szerző: UtazóFelejthetetlen élmény Sir Rod Stewart MVM Dome koncertjén 2024. június 22. MVM Dome
Sir Rod Stewart ismét bebizonyította, hogy a rock and roll koronázatlan királya. Lenyűgöző, korához képest féktelen energiával és elragadó szenvedéllyel tette emlékezetessé ezt a budapesti fellépését. Az este azonban nem múlt el botrány nélkül: amikor a „Rhythm of My Heart” című dalát Ukrajnának és Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek ajánlotta, néhányan füttyölni kezdtek. Stewart nem hagyta szó nélkül a helyzetet, és egy rövid, ám kifejező „fuck you”-val válaszolt. Ez a rövid intermezzo azonban nem tudta elhomályosítani a koncert fantasztikus élményét.
Ez a koncert nemcsak Rod Stewart korosztályának jelentett igazi örömet, hanem a fiatalabb generációknak is. Láthattunk egy igazi örökifjút, aki hatodszor lépett fel Budapesten, és hatalmas koncert rutinnal rendelkezik. Az előadó nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy fellépései mindig teltházasak voltak, mint 1986-ban és 1991-ben a legendás MTK Stadionban, vagy 2005-ben a nagyszabású American Songbook turnéja keretében a Kisstadionban. Viszont a legemlékezetesebb koncertje mégis a Felvonulási téren volt, ahol több százezer ember nézte végig produkcióját.
Az MVM Dome építészetileg és rendezvényhelyszínként ez alkalommal is kiváló helyszínnek bizonyult. Tágas, jól belátható tere tökéletes hátteret biztosított a teltházas koncertnek. A színpadkép puritán, de hatásos volt; a fények és a hatalmas ledfal domináltak, a zenei élményt pedig kiváló muzsikusok tették teljessé. Kevin Savigar billentyűs, Jimmy Saxman Roberts szaxofonos, David Palmer dobos, Julia Thornton hárfaművész, valamint a hegedűs J´Anna Jacoby és Chandra Meibalane mind hozzájárultak a show sikeréhez.
A koncert intrója a Just Can´t Get Enough klasszikusával kezdődött (amely eredetileg egy „Sky Sports” kreatív reklámjában volt hallható), majd a skótok nem hivatalos himnusza, a Scotland The Brave ismert akkordjaival folytatódott. A show ténylegesen Robert Palmer Addicted To Love című klasszikusának ütemeivel vette kezdetét, melyben a vokalista gyűrűjében lépett színpadra Rod Stewart. A dal kapcsán kezdett világossá válni, hogy ez a műsor valójában egy tisztelgés a dalok szerzőinek és a kortársainak.
Ezeknek a daloknak valami különleges bájuk volt, amikor a rádiók kifulladásig nyomták Rod Stewart dalait, akaratlanul is belénk ivódtak. Olyan klasszikusokat hallhattunk, mint a Face könnyed Ooh La La-ja, Bonnie Tyler It´s a Heartache, Cat Stevens: The First Cut Is the Deepest, Etta James: I´d Rather Go Blind, Tom Waits: Downtown Train, Marc Jordan: Rhythm of My Heart, Mike d´Abo: Handbags and Gladrags, Van Morrison: Have I Told You Lately, Kim Weston: It Takes Two és a The Sutherland Brothers Band Sailing című dala. Tagadhatatlan, hogy ezeknek a daloknak a sikeréhez Rod Stewart is rengeteget tett hozzá. Hajlott kora ellenére tele volt energiával, és elragadó stílusa lenyűgözte a közönséget. Sorjáztak a klasszikusok, öröm volt újra hallani őket. Igaz, a Forever Young kicsit felturbózott verziója skót dudásokkal, Riverdance ír steptánccal és kelta duó hegedűszólóval még különlegesebbé tette az előadást.
A lírai pillanatok sem maradtak el, mint például a The First Cut Is the Deepest és az I Don´t Want to Talk About It. Ezek a számok különleges érzelmi magassággal ajándékozták meg az előadást, és emlékeztettek arra, hogy hány generáció találta meg a szerelmet és vigaszt ezekben a dalokban.
Többször is kiemelte, hogy az Every Picture Tells a Story című album Maggie May című első slágere 1971-ből származik. Érezni lehetett a levegőben a felszabadultságot. A lelkükben fiatal, testükben megfáradt hajlott korú rajongók sem panaszkodhattak, hiszen ezen az estén Rod szinte az összes klasszikusát előadta. Hallható volt az elmaradhatatlan Young Turks, és a Tom Waits klasszikus Downtown Train, melyben hallhattuk Jimmy Saxman Roberts lenyűgöző szaxofonszólóját. Élvezetes volt hallgatni Kevin Savigar és J´Anna Jacoby duóját a Handbags and Gladrags alatt.
A koncert vége felé a Have I Told You Lately alatt mutatta be Rod a zenésztársait: a vokalista lányokat, Don Kirkpatrickot, Emerson Swinfordot gitárosokat és Curt Schneidert bőgőst. Hatalmas meghajlások és ováció kísérte a ráadás örömködő bónusz blokkját: a Baby Jane-t, a legendás Tina Turnerrel közösen előadott It Takes Two-t, a Some Guys Have All the Luck-ot, majd a függöny lehullásával ért véget a felejthetetlen Rod Stewart koncert. A ráadás blokkra maradt a Da Ya Think I´m Sexy? parázsló szólókkal, közönség énekléssel és ovációval, valamint az elbúcsúzást hirdető Sailing harmóniájával zárult az este. Az ültetett koncertből a koncert végére ovációval kísért álló örömkoncert lett.
Összességében elmondható, hogy Rod Stewart ismét lenyűgöző koncertet adott, tele energiával, slágerekkel, igazi rock and roll hangulattal és felejthetetlen élménnyel.
08:02
