hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. február 26. szombat   16:17
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Wizo, Rock ’N Roll Stormtroopers
2005 január 29., A38

  Pár nappal a UK Subs/Vibrators képviselte brit punk-élvonal nagyszerűen sikerült erődemonstrációja után ugyanezen műfaj német verzióját mutatta be a Wizo. A két buli között volt azonban egy aprócska különbség, hiszen míg a Subst pedig már sokadszorra, Knox vezette Vibrátorokat pedig most láttuk először idehaza, addig a Wizo búcsúturnéjának keretében fektette két vállra az A38 közönségét. Jó volt látni az igencsak a sok ismerős arcot a szerdai buliról, mondjuk ugyanez nem mondható el az elő-zenekarról
  
  A név, és a rettenetesen idióta promóciós-fotók alapján már sejthető volt, hogy a Stormtrooperst vétek komolyan venni. Egy meglehetősen ócska és régi trükkel igyekeztek maguk mellé állítani a közönséget, elsősorban annak is a részegebb felét. A nyolcvanas évek sör-thrash csapatait idéző farmermellény és felvarró gyűjtemény vonzotta a tekinteteket, és ezzel együtt a nézőket is. Zene ürügyén, pedig különböző slágerekből lopkodtak riffeket, témákat. Hallhattunk pár taktust a Johnny B. Goode-ból, és a Clash City Rockers-ből, mindezt Hanging Out With The Boys, vagy Wasting My Time On You címmel. Az ismerős hangokra néhányan táncra perdültek, vagy megcsodálták a lángoló cintányért. Produkciójukat értékelhetném úgy is, mint egy újabb bizonyítékot arra, hogy német humor nem létezik. Szerencsére, föllépett az este folyamán egy banda, amelyik rácáfolt
  
  A Wizo ugyanis egy igen ötletes poénnal lépett színpadra, sírásónak öltözve, egy Wizo feliratú koporsót cipelve, mindehhez Mozart Requiemét választva kísérőzenének. A fejfára természetesen a csapat jelképének számító malac volt kifeszítve, Axel pedig WC-kefével szórta a szentelt vizet az első sorokra. Szerintem még azok is sírva röhögtek, akik eddig esetleg szomorúságában hullatták a könnyeiket, de se szomorkodásra, se mókára, nem hagyott időt a trió, mert azonnal bele is kezdtek a valóban fejlövéssel felérő Kopfschussba. A hangzás ugyan nem volt valami pengeéles, de a hangulattal és a hangerővel semmi probléma nem akadt, így egy igazi dajcspank örömünnep vette kezdetét. Ennek az örömünnepnek feltűnően sokan akartak részese lenni, és a színpadon kívánták kifejezni az együttes iránt érzett szeretetüket. Ezek a jelenetek, -hogy úgy mondjam- tragikomikusan sültek el, hiszen a stagedive-ot Magyarországon úgy fogják föl, mint a pódiumon történő ökörködést, jópofizást. A biztonsági feladatokkal megbízott Rock N Roll Stormtroopers énekes pedig enyhén szólva sem volt a helyzet magaslatán, mikor egy-két renitenst vissza kellett volna tessékelnie a pogózók alkotta katlanba. Még jó, hogy ez a Wizo-t nem zavarta ennyire, és ők továbbra is azzal foglalkozztak, hogy megdörrenjen a Diese Welt, a RAF, vagy hogy odapörköljön a Klebstoff, a Tod im Freibad és az összes többi közönség-kedvenc, sőt még a Metallica For Whom The Bell Tolls című nótáját is előkapták, sajnos nagyon rövid időre. Látvány szempontjából sem teljesítettek rosszul, a dobos apait-anyait beleadva csépelt, a hatalmas termetű basszusgitáros, pedig a legváratlanabb pillanatokban tűnt fel a legkülönbözőbb helyeken, míg Axel megállás csavarta ki azokat a hamisíthatatlan wizo-s dallamokat. Mindezek alapján joggal merül fel mindenkiben a kérdés, hogy miért nem lett belőlük világszerte híres zenekar, mikor például a szintén németül éneklő Artzte, és a Toten Hosen elérte mindezt. Talán azért, mert soha nem is akarták ezt a fajta hírnevet? Esetleg azért, mert ami szívükön volt, az a számaikban is megjelent? (Ez utóbbi miatt a Wizo ellen indított perek lajstroma majdnem olyan tekintélyes, mint az együttes diszkográfiája.) Vagy azért mert olyan komoly témákkal is foglakoztak, mint a halál, az elmúlás, és nem csak azzal, hogy hip-hip-hurrá? A válasz közömbös. A lényeg az, hogy volt egy Wizo, amelyik utolsó disznó módjára magasról tett az ósdi és unalmas szabályokra. Különböző akcióikat ismerve azonban nem lennék meglepve, ha ez a búcsúturné is egy tréfa lenne, és csak azért is visszatérnének pár évnyi polgárpukkasztás erejéig



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A38

 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 tribute    harloch    the somersault boy    imperial never say die    natalie cole    aceldama    d.r.i    utolsó rapszódia    takáts eszter    denzel washington    jazzanova    fekete sereg    crosswind     ulver     amorphis    esa holopainen    volt 2013    korzus    hall pass    m. night shyamalan    tokody ilona    black swan    feles máté    lajkó félix    ereb altor  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!