szerző: BarnaSuffocation, Angelmaker, Fuming Mouth, Carcosa, Mélancolia 2025. március 12., Budapest, Barba Negra
A Suffocation körülbelül egy éve járt legutóbb Budapesten, akkor a Dürer Kert nagytermében adtak intenzív erődemonstrációt zenéjük pusztító erejéből. Szerencsére az aktuális európai turnéjuk is eljutott hozzánk, így adott volt a lehetőség minden rajongónak a repetára. Idén négy előzenekar társaságában érkeztek, melyek közül a legtöbb deathcore stílusban alkot. Ez úgy tűnik, hogy már koncepció a Suffocation részéről; turnétársaik kiválasztásánál előnyt élveznek ezen népszerűnek mondható stílus képviselői.
A 2022-ben frissen alakult, eddig egy lemezt megjelentető ausztrál Mélancolia műsorára sajnos nem sikerült odaérnem a Barba Negrába, de a kanadai, szintén deathcore-ban utazó Carcosa műsorát már végig tudtam követni. A szintén elég frissen alakult zenekar az egyik gitárosát nélkülözve, trió felállásban adta elő a sajnos nem túl fantáziadús, alapvetően műfaji sablonokból építkező muzsikáját. Az önironikus humorú frontember igyekezett mozgásra bírni az ekkor még elég statikus közönséget, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Alapvetően nem volt nézhetetlen a produkció, de ennél azért jóval egyedibb számok kellenek a jövőben a szintlépéshez.
Az amerikai Fuming Mouth sokkal egyedibb ízekkel játssza az alapvetően death metal stílusban fogant zenéjét. A 2013-ban alakult kvartett izmos hangzással tálalta a 7 számos programját, amelynek gerincét a 2023-as Last Day of Sun lemezük alkotta. A gitárok megszólalása a klasszikus svéd HM-2-es láncfűrészes hangzást idézte, és a zene alapján a nagy svéd ősök mellett a mostanában egyre nagyobb ismertséget szerző Gatecreeper neve ugrott még be. A frontember/gitáros Mark kellően szuggesztíven vezette a társulatot, egyedül a The Silence Beyond Life című nóta dallamosabb énektémái sikerültek kissé sután, bátortalanul. Nyilván szerényebb hangi adottságokkal is lehet változatos énektémákat előadni; ezen a téren még bőven van tér a fejlődésre.
A kanadai Angelmaker-re már jó sokan voltak kíváncsiak, a közönség egy része láthatóan kifejezetten a 2011-ben alakult banda miatt érkezett. Az eddig három lemezt kiadó deathcore banda nagy energiával pörgött a színpadon és erőteljes hangzást is kaptak. A két frontemberrel kiálló zenekar megtöltötte a színpadot, kevés héttagú alakulatot ismerek ebben a stílusban. Mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy valóban szükséges-e két nagyon hasonló hangszínű extrém vokalista szerepeltetése a három gitárossal egyetemben. A meztelen felsőtesttel feszítő mezítlábas Casey mindenesetre látvány terén mindenképpen színesítette a színpadképet, és láthatóan a koreográfiára is nagy figyelmet fordítanak a srácok. A kilenc számos programban arányosan válogattak az eddig megjelent lemezeikről, és ugyan ők sem lépnek túl a stílus szűkre szabott keretein, kereken megírt nótáikkal elszórakoztatták a jelenlévőket.
A new york-i Suffocation-t nem kell bemutatni, az 1988-ban alakult banda meghatározó befolyással volt a death metal formálódására, első három lemezük a stílus alapkövei közé tartoznak, amelyek rengeteg zenekarra voltak hatással. Az alap tagságból már csak a raszta hajú gitáros Terrance Hobbs maradt, de a köré szerveződött aktuális felállás abszolút méltó módon idézi meg a hőskorszak örökbecsű szerzeményei mellett a frissen született pusztító nótákat is. A 2019-ben vokalista fronton csatlakozó Ricky Meyers is meggyőzően uralja a színpadot, a fölényes tudással rendelkező instrumentális szekció pedig ezúttal is irgalmatlan feszességgel tálalta a brutális, ám egyben fogós témákkal telepakolt szerzeményeket. A 13 dalból álló, bő egy órás program ezúttal is hengerelt; a zenekar nevéhez illően fullasztó, fojtogató intenzitású erődemonstrációnak lehettünk tanúi. A 2023-as Hymns from the Apocrypha három száma mellett főleg a régi klasszikus nóták alkották a műsor nagy részét, össznépi pogó és circle pit alakult ki az olyan örökbecsű durvulatokra, mint a Thrones of Blood, Pierced from Within, Effigy of the Forgotten, Liege of Inveracity, Catatonia, Funeral Inception, vagy a koncertet záró Infecting the Crypts. Utóbbinál akadt egy kis probléma Charlie Errigo gitárjával, de szerencsére sikerült rövid távon orvosolni a bajt. Az aktuális turnén itt debütált a Breeding the Spawn címadója, és ezen kívül még a Clarity Through Deprivation-nel, valamint az Entrails of You-val vált teljessé az eljátszott dalok listája. A zenekar nem nagyon kísérletezik a programmal, körülbelül tavaly is majdnem ugyanez volt a setlist, de mindig öröm hallani a Suffocation-t. A hangzás kezdetben még nem állt össze teljesen, de pár szám után már kiválóan dörrent meg a produkció, semmi sem akadályozta a műélvezetet. Ameddig a Suffocation ilyen minőségben és intenzitással teljesít a színpadon, garantált a csalódásmentes, maradandó koncertélmény. Amennyiben majd a következő európai körnél ismét ellátogatnak hozzánk, a stílus rajongóinak feltétlenül ajánlott lesz a részvétel!
07:00
