lemezajánló [nagylemez]  2001. augusztus 17. péntek   15:28

nincsen hozzászólás

   Augusztus 4-én, hosszú huzavona után megjelent a ColorStar legújabb albuma, a Via La Musica. Lássuk, mit mond erről a lemezről, a rajta található számokról Keleti András, Szalay Péter, Balahoczky István, Farkas Zoltán, azaz a ColorStar maga. Akinek elnyerte tetszését a zenekar, az találkozhat velük augusztus 30-án a West Balkánban illetve október 20-án az EuroConnections fesztiválon a Trafóban.
  
   Morning Call: Amikor megszületett ez a szám, rögtön éreztük, hogy ezzel kell kezdődnie a lemeznek, amiatt a hajnali-reggeli hangulat miatt, amit áraszt, amikor kel föl a nap és az első sugarai megcsillannak a házak ablakain. Így aztán tudatosan ebbe az irányba vittük el, mind a szöveggel, ami magyar és angol, mind a hangmintákkal, amik többek között egy ébredező város hangjai, mint például a reggeli piac hangfoszlányai vagy az óra ketyegése, ami a szám két „tételét” választja ketté - a drum ´n´ base-es részt vezeti át trip-hop-osba.
  
   Budapest Win-a-Trip: Ennek a számnak olyannyira filmes hangulata volt számunkra, hogy még a felvételek közben megszületett az ötlet, milyen klipet csináljunk hozzá. Bele is kerültek a kulcsjelenetnek hangjai, azóta pedig már a klip is készül. Ennek érdekessége, hogy saját magunk írtuk a forgatókönyvet, sőt a gyártásvezetői, világosító és operatőri feladatok java részét is nekünk kellett felvállalnunk. Ennek dacára - vagy pont ezért! - a végeredmény mégis olyan lesz, amilyet elképzeltünk. A sztori röviden annyi, hogy a főhős tombolán nyer egy háromnapos budapesti utazást, melynek során tulajdonképpen ugyanolyan képekkel találkozik, amikkel mindannyian naponta, mégis - reményeink szerint - egy érdekes, izgalmas utazássá áll össze.
  
   Hue and Cry: Ez igazából egy régi szám, csak eddig egyik lemezre sem került rá, hát most alaposan újragondoltuk és aktualizáltuk ehhez a lemezhez. Már az eredeti koncepció szerint is egy üldözéses jelenet instrumentális kísérőzenéje volt, most meg pláne... Ugyanakkor egy kicsit humoros is. Jó kis húzós nóta, amihez persze szintén kitaláltunk már klipforgatókönyvet, ami ezt a krimisorozat hangulatot fogja felidézni, ha összejön. Szerencsés a cím is - ami egyébként Pierrot ötlete volt -, ami hajtóvadászatot, lármás üldözést jelent, terveink szerint pedig a klip két főhősének nevei is egyúttal. Mint Starsky és Hutch...
  
   Aalomadalom: Szintén egy régebbi darab, ami már egy maxin napvilágot látott két évvel ezelőtt, de most újra elővettük, átírtuk, áthangszereltük, hosszabb is lett. Míg az előző számot csak a fanatikus ColorStar rajongók tudják összehasonlítani a koncerteken játszott verzióval, ennek a korábbi verziója dokumentálva van az 1.999-en. Azt is nagyon szerettük, de ez most még inkább a szívünk csücske. Ötvöz magában keletet és nyugatot, régit és újat, disco-t és etno-t, hangulatban és hangokban egyaránt. A kép, ami leginkább beugrik róla nekünk, egy cigánylakodalom New Yorkban. Talán kiderült az eddigiekből is, szívesen asszociálunk képekre a számokkal kapcsolatban, a visszajelzések alapján egyébként úgy tűnik, ezzel nem vagyunk egyedül...
  
   Petite Adéle: Ez a dal a mediterrán hangulatot erősíti a lemezen, kicsit arabos, kicsit franciás, kicsit klezmeres. Ennek a számnak is volt korábbi verziója, de abban a világzenei jelleg elsősorban a témákban jelent meg, ám a stúdióban sikerült a hangszerelést feldúsítani igazi etno-s, akusztikus hangzásokkal, melyeket nem eredeti hangszerekkel állítottunk elő, hanem a „meglévő készletből gazdálkodtunk”. Szitár helyett például hegedűt, tangóharmonika helyett pedig vonóval kezelt tizenkéthúros akusztikus gitárt használtunk.
  
   Control the Moment: A szám alapvetően dub-os lüktetésű, és ez a másik olyan dal, ami a maxin is rajta volt, persze szintén az akkori állapotában. A szerkezete megmaradt, de a hangzáson sokat csiszoltunk, a kemény részek mostanra egészen lazák lettek, a végére egy nagyon könnyű, suhanós-lebegős dallá vált.
  
   Waterfront: Először a szám legelején lévő szintetizátor téma készült el, de az annyira karakteresre sikerült, hogy rögtön kijelölte a további utat, ami teljes egyetértésben egy víz alatti hangulatot jelentett mindnyájunk számára. Ez inspirálta a szöveget is, ami egy napokig tartó esőről szól, ami a minket körülvevő dolgokkal együtt egy tengerré sűrűsödik össze. Talán ez a legvokálisabb dal a lemezen, és általában véve ez felel meg leginkább egy hagyományos vokális dallal szemben támasztható követelményeknek, még refrén is van benne...
  
   Midnight Take-off: A természetben kezdődik alkonyatkor egy erdei kirándulással, és valahol az éjszakában végződik a levegőben egy város fölött. Egyszerre tartalmaz hangulatokat és hangzásokat a korábbi és a mai ColorStar hangzásból. A kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy nyugodtságával és letisztultságával az album végén van a helye, hogy aztán mindenki gondolatban folytathassa az utazást.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: