lemezajánló [nagylemez] 2005. január 27. csütörtök 16:20
nincsen hozzászólás
szerző: TompiCadaveres De Tortugas: Versus Szerzői Kiadás
A Versus már az ötödik nagylemeze a székesfehérvári Cadaveres De Tortugasnak, és elődeihez (és persze a remixalbumokhoz) hasonlóan ez is szerzői kiadásban látott napvilágot. Ezt a nagyon is fontos információt leszámítva szinte minden megváltozott a CDT háza tájékán, beleértve a zenéjüket is. Az Incarnation albummal megkezdett utat folytatja a teknősfogat, vagyis még több (és jobb) dallamos refrénnel találkozhatunk a rendelkezésre álló tíz dalt hallgatva.
Ha már szóba hoztam az előző korongot, akkor nem szabad megfeledkeznem Szabó Máté perkás teljesítményéről, aki a 2002-es lemezen valami egészen elképesztő ritmusparádét csinált az egyes nótákból. Ezúttal is nagyot dob a dalok hangulatán, de játéka most nem olyan sűrű, inkább színesítő jelleggel bír. Perso viszont tökélyre fejlesztette a Castawayben és a Syco I-ban hallott dallamos refrénjeit, minden darabban produkál valami igazán emlékezeteset a basszusgitáros teendőit is ellátó frontember, ennek köszönhetően Körmi üvöltései kicsit háttérbe is szorultak. Ettől persze nem lett egy puhány lemez a Versus mellesleg a rasztahajú gitáros/énekes acsarkodásai pont úgy szigorítják be a dallamfolyamokat, hogy az a jellegzetes Cadaveres hangulata meglegyen a korongnak, amelyet a zseniális borító (a füzet belsejében egy nagyon szépen kidolgozott távol-keleti motívumok láthatók, a magyar nyelvű szövegek pedig egy átlátszó pauszt-papírón kaptak helyet) hangulatához stílszerűen illeszkedő intro nyit meg.
Az első igazi nóta pedig a koncertekről már jó ideje ismerős What We Want. Hamar feltűnik az organikus, és igen mélyen dörmögő hangzás, különösen az Our dream will be real hitvallás(?) meglehetősen határozott kijelentése utáni belassult, Fear Factoryt idéző betonozásban ijeszt a hallgatóra. A refrének közül talán ez a legfogósabb, nem véletlenül készült erre a nótára az első videó-klip. A második dal a Last Warning, ami egy perkával megvadított darab, Perso itt is nagyon jól énekel, amelyet Körmi agresszív szövegköpködése, és egy disszonánsan hápogó riff vezet fel. Ennek a riffnek az ikertestvére feltűnik még a szerzemény vége felé, hatásosan lezárva azt. Effektekkel indul az Aflame, amelyek kevésbé markáns formában ugyan de visszatérnek a fő téma alatt. A wah-wah pedállal itt is nagyon jó érzékkel bánik Kecskés Peti, de az abszolút csúcs a latinos hangulatú akusztikus pihentető. A Let Us Live slayeres harmóniákkal rugaszkodik el ettől a képzeletbeli rajtkőtől, és a thrash-mosh jelleg szinte végig ott feszül a dalban, akusztikus levezetés itt is van, de mindössze annyi a funkciója, hogy az Escape Song biztos ránk szabadítsa azokat a bizonyos démonokat. Messze ez a legváltozatosabb (és legjobb) szám a Versuson, a punkos vaduláson keresztül jutunk el a borongós melódiákon és a középtempós döngölésen át egy elszállt, füstölős reagge jammelésig.
A Mangod is egy szilaj eresztés, az adrenalin-szint végig a plafont súrolja, csakúgy mint a Sleepwalkerben, amelynek verzéi még az eddigiek ismeretében is meglepően vidámak, a szövegét tekintve pedig itt lelhető fel a legzseniálisabb részlet.( Your dream is my reality /Cause youre dreaming my life /And Im living your dreams) A Two Times előtt visszatér egy pillanatra a keleties intró, majd kapunk egy gondolatnyi effekttel meghintett tarajos vadulást, amelyet egy monumentális refrén tesz teljessé. Az Its Over Now egy zaklatott hangulatú, tempóváltásokkal megpakolt szám, nem különösebben komplexek a témái, de nagyon jó érzékkel pattintották őket egymáshoz. Kifejezetten jólesik utána a lazító Symbol of Silence-t hallgatni, és ugyanilyen jólesik utána még egyszer meghallgatni az egész Versust, ami egy üresjáratokat nélkülöző lemez, amely valószínűleg lemossa a csapatról a magyar Soulfly gúnynevet.
1. What We Want 2. Last Warning 3. Aflame (Spark Of Life) 4. Let Us Live 5. Escape Song (Release my demons) 6. ManGod 7. Sleepwalker 8. Two Times 9. It´s Over Now 10. Symbol Of Silence
16:20
