lemezajánló [nagylemez] 2005. február 18. péntek 16:12
nincsen hozzászólás
szerző: RossikaLajkó Félix: 7
Sziget, 2004. Utolsó nap késő este. Egy magas domb hemzsegő fiatalokkal és idősebbekkel tele. Egyszer csak színpadra lép egy fiatalember, hosszú haja hátrafogva, hegedű kezében és játszani kezd. A domb elhalkul s mindenki mereven bámulja a férfi játékát. Órákon, akár napokon át képesek lennének eme mesebeli hangfolyam befogadására. Ő Lajkó Félix napjaink egyik legnépszerűbb és legtehetségesebb hegedűművésze.
Egyik legemlékezetesebb élményem ez volt a hegedűvirtuózról, s megtiszteltetésnek éreztem mikor kezembe vehettem legújabb lemezét, hogy valami értelmeset és a zene minőségéhez méltó kritikát készítsek róla.
A tavalyi év őszén rögzített felvételek - 13 hamisítatlan Lajkó remekmű - egy nagy 7-es számot ábrázoló borítóval kerültek a boltokba. Hét? Az album címe sok mindenre utalhat, tulajdonképpen mindenki azt magyaráz bele amit jónak lát. Én meghagyom a fantáziálgatás örömét mindenkinek, mert most inkább a zenére koncentrálnék.
A közel egy órás anyag a Bástyával indít. A lassú, lágy bevezetés már előrejelzi, hogy a mi Félixünk itt most nem csak a hagyományos húrszaggató zenével örvendeztet meg bennünket, hanem egy komolyabb, sokkal nyugodtabb oldalát mutatja felénk. Persze nem kell sokáig várni az eszméletlen tempókra, a már-már gépzenei gyorsaságok megszólaltatására. Külön említést érdemel Michael Babinchak csellista teljesítménye, aki a Bástya mellett még több dalban is felbukkan játékával, s harmonikus kiegészítője Kurina Ferenc és Brasnyó Antal aláfestésének. Mert valljuk be őszintén, Lajkó Félix mennyei zenéjét csak aláfesteni lehet. A szelídség és finom dallamok a következő nótában is feltűnnek, de Az Őr sokkal inkább emlékeztet a régi Lajkóra. A kanyarok, a hirtelen váltások, sugárzik az eredetiség és az improvizativitás. A Bogárban szinte megelevenednek előttünk a dallamok. Az embernek olyan érzése van, mintha tényleg mozogna körülötte minden, mintha az apró élőlények szorgos munkájukat végeznék, mi pedig középen szemlélődve követnénk minden apró kis mozdulatukat. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy Félix milyen könnyed természetességgel ötvözi a klasszikusabb és könnyedebb hegedűszólamokat, s zenéje néhol egyszerűségének köszönheti tökéletes komplexitását. A Jó hely remekül táncolható dallamaival, sodró tempójával a fiatal művész hatalmas energiájának megtestesítője. Az Eljegyezve pedig az új irányvonal, a szelíd, felnőtt hegedűzseni ábrázolása. Hihetetlen ahogy, a tempók és a lelassult dallamok szinte egyszerre vannak jelen, s a váltásoktól s hirtelen hangulatvariálásoktól minden dala maga a tisztaság, a tökéletesség. Nem csoda ha elsőként a természet ugrik be mindenkinek, hisz csak az képes olyan hibátlan dolgok megalkotására, mint Lajkó Félix. Ott fordul csak elő a kellemes, andalító hömpölygésből, az elszenderedő, halk létezésből hirtelen pusztító, pergő, minden apró részletében mozgó sodrásba való váltás. S Lajkó Félix megannyi nótájában mindben megvan ez a természetes tökéletesség. A Kérésben ez a tökéletesség odáig fajul, hogy kötelezővé tenném az iskolai zeneoktatásban eme műremek meghallgatását, hisz egy ilyen darabból azonnal megtudhatja a hallgató mi is az a zene, mit nevezünk a zene gyönyörűségének. Kiemelném még a Csoda című darabot. Nekem ez a dal tetszik a legjobban a korongról, hisz olyan fenséges dallamokat csempészett bele a művész, hogy az embernek első pillanatban megragad a fejében és nem képes onnan kiűzni többé - miért is akarná -. Apró, rezgő felvezetések, majd elemi erővel lesújtó hatalmas hajlítások. Olyan érzés, mintha a virtuóz direkt kínozna dallamainak bódító erejével. A hideg kirázza az embert olyan érzelemmel telten áradnak felénk a szólamok. Hibátlan!
Nem vitás, hogy Lajkó Félix már számtalan felejthetetlen anyagot letett az asztalra, de azt hiszem ezzel az albummal ismét bebizonyította, hogy rengeteg ötlet van még a tarsolyában melytől nem fogja megkímélni az emberiséget, s ezt vehetjük megtiszteltetésnek is hisz amit kapunk az fejedelmi.
16:12
