szerző: UtazóA Coldplay frenetikus triplázása a Puskás Arénában 2024. június 16. PUSKÁS ARÉNA
A brit pop-rock legenda, a Coldplay 16 év után tért vissza Magyarországra, és három fantasztikus koncerten kápráztatta el a közönséget a Puskás Stadionban. A zenekar fergeteges triplája nemcsak a rajongóknak okozott örömöt, hanem a zeneiparban is kiemelkedő eseménynek számított.
A Coldplay egy napos pihenőnap után folytatta a turnét, hogy a fennmaradó két budapesti koncertet még emlékezetesebbé tegye. A jegyek pillanatok alatt elfogytak, bizonyítva a zenekar óriási népszerűségét Magyarországon. A koncerteken elhangzottak a Coldplay legkedveltebb slágerei, lenyűgöző látványelemekkel kísérve.
Az élő eseményeknél nincs két egyforma, kiszámítható előadás, mindig van benne valami csavar, és a végeredmény mindig frenetikus. Valószínűsítem, hogy a másik két fellépés (június 18-19.) is hasonló élményekkel teli volt, nemcsak a hazai rajongók, hanem az idelátogató külföldiek számára is. Ami még nagyobb meglepetés volt, hogy a koncertdátumok meghirdetése után alig néhány óra alatt elkapkodták a jegyeket, így egy harmadik fellépést is beiktattak, hogy azok is láthassák a koncertet, akik lemaradtak.
Nem szeretnék elfogult lenni a Coldplay fellépése kapcsán, de annyira meggyőzőek és annyira hozták az elvárt szintet, hogy az tagadhatatlanul várakozáson felüli volt. A csapat évek óta a csúcson van, és sorra aratja a babérokat. Lejátszási listáik elérik az 1-2 milliárdos hallgatottságot, és ez a szám folyamatosan növekszik. A Coldplay először 2008. szeptemberében járt nálunk a Papp László Arénában, és 16 évet kellett várnunk, hogy újra Budapesten láthassuk őket, hazánk legnagyobb sportlétesítményében, ahol három koncertet adtak. A hír felröppenésének pillanatában, hogy Budapesten is fellép a csapat, néhány óra alatt elkapkodták a jegyeket a leleményes rajongók. A Live Nation csapata kiváló logisztikai érzékkel szervezte meg ezt a hármas fellépést. Az eseménynek szinte mindenki győztese volt: a zenekar, a közönség és a szervezők egyaránt. Tagadhatatlanul ez az esemény nem csupán megrendezett, hanem megkomponált volt. A hallott dalokat a legjobb szempontból válogatták össze, hiszen a programban a közönség kedvenc dalai sorjáztak egymás után.
Ami még ütősebbé tette ezt a mostani turnét, az maga a látvány volt. Minden vendég a jegy mellé kapott egy ledes karperecet, amely a dalok ütemére váltogatta a színeit. A Charlie Brown akkordjai alatt vörösben, a Yellow-nál sárgában, és a Clocks-nál zöldben világítottak. Más daloknál szívet formáztak, vagy szabálytalan ritmusban villogtak, ezzel még jobban felerősítve a dalokat, és abszolút szerves részét képezve az estének. Harmonizáltak a színpadi fényekkel és a három nagy kivetítővel. A showt még hatásosabbá tette a több tonnányi konfetti esője, ami a takarítók nagy szomorúságára, a kifröccsenő italokkal keveredve, komoly kihívást jelentett. Aki rendezett valaha házibulit, az tudja igazán, hogy mekkora kihívás a ragacsos konfetti eltávolítása.
Nem éreztem, hogy az előadáson túlzásba vitték volna a látványelemeket, inkább felerősítették a produkciót, és még élménydúsabbá tették. A karperecekre visszatérve az az érzésem támadt, mintha egy hatalmas szentjánosbogár felhőben sétálnék. Amikor kigyulladtak és elkezdtek világítani, tagadhatatlanul komplex élményt biztosítottak.
A csapat másik nagy dobása az volt, hogy a pesti koncert idejére időzítették a tizedik lemezük, a Moon Music október 4-ei beharangozását, és itt debütált a feelslikeimfallinginlove„ daluk is. Nem tudom, ki hogy van vele, de a csapat felkerült a zenei bakancslistámra, ami nem azt jelenti, hogy ennyi volt. Bevallom, nekem jobban bejönnek az indie-s érzületű dalaik, mint a mai party kultúra jegyében megírt számok. Azok is hibátlanok, sőt nagyon kellemesek és remek dalszerzők, de az indie dalok voltak a Coldplay inkubátorai. Mint a nagy klasszikus Paradise felcsendülő akkordjai, és a mozgó karokon pulzáló színek varázslatos lila, vörös, kék, zöld vibrálása. Chris zseniális hangja mellett jó párszor hallhattuk a preparált zongoráján játszani, például a The Scientist csendes harmóniáival, amely Oasis-re hajazott. A Viva la Vida hatalmas felszabadító közönség vokáljával, de szinte minden népszerűbb dalnál üvöltve énekelte a közönség a lelátókról a dalokat. Tagadhatatlanul nagyon emberi és közönségbarát csapat, nemcsak a több tíz méter hosszú kifutók miatt, hanem azért is, mert amikor három grácia kuporodott a zongorához, közösen énekelték a Til Kingdom Come-ot, valamint az egyik legnagyobb meglepetés dalt, a Gallagher testvérek klasszikusát, a Don´t Look Back in Anger-t. A show folytatódott, és a hatalmas örömködés sem maradt el, sorra jöttek a fesztiválhimnuszok: a Charlie Brown, a már említett Yellow, a People of the Pride, a lüktető Clocks, a Something Just Like This, valamint az A Sky Full of Stars hatalmas közönség énekkel. Bevallom, bizonytalan voltam, hogy mennyire pozitív élménnyel hagyom majd magam mögött a Puskás Arénát, de ekkora meglepetés öröm koncertre tényleg nem számítottam.
08:58
