szerző: bombthejazzBomb The Jazz+ Doubleshot II. - David Holmes 2005.március 19.Trafó Bár Tangó
A március a bőség jegyében zajlik, így a klub Doubleshot II. címmel 19. Szombatjára is nívós programot kínál: 19-én a legendás észak-ír DJ / filmzeneszerző / producer David Holmes pörgeti kedvenc lemezeit, a Clap Café névre keresztelt magasföldszinti pihenőzónában pedig Sanyi és Johnson nyugtatják a füleket.
A Belfast zűrös utcáin felnövő David Holmes hamar megérezte, hogy a vallási konfliktusok nyomásából csakis muzsikaszóval lehet kitörni. Tizenöt évesen már eklektikus kocsmaszettjeiről ismert DJ, aki saját szervezésű bulijain funkkal, northern soullal, rockzenével, punkkal és diszkóval csillapítja a hétköznapi indulatokat. A nyolcvanas évek végének techno-forradalmába bekapcsolódva barátaival létrehozza a legendás belfasti Sugar Sweet klubot, Észak-Írország első dance klubját, ahol Holmes katolikus és protestáns raverek ezreinek játszik ekkor már leginkább acid house-t. Hamar megismerkedik az odalátogató top DJ-kkel, mint Darren Emerson, vagy Andy Weatherall. Utóbbinak remixel is, amely első komoly sikerét hozza. További remixek (Primal Scream, Therapy?, Red Snapper, U2, Sven Väth stb.) sorát követően leszerződik a Go Beat! kiadóhoz, ahol 95-ben megjelenik első albuma (This Films Crap, Lets Slash The Seats). A filmzenerajongó David lemeze egy fiktív soundtrack, tele filmes utalásokkal (kezdőszáma a No Mans Land például Jim Sheridan vitatott mozijára, az Apám nevébenre reflektál), egy másik darabját pedig Hollywoodban használják fel a Michael Douglas / Sean Penn féle Játszmához. A Lalo Schiffrin és John Barry köpönyegéből előbújt Holmes ettől kezdve sorra kapja a felkéréseket filmzenék komponálására (Out Of Sight, Oceans Eleven, Resurrection Man, Oceans Twelve, Analyze That stb.)
Hollywoodnak nyilván kifizetődőbb dolgozni, mint független kis kiadóknak, de Holmes nem hagyja el a Go Beat!-et, illetve a lemezjátszókat, élete túlnyomó részét pedig továbbra is poros lemezraktárakban való búvárkodással tölti. Az eredmény a legendás Lets Get Killed album (1997), rákövetkező évben egy Essential Mix, majd a Bow Down To The Exit Sign (2000) LP. 2002-ben létrehozza saját címkéjét, a 13 AMP-ot, ahol megvalósítja régi álmát, és saját zenekart alapít Free Association néven. A stúdióban négy, színpadon tizenkét tagú banda példamutató lazasággal ötvözi a funk, rock, hiphop, punk, diszkó és techno elemeket. Találó jelmondatuk Free Your Mind and your ASS will follow! (ezt George Clinton kultikus pszichofunk csürhéjétől, a Funkadelic-tól kölcsönözték). Hogy a 60-as, korai 70-es évek zenéi mennyire meghatározóak Holmes számára, zseniális mixlemeze, a Come Get It, I Got It ékesen bizonyítja. Ezen 7-es kislemezeinek legjavát adta ki, olyan darabokat közkinccsé téve, amelyekért elszántabb gyűjtők akár egy-egy végtagjuktól is megszabadultak volna.
Az 1999. októberi Tilos partyn David Holmes a rádió partysorozatának talán legtöbbet emlegetett szettjét gurította, feledhetetlen afrobeat, blues, funk, rock és soul leckét adva az első sorban csápoló honi serdülő freestyle DJ különítménynek is. A régen várt visszatérésnek valószínűleg csak a mérőszalagok centiméterei nem örülnek.
A látványról ezúttal is a Kiégő Izzók csapata gondoskodik.