hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2005. február 8. kedd   15:42
nincsen hozzászólás

szerző: András
3 Inches of Blood: Advance and Vanquish
Roadrunner Records/Record Express

  Könnyen el lehetne intézni a második nagylemezével jelentkező 3 Inches of Bloodot néhány epés kommentárral: milyen ratyi is ez a borító a hadosztálynyi harci baltával felszerelt barbárral, akik épp egy füstölgő erődítményt rohannak le, micsoda röhej a lemezcím, a dalszövegekről meg ne is beszéljünk. És különben is, tessék elképzelni, még csak nem is valami Bundesliga-frizurás, pedert bajszú, sörhasú, bőrszerkós germán alakulatról van szó, hanem hat divatos külsejű, kinőtt metalpólóba bújt, kúpszegecselt övet és csuklószorítót viselő, szembe lógó hajú kanadai srácról hát ezek biztos nem normálisak
  
  A kérdés csak az: indokolt-e a dolog? Persze, indokolt, már amennyiben reflexszerűen viszketésünk támad egy bandától, ha true heavy metalt játszik, annak minden szövegi és vizuális kliséjével együtt. (Zárójelben jegyzem meg: az érzés kölcsönös, csak a túloldalon egy árnyalatnyival cizellálatlanabb formában jut kifejezésre, úgyis mint Enemies of metal, your death is our reward.) Ennek ellenére is tessék viszont elhinni: az Advance and Vanquish nem csak azoknak szerezhet kellemes perceket, akiknek galoppot ver a szíve és mindent befogad a gyomra, aminek egy cseppet is kolbászillata van.
  
  A közhely ugyanis igaz: mindenfajta zenét lehet ócska módon és kifogástalan minőségben is játszani, és ez alól a truemetal sem kivétel. Az acélcsattogástól hangos, vérgőzös csatákat, kalózok tartalmas életmódját, gyilkos robotok mészárlásait és műszaki rajzát, meg a metal elnézést, a Metal szupremáciáját megéneklő dalszövegek persze semmiképpen sem fognak lírai értéket képviselni, de úgy is elő lehet adni ezt az egészet, hogy az ember nem a földön rángatózik a röhögéstől, hanem vigyorogva süvölti együtt a veretes sorokat a nagyra becsült előadóművész urakkal. Egy percig sem tagadható: nem könnyű a mutatvány, nagyon keveseknek szokott csak sikerülni de ez a hat gyerek közéjük tartozik.
  
  Tudniillik nem elég, hogy tökéletes és sallangmentes, messze életképes adaptációját nyújtják a legszebb maiden-i, accept-i és priest-es hagyományoknak, illő módon felpumpálva az elegyet egy kis huszonegyedik századi szónikus tesztoszteronnal (elsöprő hangzás, blastbeatek, miegyéb), de az egészet olyan énekesi teljesítménnyel koronázzák meg, hogy még az is elsápad tőle, aki csak röhögni tud a vashiányosokon és az anyatej emlegetésére is valamiféle fémes íz telepedik meg a szájüregében. A korszellemnek megfelelően persze nem hiányoznak a reszelő-károgó vokálok sem, mi több, külön torok felel értük (Cam Pipes a tulajdonosa), de ez csak amolyan körítés: hangszálfronton a középpontban Jamie Hooper áll, akivel túlzás nélkül ugyanolyan sikerrel folytathatta volna a munkát Rob Halford távozása után a Judas Priest, ahogyan Ripperrel tette. Sőt, a kísérletezős Demolition helyett valószínűleg félévente gyártották volna a tökéletes Painkiller-utódokat, legfeljebb szövegileg mozdultak volna helyenként manowarosabb, running wildosabb irányba. Hoopernek ugyanis máson sem jár az esze, mint az éles sikolyokon és a himnikus dallamokon, na meg persze a fentebb ecsetelt témákon állítólag már hároméves korában a Gyűrűk Urát olvasták neki esti mesének
  
  Szögezzük le ismét: mosolyogni lehet, sőt, kell is, de a zenei minőség ettől még önmagáért beszél az Advance and Vanquish egy kifogástalan metallemez, még csak véletlenül sem a huszadrangú próbálkozásokkal való egy lapra. A legfőbb erénye alighanem az, hogy teljesen felesleges volna nótát kiemelni róla, ez pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy 13 egyformán karakteres, jól felépített heavy/power/speed metal dalt kapunk, üresjáratok nélkül. Ennek megfelelően egyben is esik a legjobban meghallgatni méghozzá jó sokszor, egymás után. Megállás nélkül dörögnek a hatalmas virgák, sorjáznak az eszméletlenül tömény riffek, a nagy ívű harmóniamenetek, vijjognak a szólók, Pipes és Hooper dagadó nyaki erekkel és dülledő szemekkel kínozza a torkát az egyszeri hallgató meg vérmérsékletétől függően elégedetten bólogat, vagy cibálja a csillárt, közben meg szélesen vigyorog, amint látja, hogy sorban költöznek el a szomszédjai. Mire mind eltűnnek, talán eszébe jut valakinek bakeliten is kiadni az Advance and Vanquisht, mert ez az a lemez, amit tényleg jóleső érzés volna olyan formában is viszonthallani. Az új Judas Priest megjelenéséig mondjuk naponta (többször), onnantól fogva kicsit ritkábban, de azért még mindig rendszeresen
  None can match the METAAAAAAAAAAL!
  
  1. Fear on the Bridge (Upon the Boiling Sea I)
  2. Deadly Sinners
  3. Revenge is a Vulture
  4. Dominion of Deceit
  5. Premonition of Pain
  6. Lord of the Storm (Upon the Boiling Sea II)
  7. Wykydtron
  8. Swordmaster
  9. Axes of Evil
  10. Crazy Nights
  11. Destroy the Orcs
  12. The Phantom of the Crimson Cloak
  13. Isle of Eternal Despair (Upon the Boiling Sea III)



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Record Express

 programajánló: 
2017. december 11.
Visszatér Budapestre a világhírű Harlem Gospel Choir
2017. december 28.
Visszatér a ’90-es évek rocklegendája! Fahrenheit koncert a Gödör Klubban
2017. december 31.
Global Underground & Legendary Moments - MEMORYLAND NYE 2017, Millenáris
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Begotten Silence: Faces Of Suffering
Parkway Drive: IRE
 kiemelt 
Harlem Globetrotters, show Budapest!
  
A Harlem Globetrotters kosárlabdacirkusza 2018-ban izgalmas és érdekes kosárlabda show-val érkezik Magyarországra, folytatja világhírű hagyományát a labdakezelés varázslásával, a kosárlabda játék művészi tökélyre vitelével, és a csak rájuk jellemző családi szórakoztatással, mellyel továbbra is izgalomban tartják rajongóikat, a kisgyerekektől a nagyszülőkig

Enrique Iglesias dupla koncertet ad tavasszal Budapesten!
Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 sonata arctica    blahó borbála    the last charge    caliban    ana moura    headbanger´s ball    deck attack    album    terhes társaság    symphorce    omega diatribe    rock show    gaudi-nagy tamás    stone sour    corrections house    owen wilson    Ízek    butal assault    kézi chopin    crossholder    brutally deceased    the world alive    virrasztók    necropolis    alex chilton  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!