beszámoló [koncert]  2025. február 28. péntek   19:34

nincsen hozzászólás

  Február 13.-án, csütörtökön lépett fel a The Night Flight Orchestra a budapesti Dürer Kertben. A 80-as évek zenei világát idéző zenekar a legújabb, Give us the Moon nevű lemezét népszerűsíteni érkezett kishazánkba.
  
  A zenekar közel másfél évtizedes fennállása óta számtalan slágerrel örvendeztette meg a zenei nagyközönséget, s az este folyamán betekintést nyerhettünk színes, csillogó repertoárjukba.
  A Dürer Kert 19:00-tól tárt kapukkal várta az érdeklődőket, ám a Metallite fellépése csak egy órával később 20:00-kor kezdődött. A szinten svéd zenekar többek között tavalyi Expedition One című albumát mutatta be. Az előadásuk nyitánya a Disciples of the Stars című dal volt, melyet olyan slágerek követtek mint a Beyond the Horizon, a Blazing Skies, és végezetül a We Bring you the Stars.
  21:15-kor pedig már a Night Flight Orchestra következett a színpadon. Már a látványkép is a 80-as évek diszkóhangulatát idézte, neoncső pálmafákkal ékesítve. A zenekar tagjai pedig mindnyájan olyan fellépőruhát viseltek, amelyek valamely módon kapcsolatban álltak a repüléssel. Az énekes, Björn Strid (Soilwork) pilótának öltözött, míg a többi férfi, a dobos Jonas Källsbäck, (Mean Streak), a gitárosok, Sharlee D’Angelo (Arch Enemy), Sebastian Forslund (Kadwatha), Rasmus Ehrnborn (Soilwork), illetve a billentyűs John Lönnmyr mind fekete öltönyt viseltek. A két női háttérvokalista, Anna Brygård és Åsa Lundman a színpad jobb szélén csillogó stewardesskosztümben feszítettek, és apró tánckoreorgáfiáikkal szinte ellopták a show-t.
  Az első nóta, a Stratus már repített is minket az éjjeli járaton a nyolcvanas évekbe. A nézőtéren minden belefért, laza dőlöngéléstől a teljes átszellemült táncig. Björn színpadi jelenléte magával ragadta a passzív bámészkodókat is, palástját lengetve teljes erőbedobással énekelt az egész koncert alatt. A műsorlistán szerepelt még többek közt a Shooting Velvet, a Gemini és a Paloma. A zenekar a 2022-ben elvesztett alapító gitárosról, David Anderssonról is megemlékezett. Az est második felében hallhattuk a Transatlantic Blues, a Transmissions, és a Burn for Me című dalokat is. A visszatapsot követően egy mókás “vonatozás” is kialakult a közönségben, úgy masíroztak az emberek körbe-körbe mint bármelyik lelkes óvodai csoport, aranyos volt nézni. A koncertet a West Ruth Ave nóta zárta, mielőtt felszállt az éjjeli járat.
  Összességében ez a zenekar egy remek kikapcsolódási lehetőség a mindennapokból, mind a zenészeknek, mind a közönségnek. Múltidéző dallamaik végett az időutazás garantált!

Kulcsszavak:
  the night flight orchestra     metallite 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás