A Mesh kilenc évig hallgatott – most nincs kedve magyarázkodni

A brit elektronikus veterán Mesh pontosan kilenc évre tűnt el – se dráma, se búcsú, csak csend. Most viszont visszatértek az „Exile” című dallal, amely a március 27-én megjelenő új albumuk, a The Truth Doesn’t Matter nyitódala. Sötét, hipnotikus szintik, lassan építkező feszültség; Mark Hockings hangja pedig úgy lebeg az egész fölött, mintha egyszerre lenne kívülálló és mindent látó narrátor. Egyértelműen klasszikus Mesh – csak most már kevesebb illúzióval.

A dal szövege részben egy németországi erkélyen született, telefonba felénekelve, Bowie-életrajzok, sci-fi regények és random lelki könyvek társaságában. Pontosan passzol ahhoz az érzéshez, hogy ebben a világban ma már minden forrás egyszerre hiteles és gyanús.

Az új album címe, The Truth Doesn’t Matter, nem finomkodik, és tökéletes lenyomata annak a korszaknak, amelyben élünk: egy posztfaktuális zajmezőnek, ahol nem az számít, mi igaz, hanem mi hangosabb. A lemez 16 számon keresztül boncolgatja ezt a fáradt, túlterhelt, mégis érző digitális valóságot, miközben ügyesen elkerüli a „régen minden jobb volt” nosztalgiacsapdáját. A Mesh ezzel nem újraindítja magát, hanem újrapozicionálja: nem fiatalabb akar lenni, hanem pontosabb. És ez sokkal veszélyesebb. Ja, és igen: turné is lesz 2026-ban, Európa-szerte, több teltházas német állomással.

The Truth Doesn’t Matter:
The Truth Doesn’t Matter
A Storm Is Coming
I Lost a Friend Today
Polygraph
Trying to Save You
Bury Me Again
I Bleed through You
Kill Us with Silence
1031030
This World
Exile
Everything as It Should Be
Hey Stranger
Cipher
Not Everyone Is Lonely
Be Kind