hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2005. február 20. vasárnap   15:43
nincsen hozzászólás

szerző: András
Champion, Comeback Kid, Nothing Gold Can Stay
2004. november 30., Kék Yuk

  A szépen az éjszakába csúszott Toasters-koncertet másnap éjszaka sem volt esély kipihenni, alvás helyett ugyanis néhány jól csengő nevű hardcore banda koncertje kínálta magát ilyen lehetőségre meg ugye nem mondunk nemet. Irány tehát a Kék Yuk, ahol aztán egy az egyben megismétlődött az előző napi végtelennek tűnő csúszás, mivel az estét nyitó osztrák Nothing Gold Can Stay a fenének sem akart befutni. A késés miatt nyilván nem őket kell okolni, de még ha lehetne is, akkor sem volna szívem bántani őket, mert aznap jóformán semmi nem jött össze nekik. Alighogy elnézést kértek a késért, és nekifogtak volna a zenélésnek, elszakadt egy húr, ami miatt újabb öt perc veszteglés következett ennek kapcsán már szegény frontemberük sem tudott mást mondani, mint hogy I told you, we suck.. Aztán amikor végre tényleg nekifogtak, valami olyan fülborzasztó Darkthrone-hangzást kapott a produkciójuk, hogy szó szerint könnyek gyűltek többek szemébe. Magukból sem hallhattak egyébként valami sokat odafenn, mert az énekdallamok nem éppen jellemző módon igen hamisan szólaltak meg, s a Fellegi Ádámot felváltó dobos is pontatlankodott (habár tartok tőle, hogy neki ez a formája, mert a The Path soraiban sem teljesített sokkal jobban). A Nothing Gold Can Stay viszont ennek ellenére is egy nagyon jó csapat, a dalaik óriásiak (az elővezetett kétnapos szerzemény hallatán ez a jövőben sem nagyon lesz másképp), s bizonyára nagyon hamar vissza is jönnek kiköszörülni ezt a csorbát, mi pedig ott is leszünk mindannyian, mert továbbra is csípjük őket.
  
  Kíváncsi lennék rá, hogy a Champion szándékosan hoz-e mindig olyan együtteseket magával, amelyek nemhogy feladják a leckét előzenekari teljesítményükkel, hanem jóformán esélyt sem hagynak arra, hogy igazi főbandaként tudjon bárki is színpadra állni utánuk. Mindenesetre tény, hogy a The Promise után a Comeback Kid is a főbanda fejére nőtt: a kölyökképű csapat nemes egyszerűséggel szétkapta a klubot az egyenes, sallangmentes hardcore-jával, egyértelműen magának kaparintva meg az est zenekara kitüntető címet. A Turn it Around album legjavából (Give and Take, Die Tonight, Changing Face, Playing the Part, stb.), pár újabb keletű nótából meg egy 7 Seconds-feldolgozásból összeállított műsoruk annyi energiát szabadított fel, amennyit tényleg csak a legjobb bulik tudnak, ezt akár már hang nélkül, az elöl zajló nyomulásra pillantva is meg lehetett volna állapítani. Sajnos a mosh közepette akadt egy kis huncutkodás is a klub új házirendjét (nem lógunk a lámpaállványzaton, stb.) betű szerint értelmező és meglehetősen szigorúan betartatni kívánó biztonságiak és a regulákat megszegő frontember között, de ettől a jelenettől eltekintve példaértékű koncertnek voltunk tanúi bármikor előszeretettel látnám viszont ezt a bandát hasonló teljesítménnyel. Először mondjuk nagyon hamar.
  
  Mint arról fentebb már szó esett, ezek után a jócskán lestrapált közönség már (megint) nem tudott száz százalékos figyelemmel fordulni a Champion felé pedig mindannyian tudjuk, hogy a banda nagyszerű, s bizonyára a Promises Kept albumot sem csak dísznek tartja otthon a megjelentek többsége. Komoly probléma persze nem akadt: mind a nagylemezes (Different Directions, The Truth, Miles to Go és társaik), mind a korábbról elővett dalok hasítottak, s a végén bedobott Minor Threat- és Chain of Strength-feldolgozások sem estek rosszabbul, mint kicsit korábban a 7 Secondstől citált nóta csak hát ilyen kései órán, egy ilyen intenzitású bulit követően még a legádázabb karateharcost sem könnyű rávenni egy kis mosholásra. Ha viszont eltekintünk a hardcore bulikon az átlagnál mindig egy kicsit komolyabban számon kért hiperintenzív nyomulás hiányától, akkor nyugtázhatjuk, hogy a közönség (ismét) meleg fogadtatásban részesítette és szívébe is zárta a Championt, akik nem is érdemeltek ennél kevesebbet. Hisz maguk is rendesen kivették a részüket abból, hogy úgy döcögjünk haza tökfáradtan hajnalban, hogy közben csak arra tudunk gondolni: megint nagyon megérte eljönni. Az alváshiányt bármikor lehet pótolni, egy elszalasztott jó bulit viszont még egy másik sem tud helyettesíteni, igaz?



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 barbears    pilinszky jános    heriot    the crown    Ízek    aranyember fesztivál    jarolics tamás    debustrol    rita ora    a38    spirit blue    elvenking    luis fonsi    paul anka    bouncing souls    hopes die last    jucifer    children of bodom    one machine    eva mendes    virrasztók    cabaret medrano    joana amendoeira    boddah    assassin  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!