lemezajánló [nagylemez] 2001. március 8. csütörtök 16:46
nincsen hozzászólás
szerző: milyTriton: Indul el Bahia
A 98 óta létező Triton zenekar kezdetben a Cinetrip esteken lépett fel Dj Mangoval. Talán a hely és esemény inspirálta a nevet is. Triton ugyanis Neptun isten fia, kagylókürtjén játszó mitológiai alak. Kezdetben live act jellegű koncerteket adtak, ahol a főszerepet Mango játszotta, majd egyre több zenész csatlakozott a formációhoz és a stílus a népzene és a jazz keveréke felé terelődött. 2001 február végén jelent meg régóta beharangozott debütáló albumuk: Indulj el címmel. A zenekar vezetője Vázsonyi János etno-acid-jazz kategóriába sorolta a lemezt.
Kutyaugatás, vonítás. A zenekar keresi egymást, próbálgatják hangszereiket, kicsit eltévedek, valaki még sikolt is, de még időben rájövök, hogy van ez a dal. Mindig is ismertem, bennem van mélyen, régóta. Lassan, zengve énekelem, mert kedves hajlításai megnyugtatnak, mintha meditálnék. Indulj el egy úton, én is egy másikon. Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk. A zenekar feldolgozásában üveghangok visszhangzanak szelíden a lágy dallam alatt. Elszomorodom, de a háttérben a halk szaxofonszóló olyan szép, hogy megvigasztal. A Zsipp zsupp, kender zsupp ritmusára beindul egy reggeli nóta, egyre jobban beolajozott robotként fut a dal, nekem őszinte, mert tényleg így érzem magam reggelente: kell pár pofon a világtól, hogy utolérjem magam, párszor megtekerem a nyakam, szemdörzsölés, lássuk csak milyen nap is van. Megint egy reggel, és nem tudod még, hogy mit akar ma a karma így a szöveg, meg: hátra van még egy pár dolog, megint egy reggel, aztán a mérgek: kávé, cigi, süti, ropi, szemed alatt túros táska legalább megvan a reggelire való. Aztán kiderül, hogy még egy kicsit lehet szunyókálni: ezt a pár órát átalszom, ami a világból hátra van, de azt is minek. Egyébként nagyon jó kis dal ez, ha az ember kellő iróniával áll hozzá még táncra is perdül tőle. Pörgős ritmusok, szkreccsek, vagány bassz-szóló. A következő számok mind-mind táncosak, egyikre rázni támad kedvem, másikra lassan ringatózni, mígnem elérünk a kezdő, ismert dallamhoz Indulj el de ez már tele van erővel, élettel, csak úgy pattog, ahogy a tábortűz csalfa lángjai szikráztatják a fahasábokat. Az utolsó pár percben eltávolodik a zene a Földtől, talán a Triton útjára, pályájára tér. A planetáriumból vannak hasonló emlékeim, ahol rám borult a mennybolt, és pár órára elfelejthettem, hogy hol is élek valójában. Csak az űr és a csillagok, és valami hatalmas rendszer létezik ebben a zenében is. Az utolsó pár taktusban felszáll az űrhajóm. Elindultam, jó lenne soha sem megérkezni.
A lemezborítóról:
Sokan úgy gondolják, nem is bolygó, hanem a Neptunusz egyik elszökött holdja. Az egyik változat szerint a Plútó és a Triton egykor a Neptunusz körül keringett szokásos pályán, míg a Triton pályája egyszer annyira meg nem közelítette a Plútóét, hogy annak vonzó hatására köre kanyarodott, és ellenkező irányú új pályára lépett. Ily módon a Plútó mozgását annyira felgyorsította, hogy ez a bolygójától megszökött, és Nap körüli pályára tért. Ennek az elképzelésnek két előnye is van: egyrészt értelmezi a plútópálya különlegességeit, másrészt megmagyarázza a Triton retrográd keringését. De a Charon megjelenéséről semmit sem mond, bár elképzelhető, hogy a Plútót a Neptunusz vonzásából kilendítő erő a Plútót két kisebb darabra törte.
A lemezen közreműködik: Vázsonyi János (szaxofon), efZámbó István (billentyű), Gőz László (kagyló), Szulovszki István (effektek), Vajdovich Árpád (bőgő), Herr Attila (basszusgitár), Szalóki Ági (ének), Kardos Dani (gitár), Halmos András (dob), Váci Dani (szopraninó szaxofon), Budai Niki és Kati (ének) és Dj Mango (skreccs).